KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Antall-kormány kivételével minden ciklusban elkészítették a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló határozati javaslatot. Így az előttünk fekvő H/8674. számú előterjesztés e témában a harmadik a rendszerváltás óta. Ez a három anyag már lehetőséget teremt, hogy bizonyos összehasonlításokat tegyünk.

Mindhárom javaslatot megelőzte az adott kormány, illetve tárca felismerése, hogy az előző kormánytól örökölt hadsereg finanszírozhatatlan, ellátási, felszerelési, kiképzési hiányosságok vannak. Felismerték és tényként elfogadták, hogy a problémák egy cikluson belül megoldhatatlanok, legalább tíz év vagy még hosszabb idő szükséges az átalakításhoz, a korszerűsítéshez.

Természetes, hogy mindegyik terv mögé készült költségvetési számítás, de mindegyiknél bebizonyosodott, hogy a terv megvalósításához az előre látható tízévnyi költségvetés sem elégséges. Ezért a háttérszámításokat nem is publikálták, inkább elszenvedték az ellenzék bírálatát, hogy a tervek a levegőben lógnak, vágyakat tükröznek. Így a jelenlegi terv mögül is hiányzik a részletes számvetés.

Az államtitkár úr 4000 milliárd forintról nyilatkozott, de számításaim szerint 250-300 milliárd hiányzik, amely összeg a Gripen-utántöltés pluszkiadásaival és a kiadások kamataival szinte megegyezik. Ha tehát a kormány nem fogadta volna el néhány személy presztízsberuházás-elképzelését, akkor szűkösen, de megvalósítható lenne a haderő átalakítása 2013 végére. Megjegyzem, a számokkal a tárca általában bajban van, és a legfrissebb ilyen ellentmondásra hadd hívjam föl az államtitkár úr figyelmét.

Mint hallhattuk az elmúlt hetekben-napokban, a Draskovics-csomag kapcsán 12,2 milliárd forintról szólt a tárca költségvetési elvonása. Ezzel szemben, ha ugyanezeket az adatokat a Pénzügyminisztérium adatsorából összeadjuk, akkor érdekes módon kis híján 16 milliárd forint elvonás jön ki.

(11.30)

Ezt valószínűleg egy interpelláció vagy azonnali kérdés keretében célszerűbb lett volna megkérdeznem, de azt gondolom, hogy ez is a tárgyhoz tartozik. Államtitkár úr ezt a rejtélyt majd biztosan feloldja számunkra.

Azonban nemcsak költségvetésileg voltak megalapozatlanok a tervek, hanem elméletileg is. Amikor a korábbi hosszú távú fejlesztési terveket az Országgyűlés '95-ben elfogadta, nem volt, és ma sincs az aktuális kormány által elfogadott nemzeti biztonsági és katonai stratégia. Hacsak nem azt tekintjük annak, amit itt már Nyitray képviselő úr a korábbiakban elmondott, hogy tíz évig nem számolunk külföldi támadással. Én azonban halkan szeretném megjegyezni és felidézni: 1918. november 2-án egy Linder Béla nevű hadügyminiszter volt az, aki azt mondta, hogy nem akarok katonát látni, és egy év sem telt el, és máris román csapatok masíroztak Budapest utcáin. Azt gondolom, talán ő sem tette volna ezt, ha előrelátó lett volna. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a tízéves meg nem támadás fölmentene talán bennünket a nemzet védelmétől, akkor talán erre a történelmi példára sem árt gondolni. Persze remélem, ez még egyszer nem fordul elő.

A hosszú távú fejlesztés irányairól szóló javaslatokat mindig alapos előkészítés után terjesztették az Országgyűlés elé. A leghosszabb előkészítés a jelenlegit előzte meg. Közel egy évig, múlt év június 30-ig tartott az elemző munka, amelyet a tárca vezetői tudományos igényűnek minősítettek. Nem is vonom kétségbe ez irányú törekvéseiket, elmélyült munkájukat, javítási céllal megfogalmazott elemzéseiket, amely tevékenységet a Magyar Honvédség optimális működtetése, működése érdekében tettek. De sajnos vannak adatok, amelyek ennek ellenkezőjét bizonyítják. Tavaly június 29-én még a szabadszállási kiképzőközpont volt a megmaradásra ítélt bázis, július 2-án már Tapolca. Tisztelt Képviselőtársaim! Mit ér a közel egyéves alapos munka, ha a megmaradó kiképzőbázis kijelölése ilyen - idézőjelben mondott - szakszerűséggel történt? A pécsi tüzérdandár megszüntetése és a többi, nagy horderejű döntés mögött is ilyen szakszerűség van? Merem remélni, hogy nem.

A két korábbi és a jelenlegi előterjesztés konkrétságát összehasonlítva: a most előterjesztett H/8674. számú a leghosszabb előkészítés ellenére a legáltalánosabb, ami az anyag egyértelmű hátránya.

A négypárti egyeztetés első variációját olvasva az volt az érzésem, hogy a hosszú távú fejlesztés sikerre van ítélve, hiszen a legkisebb változtatással, például néhány fős létszámcsökkentéssel, néhány laktanya bezárásával a tízéves fejlesztés, átalakítás teljesül. Az egyeztetések során az anyag sokat javult, de olyan általános, megfoghatatlan megfogalmazások maradtak még mindig benne, mint például: “folytatódjon az állomány munka- és életkörülményeinek további javítása.ö A tárca képviselője biztos szóvá fogja tenni, hogy a négypártin ezt a kifogást miért nem észrevételeztem. Egy-egy anyagnak meg kell érnie. Biztos vagyok abban, hogy ha nem négy találkozó lett volna - ami véleményem szerint kevés egy ilyen fontos anyag előkészítéséhez -, hanem nyolc vagy tíz, mindig találtunk volna jobb és jobb megoldást, mert az egyes észrevételek újabb és újabb gondolatokat inspirálnak. A mi észrevételeink közül egyébként sok bekerült az előterjesztésbe, de nyolc újabb javaslattal igyekszem az anyagot konkrétabbá, esetleg számunkra elfogadhatóvá tenni, de erről egyébként majd a részletes vitában fogok szólni.

Az 1995-ben elfogadott első fejlesztési terv végső terminusa csak ez év végén járna le, de már a harmadik variációt vitatjuk. Természetesen a NATO-csatlakozásunkkal változtak a biztonságpolitikai körülmények. A Jugoszlávia széthullását követő balkáni háborúk befejeződésével geostratégiailag biztonságosabb az ország, sőt, az isztambuli NATO-konferencia után mozaikhelyzetünk is megszűnik. Három NATO-országgal leszünk határosak fél éven belül. Ezek a változások, kiegészülve a világ más tájain bekövetkezett változásokkal - amelyek közül csak a 2001. szeptember 11-ét említem -, erősen befolyásolják a Magyar Honvédséggel kapcsolatos elképzelések, hosszú távú fejlesztés irányait. Részben ezért volt indokolt az újabb fejlesztési terv is.

Megértjük, hogy ma a modern haderő mobil, nagy tűzerejű, jól felszerelt és kiképzett kis alegységekből áll, amelyekből könnyen összerakható egy adott feladat ellátásra képes nemzetközi egység, amely gyorsan eljuttatható a világ bármely részére. A NATO-nak vagy az EU-nak felajánlott erőinknek ilyeneknek kellene lenniük. Az alkotmányunk viszont a fegyveres erők alapvető kötelességei közül a haza katonai védelmét első helyen említi, tehát nem elégségesek az expedíciós jellegű katonai szervezetek. A Magyar Honvédségnek kell rendelkeznie elrettentő, visszatartó erővel is, amely a szövetséges erők beérkezéséig is képes tevékenykedni, önállóan cselekedni. Ezért is aggályos, hogy a tizedik év végére a szárazföldi erők mindösszesen csak két könnyű dandárral rendelkeznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalanszor elmondtam, hogy az önkéntes haderőre történő áttéréssel hosszabb távon egyetértünk, de nem értünk egyet az önkéntes haderő erőltetett menetű megteremtésével. Aki ezt a mai vitát, államtitkár úr expozéját vagy a kormánypárti képviselőtársaim hozzászólását hallgatta, abban talán az a kép rajzolódik ki, hogy megszületik az új magyar csodafegyver, ez pedig az önkéntes haderőre történő áttérés lesz. Tudniillik a szerződéses állomány szolgálati idejének hossza nem óhaj kérdése. Ha a katona az elfogadható illetmény ellenére nem kielégítő élet- és munkakörülményeket vagy katonásan fogalmazva szolgálati körülményeket talál a seregben, előbb-utóbb otthagyja azt.

Meggyőződésem, hogy az élet- és szolgálati körülmények fokozatos javításával - amelyek sok éven keresztül hatalmas összegeket kívánnak - lehet megteremteni a szerződéses időtartamok fokozatos hosszabbodását, az optimális 5-8 évet. Az 1-2 éves szerződéses idő nagyon drágává teszi a haderő működését, mert 2-2,5-szeres létszámú katonát kell kiképezni, és a gyors cserélődés miatt sohasem áll rendelkezésre több éven keresztül jól kiképzett, begyakorolt állomány. Az ilyen önkéntes haderő úgy viselkedik, mint a sorozott, csak többször annyiba kerül. Teljesen elhibázottnak tartom, hogy egy párt elhamarkodott választási ígérete alapján 4-5 évvel megrövidüljön az áttérési idő, így az áttérésre korábban 2010-ig számított összegeket 2-3 év alatt kellene előteremteni. A tavaly februári adatok szerint több mint 60 milliárd forint hiányzik a gyorsított áttéréshez.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök generálják a korábban említett Gripen-utántöltő rendszerrel és az elhamarkodott, önkéntes haderőre történő áttéréssel a tárca költségvetésének hiányait. Önök hozzák a tárcát nehéz helyzetbe.

Az előbb említettem, hogy egyetértek az önkéntes haderőre történő áttéréssel, de nem értek egyet azzal, hogy csak szerződéses és hivatásos állomány legyen. Véleményem szerint úgy lenne optimális, ha túlnyomó többségében szerződéses katona szolgálna, de lehetőséget kell biztosítani azoknak is, akik civil állásuk jogviszonyát nem akarják megszüntetni, de néhány hónapot szívesen eltöltenének a seregben, próbára téve állóképességüket, ügyességüket. A katonai szolgálatért ezeket a személyeket egész életükben akár pozitív megkülönböztetésben is lehetne részesíteni.

(11.40)

Már többször elmondtam, most ismét a svéd példára fogok hivatkozni. Svédországban, amikor egy delegációval ott jártunk, az ottani honvédelmi bizottság egyik alelnökét kérdeztem arról, hogy mikor tervezik az önkéntes haderőre történő áttérést, és milyen problémát jelent ez nekik.

A válasz az volt, hogy náluk ez a kérdés föl sem merül, mert négyszer annyian jelentkeznek sorállományú katonák, mint amennyit egyébként fel tudnak venni, ha úgy tetszik, be tudnak vonultatni. Valahol errefelé kellene a professzionalitás, illetve az önkéntesség irányába elmozdulnunk.

Ezért egy külön katonai szervezet létrehozását tartom szükségesnek, nevezzük ezt egyébként nemzetőrségnek, amely szervezet végezné a tájékoztatási, a bejelentési, a megjelenési kötelezettséggel kapcsolatos munkát a teljes sorállományra, és a szolgálati kötelezettséggel összefüggő feladatokat azokra vonatkoztatná, akik be akarnak vonulni. A katonai szervezetet a szerződéses állomány növekedésével párhuzamosan kellene létrehozni. Az új szervezet veheti át az önkéntes haderőből kiszervezett feladatok egy részét vagy túlnyomó többségét.

Az elmondottak alapján épp ezért sem értünk egyet a hadkötelezettség megszüntetésével. Az elmúlt évszázad háborúi bebizonyították, hogy a minősített helyzetben behívott, korábban katonai kiképzést nem kapott, úgynevezett póttartalékos állomány harcértéke természetesen alacsony. Nem akarom megsérteni ezeket a becsületes idős embereket vagy emberek emlékét, de sok esetben golyófogónak tekintették őket. Véleményem szerint az alapképzést mindenkinek meg kell kapnia, a képzési idő csak néhány hetet venne igénybe. Ha előre nem látható minősített helyzet kialakult, a már alapkiképzésen átesett tartalékosok kerülnének behívásra.

Az elmondottak alapján le kell rögzítenem, hogy pont azokkal a változásokkal nem értünk egyet, amelyek a jelenlegi előterjesztést megkülönböztetik az előzőtől, a 61/2000-es határozattól. Nem értünk egyet az önkéntes haderőre való gyorsított áttéréssel, a hadkötelezettség békeidejű megszüntetésével, a kizárólag a hivatásos és szerződéses állomány foglalkoztatásával, a nemzetőrség kiiktatásával. Meggyőződésem, hogy a kormánynak a 61-es határozatban rögzített kondíciók mellett kellett volna a korszerűsítést folytatnia, a bekövetkezett változások néhány módosítással megoldhatók lettek volna, mint ahogy az 1995-ös határozatot is módosította egyszer a tisztelt Ház.

A jelen formájában a határozati javaslatot a Magyar Demokrata Fórum frakciója nem támogatja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu