SZIJJÁRTÓ PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnök úr, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kisebbségi vélemény ismertetésekor a Házszabály szerint csak a bizottsági ülésen elhangzottakról lehet szólni, azonban egy mondatnyi kitekintést engedjen meg nekem. Rendkívül sajnálom, hogy a tavalyi évhez hasonlóan az idén is elhagyja a termet az ifjúsági miniszter, miután megtartja expozéját. Ha ennyire fontos az ifjúság ügye a tárca és a miniszter számára, akkor azt gondolom, hogy komoly bajban van az ifjúság.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági és sportbizottság ülésén az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak a jelentés általános vitára való alkalmasságáról. Ugyanis amikor elolvastuk az egész jelentést, akkor nagyjából az fogalmazódott meg bennünk, az az érzés uralkodott el rajtunk, hogy a jelentés készítője nagyjából úgy járt, mint az a vonaton utazó utas, aki elmegy a büfékocsiba, és kicsit többet iszik a kelleténél, majd nem talál vissza fülkéjébe. Amikor megkéri a kalauzt, hogy segítsen neki, a kalauz megkérdezi, hogy valami orientációt mondjon már a tisztelt utas, nem emlékszik-e a kupé számára. Mire mondja, hogy arra sajnos nem, viszont azt tudom, hogy az ablak előtt egy nagy rét volt, és sok tehén legelt rajta.

Azt gondolom, hogy a kormány ezzel a dokumentummal is nagyjából így van, mert adtak elénk egy jelentést a gyermekek és az ifjúság 2002-es helyzetéről, de a saját helyükre már nem találtak vissza, és a problémákkal, gondokkal összefüggésben megtett kormányzati intézkedések helyett csak használhatatlan információk tömkelege található ebben a jelentésben. A jelentést szerkezete szempontjából kritika nyilvánvalóan nem érheti, hiszen a szerkezet rendben van, bemutat egy-egy korosztályt érintő területet, majd az ehhez kapcsolódó kormányzati munkát is megpróbálja felvázolni, és található néhány vélemény is a civilek részéről.

A tartalom azonban, tisztelt képviselőtársaim, meglehetősen hiányos. A feltárt helyzet és a vázolni próbált kormányzati intézkedések még köszönő viszonyban sincsenek egymással. Elhangzott a bizottság ülésén kormánypárti oldalról, hogy a jelentés 2002-ről szól. Ehhez képest az expozéban is arról hallunk, hogy majd milyen programok fognak elindulni, mik a kormányzat elképzelései. Érdekes, hogy a 2002. május előtti időszakról meglehetősen röviden szól a jelentés, így ebből következhet már a tartalmi üresség is. Arról nem is beszélve, hogy 2002, ha már erről az évről beszélünk, a választási ígéretek éve volt. A fiataloknak Kánaánt ígértek, a fiatalok számára számos választási ígéret hangzott el, akár személyesen Medgyessy Pétertől, akár az ő csapatától.

(15.50)

Ehhez képest nem utazhatnak ingyen a fiatalok, ehhez képest nincs ingyen tankönyv minden általános iskolásnak, és a sort lehetne hosszan folytatni.

2002 nyaráig sikeresen működött az ifjúsági párbeszéd rendszere is, amely lehetőséget adott az ifjúsági korosztályt képviselő szervezeteknek, hogy javaslatokat adjanak a kormányzati munkához, hogy érvényesíthessék a korosztály érdekeit. Nos, a 2002 májusában hatalomba lépett kormánynak ez természetesen nem tetszett, és egy szempillantás alatt megszüntette az ifjúsági érdekérvényesítésnek ezt a rendszerét. Ehelyett mind a mai napig jól működő, hatékony rendszer nincs, mi ugyanis nem tekintünk annak egy felülről való presszióval, kormányzati támogatással és ambicionálással létrehozott szervezetet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2002-ben számos ifjúsági program épült le, számos választási ígéret nem teljesült. Önök ígértek nemzedéki életpályamodellt, de a mai napig nem tudjuk, hogy ez hol van. A jelentés szól nemzeti gyermek- és ifjúsági stratégiáról. Mondja már el nekünk valamelyik kormányzati tisztségviselő vagy valamelyik kormánypárti képviselő, hogy miben áll a nemzeti gyermek- és ifjúsági stratégia. Ugyanis erről sem hallottunk még, ezért azzal a gyanúperrel kell élnünk, hogy ilyen nincs is. Ígértek gyermekmosoly-programot, ígértek erőszakmentes médiát, száz gyermekmosoly-klubot. Úgy tudjuk, hogy az országban mindössze egy létesült. Hol van a maradék kilencvenkilenc, hol vannak a választási ígéretek?

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a néhány kiragadott momentum - amit majd, ha elnök úr lehetőséged ad rá, a vita további szakaszában hosszabban is kifejtenénk - is indokolja azt, hogy az ellenzéki képviselők miért vélekedtek úgy, hogy ez a jelentés itt és most általános vitára alkalmatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu