SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nincsen olyan parlamenti képviselő, de nincs is olyan ember, aki ne értene egyet több olyan céllal is, ami leírásra került a magyar közlekedéspolitikáról szóló koncepcióban. Ki ne értene egyet abban, hogy ennek a koncepciónak a feladata az Európai Unióba való integrálódásunk elősegítése? Ki ne értene egyet azzal, hogy a közlekedésbiztonság javítása elsőrendű kérdés? Ki ne értene egyet a 2006-ig terjedő szakaszban kiemeltként kezelt feladatok fontosságával vagy akár a 2015-ig prioritásként megfogalmazott feladatok fontosságával?

(13.10)

Én azonban azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ha mögé nézünk azoknak az intézkedéseknek, illetve azoknak a konkrét tevékenységeknek, amelyeket a kormány jelenleg közlekedéspolitika címén folytat, akkor megkérdőjeleződik, hogy az itt leírt célokat valóban komolyan gondolják-e, vagy ha komolyan gondolják, akkor meg tudják-e tenni, illetve ha komolyan gondolják, akkor miért úgy cselekszenek, ahogy cselekszenek manapság.

Hadd idézzek a nem túl hosszú koncepció 2. oldaláról, ami magának a koncepciónak egyébként az utolsó oldala is: “az európai normáknak megfelelő vasúti törzshálózat fejlesztése az egységes európai vasúti hálózat részekéntö. Ezt egy fontos, kiemelten kezelt feladatként, fejlesztésként említi a koncepció: európai normáknak megfelelő vasúthálózat.

Azt gondolom, ha valaki már látott európai vonatokat, európai vasúthálózatot, az tudja, hogy milyen magas szakmai követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy azt mondhassuk, hazánk vasúti rendszere minimum európai szintű, vagy alkalmas, méltó arra, hogy az európai közlekedési rendszerbe bekapcsolják.

No, ehhez képest az elmúlt hetek nem szóltak másról, mint hogy már maguk a vasutasok és a vasutasok szakszervezete is aláírásgyűjtést indítványozott, kezdett annak érdekében, hogy ne csökkenjen tovább a hazai vasúti szolgáltatás színvonala. Azt kérik a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól a vasutasok szakszervezetének tagjai, hogy a nemzeti vasúttársaság jövőjét hosszú távon meghatározó, átfogó közlekedéspolitikai koncepció megszületéséig függesszenek fel minden olyan intézkedést, amelyek a vasúti szolgáltatás színvonalának további csökkenéséhez vagy a közlekedésbiztonság romlásához vezetnek. Ez tehát azt mutatja, hogy maguk a vasutasok is látják és így gondolják, hogy azok az intézkedések, illetve az a közlekedéspolitika, amely jelenleg érvényben van, bizony abszolút ellenirányban hatnak azokkal a célokkal, amelyeket itt megfogalmaznak, hiszen itt közlekedésbiztonságról, európai színvonalú vasútról van szó, mint kiemelt feladat. Ehhez képest látszik, hogy a jelenlegi intézkedések nem ebbe az irányba mutatnak.

A 2004. évre nagyarányú létszámcsökkentést terveztek a nemzeti vasúttársaságnál. Kérik a vasutasok, hogy a fenntartási tevékenység kihelyezését függesszék fel; kérik, hogy a gazdasági társaságok privatizációját és a vasúti ingatlanok értékesítésének folyamatát függesszék fel; és kérik - és azt gondolom, ezzel is egyet lehet érteni -, mivel az adófizetők pénzéről és az adófizetők pénzén létrehozandó vagy feljavítandó társaságról van szó, hogy az adófizetők érdekében egy társadalmi konszenzuson alapuló, nemcsak a gazdasági, hanem a környezeti és biztonsági, településfejlesztési szempontokat is előtérbe helyező rendszer jöjjön létre.

Ezek után mit olvashatott az ember az elmúlt hetekben? Kiderül, hogy a vasút már nem is a saját hálózatán szállítja a saját postáját, közútra megy a vasúti postaszállítás, a vasút a saját postáját közúton szállítja. Azt gondolom, ez sem igazából előremutató jelenség, ez sem igazából abba az irányba mutat, hogy európai szintű vasúti törzshálózat jöhetne létre.

Másrészt pedig az elmúlt években a legalacsonyabb az a 9,77 milliárd forint, amit a MÁV a központi költségvetési pénzből fejlesztésre fordíthat. Ha arról beszélünk, hogy a MÁV-ot európai szintű vasúti szolgáltatóvá akarjuk tenni, akkor nagyon komoly fejlesztésekre van szükség, hiszen azt gondolom, mindannyian utazunk vonaton, nagyjából tudjuk, hogy milyen színvonalon teljesít ma a nemzeti vasúttársaság. De még egyszer mondom, a cél természetesen közös, a céllal egyet kell érteni.

Azt gondolom továbbá, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha koncepcióról beszélünk, akkor túl azon, hogy jó lenne, ha a koncepció költségvetési, gazdasági háttere biztosítva lenne, túl azon, hogy jó lenne realitásokat kitűzni, és jó lenne, ha a jelenlegi kormányzati magatartás ezen célokkal egy irányba, párhuzamba mutatna, érdemes a már hatályban lévő törvényekkel is szinkronba hozni a koncepciót és szinkronba hozni a kormányzati intézkedéseket. Merthogy a területfejlesztésről, területrendezésről szóló törvény többek között öt nemzetközi és országos jelentőségű közforgalmi kikötőt nevez meg Magyarországon - és ezeknek a fejlesztése nem csupán helyi érdek. Ezek közül az egyik Győr-Moson-Sopron megyében, a Duna folyón található Győr-Gönyű kikötő, amely jelenleg is a 2000-es fejlettségi színvonalon áll, holott a forgalma azóta folyamatosan nő, és tavaly 300 ezer tonna fölötti áru ki-, illetve berakodását regisztrálták ebben a kikötőben, ami egyébként háromszorosa a 2000-ben regisztrált teljesítménynek. Amikor átadták ezt a kikötőt, amely, még egyszer mondom, azon öt nemzetközi és országos jelentőségű közforgalmi kikötő között szerepel a területfejlesztési törvényben, amelynek fejlesztése nem csupán helyi érdek, már akkor is mindenki látta, hogy a megvalósuló kombinált áruszállítást csak a vasúti csatlakozás kiépítése tudja teljessé tenni, így lesz biztosítható majd a konténerrakodás, a ROLA szállítási módszer bevezetése és így tovább. Azonban ennek a kikötőnek a fejlesztésére most sincsen előirányozva támogatás, azóta sem jutott rá pénz.

Azt gondolom, hogy ennek a kikötőnek a fejlesztése nemcsak megyei érdek, mert összegyűltek a megyei önkormányzat tisztségviselői, a gönyűi önkormányzat tisztségviselői, a térség országgyűlési képviselői, kértük a közlekedési tárcát, kértük a pénzügyi tárcát, hogy legyen segítségére a Győr-Gönyű Kikötő Rt.-nek az európai uniós források megpályázásakor. Hiszen ezen az állami tulajdonban lévő területen eddig mintegy 4,5 millió eurós fejlesztés valósult meg, ebben három hajóállomás, kamionparkoló és kiszolgálóhelyiségek építése jelent meg. Azonban nem lehet a kikötőt tovább fejleszteni anélkül, hogy a Győr-Budapest amúgy is kiemelten kezelt vasúti fővonalról iparvasúti leágazás ne épülne meg. Mintegy 42 millió euróra van szükség ahhoz, hogy ezt a regionális és nemzeti jelentőségű kikötőt is megfelelő szintre tudjuk fejleszteni. Nyilvánvalóan ehhez az európai uniós források igénybevétele elengedhetetlen lesz.

Éppen ezért kérem az államtitkár urat, kérem a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, hogy amennyiben komolyan gondolják a 2015-ig prioritást élvező fejlesztések között a logisztikai szolgáltató központok hálózatának és a korszerű kombinált fuvarozási terminálok fejlesztésének gondolatát, valamint a magyar Duna-szakaszon megfelelő vízi út infrastruktúrájának fejlesztését, akkor azt kérem, államtitkár úr, hogy ez ügyben legyenek a Győr-Moson-Sopron megyei képviselők segítségére, segítsék azt a nagyon komoly érdeket, hogy ez a kikötő ott a fennálló törvények értelmében is megvalósuljon.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu