SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az Orbán Viktor által vezetett kormány az első jelentést elkészítette, akkor európai uniós mintákat, elsősorban a svéd mintát vette alapul. Természetesen előtte is kellett volna, hogy készüljenek jelentések, de Kiss Péter 1996-ban hat, Magyar Bálint 1997-ben pedig harminchat oldalon mondott el mindent a korosztályról és az értük végzett kormányzati munkáról. Azt gondolom, ezeket nehezen lehet jelentésként minősíteni.

A jelentés szerkezetének az a lényege, hogy bemutatásra kerül egy korosztályt érintő terület, a hozzá kapcsolódó kormányzati munka, valamint a civil szervezeteknek a gyermekek és a fiatalok helyzetéről alkotott véleménye. Mivel a jelentés követi ezt a szerkezetet, ezért ebből a szempontból kritika nem érheti, annál inkább a tartalommal kapcsolatban.

Mi úgy látjuk, hogy a feltárt helyzet és a megtett kormányzati intézkedések sokszor még köszönő viszonyban sincsenek egymással, de hangsúlyoznom kell, hogy ezek már 2003-as kormányzati intézkedések, amelyekről többek között a miniszter úr is beszélt, és amelyekről az előttem felszólaló képviselők is megannyiszor szóltak, a 2004-es intézkedésekről, a tervbe vett intézkedésekről már nem is beszélve.

A jelentés számtalan megállapítást tesz, amiből egyértelmű kormányzati cselekvéseknek kellene következniük, ezzel szemben azonban a kormány számtalanszor hajtott végre olyan intézkedést, amely éppen negatív irányba mutat a fiatalok szemszögéből nézve. Nem tudjuk persze, hogy az ifjúsági kormányzat vezetője, a mindenkori gyermek-, ifjúsági és sportminiszter vajon milyen tevékenységet fejtett ki ezen intézkedések meghozatalával szemben, tény azonban, hogy a kormány mégis meghozta, megtette ezeket az intézkedéseket.

(17.30)

Nos, a jelentés vezetői összefoglalója arra kér minden olvasót, hogy ne csak egy évre koncentráljon, hanem a folyamatokra. Nos, azt gondolom, illő megfogadni ezt a tanácsot és így nézni végig a jelentést.

Nos, a jelentés megállapítja, hogy a fiataloknak tanulmányaik folytatásához támogatásra van szükségük. Így van, egyetértünk. Ezzel szemben azt látjuk, a kormány úgy gondolja ezt a támogatást, hogy közben a jegyáremelkedések következtében a tanulóbérletek ára gyakorlatilag duplájára emelkedik. Adókötelessé váltak a nyelvtanfolyamok, emelkedett a diákhitel kamata, újra napirenden van a tandíjkérdés, hiszen maga az oktatási miniszter vetette fel ezt egy konferencián.

Nos, van egy rózsaszín vízió a jelentésben a fiatalok lakhatási helyzetéről. Ez furcsa akkor, amikor a bérlakásprogramra fordítható 21 milliárd forintos összeg 10 milliárd forintra csökken, az otthonteremtési programmal kapcsolatban meghozott intézkedések pedig kevésbé mondhatók pozitívnak, kevésbé találkoznak - azt gondolom - a fiatalok, de az egész társadalom tetszésével is.

Egy másik helyen a dokumentum a következőképpen fogalmaz: radikálisan csökkent a kollégiumi elhelyezésben részesülők száma, pedig az igénylők évről évre többen lettek. Nos, mindezek után a kormány megszünteti a Nemzeti Kollégiumi Alapot, és a Medgyessy Péter által valamelyik sportcsarnokban valószínűleg piros dzsekiben beígért 10 ezer új kollégiumi férőhelyből még egyetlenegyet sem építettek meg. Nos, ha önök ilyenkor azt mondják nekünk, amikor számon kérünk, hogy kérjük számon időarányosan a történteket, akkor én szeretném megkérdezni, időarányosan az a 4300 kollégiumi férőhely - körülbelül ennyi az időarányos teljesítés - hol van. Egyébként erről a miniszter úr is beszélt itt az expozéjában, és ott is 10 ezret említett.

Nos, a jelentés beszél arról, hogy az Esély a Tanulásra Közalapítvány támogatása nélkül hallgatók nem képesek folytatni a tanulmányaikat. Ugyanakkor a kormányváltáskor még 500 millió forintos támogatással bíró közalapítvány által elosztható ösztöndíjak forrását immár 200 millió forint alá csökkentették.

A jelentés elismerően szól - egyébként a polgári kormány időszaka alatt létrehozott - regionális ifjúsági intézményrendszerről. Természetesen egyetértünk. Azzal már kevésbé, hogy a miniszter rendeletére vagy minisztériumi rendeletre tavaly év végén újra kiírták a regionális ifjúsági irodák vezetői pályázatait. Hiába a szakmai testületek véleménye, hiába az általuk megfogalmazott ajánlás, új pályázat került kiírásra, és természetesen nagyon reménykedünk, hogy a kinevezett irodavezetők személyükben egybe fognak esni a szakmai testületek által javasolt vezetőkkel. Ezzel kapcsolatban egyébként vannak különböző aggályaink, de ne legyen igazunk.

Nos, 2002-ben számos olyan program is leépült, amely addig sikeresen működő ifjúsági programnak számított, helyükbe pedig számtalan ígéret lépett. Ígértek 2002 őszére nemzedéki életpályamodellt. Ha most ilyen lenne vagy létrejött volna, valószínűleg szerepelne a jelentésben. Én nem találtam.

Azután ígértek gyermekmosoly-programot. A mai napig nem létezik. Ígértek száz gyermekmosoly-klubot, Jánosi György maga ígérte meg. Hol van a száz gyermekmosoly-klub? Ígértek erőszakmentes médiát. Ha valaki bekapcsolja a tévét, azt gondolom, megbizonyosodik róla, hogy ez sem igazán sikerült, sőt a programért felelős minisztériumi osztályt is felszámolták, amelyet egyébként 2002 nyarán hoztak létre. Tehát hamar bebizonyosodott, hogy nem igazán sikeres.

Nos, a jelentés beszél a roma gyermekek integrációjáról. Mondhatni, a roma gyermekek kerültek az ifjúságpolitika fókuszába. Ez egyébként akkor érdekes, amikor tudjuk, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium 6,5 millió forintos soron kívüli, pályázat nélküli támogatást biztosított Rácz Péter szervezetének, aki ellen egyébként a gyermekvagyon furcsa kezelése miatt eljárás folyik. Tehát Rácz Péter szervezetének, az Úttörő Szövetségnek 6,5 millió forintot adtak pályáztatás nélkül, soron kívül, mondván, hogy nincsen lehetőség roma és nem roma gyerekek közös táboroztatására. Akkor hogyan van fókuszban a roma gyerekek integrációja, ha nincsen ilyen pályázati lehetőség?

Nos, megszűnt az ifjúsági párbeszédprogram, a turisztikai munkabizottság, a miniszteri delegáltak száma a duplájára emelkedett a regionális ifjúsági tanácsokban, és úgy tűnik, ha az ember megnézi a költségvetés Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumra vonatkozó fejezetét, bizony, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány máig tartó kivéreztetése sem túlzó kifejezés.

Nos, a jelentésben komoly eredményként számolnak be a jelentés írói a GYISM által szervezett nyári, valamint téli táborokról. Némi árnyékot persze vet az ügyre, hogy a GYISM körülbelül kétszer annyiból oldotta meg ezeknek a gyermekeknek a táboroztatását, mint amennyit a szervezetektől és az iskoláktól elvár. Azt is tudjuk, hogy a GYISM beszállítói hamar a pénzükhöz tudnak jutni. Mindannyian tudjuk, a tavalyi évben a nyári táborok kifizetése gyakorlatilag az év végére történt meg. Azért furcsa egy balatoni tábort sítáborrá átminősíteni.

Nos, azt gondolom, ez a néhány példa szemléletesen mutatja, hogy bár lehet, hogy a helyzetelemzés remek, az innen vezető kormányzati intézkedések azért nagyon sok kérdőjelet hagynak maguk után. Éppen ezért örülök annak, hogy Arató képviselőtársam valamifajta gyermek- és ifjúsági stratégia körvonalazódásáról beszélt. Nemcsak azért örülök ennek, mert ezt már jóval korábban megígérték, végre teljesül, örülök azért, mert, még egyszer mondom, a helyzetelemzés, a megállapítások és az intézkedések között még a minimális összhangot sem tudjuk felfedezni. Éppen ezért azt gondolom, ez a törekvés dicséretes, hogy végre legyen gyermek- és ifjúsági stratégia. Azt gondolom, mi mindig nyitottak voltunk olyan kezdeményezések előtt - ezt egyébként a polgári kormány tevékenysége is mutatta -, amelyek valóban a gyermekek és az ifjúság érdekét szolgálják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu