KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon alapos hozzászólások hangzottak el, és úgy éreztem magam, hogy a bizottsági ülés folytatódott, mert körülbelül az a hangnem és az a stílus és azok az érvek is hangzottak el most itt, a plenárison, az általános vitában, amiről a bizottsági ülésen az általános vitára való alkalmasságról vitatkoztunk és tárgyaltunk.

Szeretném elmondani mindenkinek, aki esetleg nem ismeri közelebbről ezt a folyamatot, hogy volt egy meglehetősen erős négypárti egyeztetés - több hónapja folyik, folyt -, aminek keretén belül két alkalommal a minisztérium szakértőivel tanácskoztak a különböző frakciók szakértői, két alkalommal pedig a szakértőket megerősítették a frakciók olyan országgyűlési képviselői, akik úgymond, értenek ehhez a kérdéshez. Ezért rendkívüli módon csodálkozom azon, amit Nyitray András képviselő úr mondott, hogy a hatalmi arrogancia, a nyegle elutasító hangnem és egyebek jellemezték az eddigi vitát, mert emlékezetem szerint minden négypárti tárgyaláson - és itt vannak ezeknek a szó szerinti jegyzőkönyvei - maguk az ellenzéki képviselők is elismerték, hogy rendkívül konstruktív módon állt hozzá a Honvédelmi Minisztérium a különböző javaslatokhoz, módosításokhoz. Csupán érdekességként mondanám, hogy minden egyes alkalommal kiadtak egy újabb szöveget, amelyben különböző színekkel jelölték az elfogadott módosító javaslatokat, a kihúzott javaslatokat, a változtatásokat. Némelyik olyan volt, mint egy kifestőkönyv, annyi változás következett be ezeknek a szövegeknek az előkészítése során.

Igaz, Nyitray képviselőtársam nem vett részt ilyen négypárti tárgyaláson. Valószínűleg annak tudható be ez a szerintem súlyos vádja, hogy kompromisszumképtelenséget, hatalmi arroganciát és egyéb jelzőket emlegetett, mert nem ismeri, hogy mi volt a négypárti tárgyalásokon. Ha valaki visszaemlékszik rá, ezeket a négypárti tárgyalásokat követően már-már majdnem az a hangnem alakult ki a sajtóban, hogy itt egy csodálatos egyetértéssel elfogadott határozatról lesz szó. Én azért tartottam fontosnak két és fél percet rászánni erre, mert azt gondolom, hogy a politikai vitához a kulturáltság és a korrektség is hozzátartozik, vagyis a tényeket el kell ismerni, és valótlanságot állítani nem helyes.

Szeretném nagyon röviden felemlíteni azt, hogy ezen két határozat közül, ami előttünk van, tulajdonképpen csak az egyik kötelező határozat abban az értelemben, hogy azt a honvédelmi törvény előírja a parlament számára, hogy a létszámról rendszeresen hozzon határozatot. A másik határozat egy kialakult hagyomány, egyébként nagyon jó hagyomány, mert nyilvánvaló, hogy a parlamentnek kell ebben a kérdésben döntenie. És van ennek a két határozatnak egy érdekes útja. Az MDF-kormányzat időszakában ezek egy határozat formájában, utána a Horn-kormányzat alatt is még egy határozat formájában keletkeztek, jöttek létre, utána szétvált ez a két határozat. Ez időben is megtehető. Én kicsit kifogásolom, hogy ez a létszámra vonatkozó határozat bevárta a hosszú távú átalakításra vonatkozó határozatot. Talán nem ártott volna kicsit korábban felkérni a parlamentet egy döntésre a létszámról.

Bár azt is tudom, és ez az előadásokból, illetve a mostani hozzászólásokból világosan kiderült, hogy ez meg nehezen járható, mert egy hosszú távú fejlesztési tervhez kell mellérendelni a létszámot, csak a létszámhatározat hiánya kicsit bilincsbe vagy gúzsba kötötte a honvédelmi tárca kezét bizonyos létszámmódosítások tekintetében, amelyek költségvetési oldalról pedig nagyon fontosak lettek volna.

Nagyon lényegesnek tartom több hozzászólónak azt a kijelentését, hogy itt egyfajta nemzeti konszenzusnak kell születni. Azt gondolom, a nemzeti konszenzus nem azt jelenti, hogy az egyik oldal, ha nem érzi, hogy az ő véleménye, javaslata megfogalmazódik, akkor keresztbe tegyen a másik oldal számára, hanem valamiféle politikai engedményekkel kell ezekben a témákban minél jobban előrejutni, mert a nemzeti konszenzus tulajdonképpen ezt is kell hogy tartalmazza.

Nagyon lényegesnek tartom, hogy itt többen elsorolták, miért van szükség erre az új, hosszú távú fejlesztési tervre, miért van szükség egy újfajta hadseregszerkezetre, technikai ellátottságra, egyebekre. Egyet felejtett ki mindenki - hiszen nekünk a biztonsági kockázatok figyelembevételével kell a honvédelmünket alakítani -, hogy a jövő hónapban, legalábbis ezek a legfrissebb hírek, a NATO rendkívüli döntésre készül, bővíti a tagjai sorát. Ha a szomszédos országaink közül rendkívül sokan csatlakoznak a NATO-hoz - már úgy értve a “rendkívülö-t, hogy a szomszédokhoz képest, hiszen itt három új tagországról van szó a hétből, és ez azért elég meghatározó szám -, akkor azt gondolom, nem nehéz belátni, hogy a Magyar Köztársaság biztonsága tekintetében rendkívüli módon csökkennek a kockázatok. Ez azt jelenti, hogy a biztonság felértékelődik.

Én tehát azt gondolom, hogy az eddig elhangzott hozzászólásokban, amelyekből kitűnt, hogy a Magyar Köztársaság NATO-tag lett, ez a kockázatokat lejjebb sorolja, hogy a térségünkben kialakult egy olyan nemzetközi kapcsolatrendszer, amely a jószomszédi viszonyra épül, ebben a Magyar Köztársaságnak kiemelkedő érdeke volt, ez a kockázatokat csökkenti; az, hogy új NATO-tagországok lesznek, és a közelmúltban már volt egyfajta bővítés, ez is csökkenti a kockázatokat. Tehát azt gondolom, hogy ennek a parlamentnek felelősséggel el kell tudnia dönteni, hogy elegendő-e egy kisebb létszámú hadsereg, elegendő-e a szövetségesi kötelezettségek keretében fenntartott hadsereg az ország biztonságának a védelmére.

Itt két hozzászólás is elhangzott, mind a kettő érdekes módon ellenzéki képviselőtársaim vezérszónoklatában, akik nem tartják kielégítőnek azt a fajta értékelést, amit a kormánykoalíció a jelen pillanatban tesz, már ami az ország biztonságának a védelméhez elegendő hadseregről rendelkezne.

(11.50)

Azt hiszem, nekünk, politikusoknak pontosan az a feladatunk, hogy jó prognózist tudjunk adni arra, hogy ebben a térségben - nyilván, hiszen itt élünk - milyen kockázati tényezők jelentkeznek, hogy a szomszédos országokban a politika rangjára emelkedik-e egy olyan magyarellenes hangulat, amely a Magyar Köztársaság számára potenciális veszélyt jelent. És ehhez a hadsereg olyan létszámát, olyan technikáját kell fenntartani, ami jelen pillanatban a kormánykoalíció tervei között nem szerepel, mert mi úgy ítéljük meg, hogy ebben a térségben a hagyományos értelemben vett háborúk veszélye minimálisra csökkent.

Annak, hogy bizonyos anyagok ezt csak 10 évre határozzák meg, nem az a magyarázata, hogy azt gondoljuk, a 11. évben növekedni fog a kockázat, hanem az a lényege, hogy 10 évben tervezünk, amikor egy tervidőszakról beszélünk. Vagyis ennek a tervidőszaknak az időtartama alatt az ilyen jellegű kockázatokat minimálisnak tekintjük. És azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim is belátják, hogy azért lettünk tagjai a NATO katonai szövetségének, hogy ezeket a kockázatokat, ha mégis jelentkeznének, ha mégis bekövetkezne egyfajta változás, akkor a szövetség keretei között tudjuk kezelni.

Mindent összevetve azt gondolom, hogy az anyag alkalmas arra, hogy az Országgyűlés, ezt elfogadva, egy hosszabb távú tervben meghatározza a Magyar Honvédség fejlesztésének irányait, technikai ellátottságát.

Végezetül, mert az idő meglehetősen rövid, szeretnék néhány szót szólni a Draskovics-csomagról, ha már itt elhangzott aggodalomként, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz a hadsereg fejlesztésével. Való igaz, hogy a Magyar Honvédséget, legalábbis a HM tájékoztatása szerint, 12,5 milliárd forint zárolása vagy elköltésének gátja terheli, de ebben a kérdésben a honvédelmi bizottság a közeli napokban meg fogja hallgatni a tárca vezetését, függetlenül attól, hogy ez az anyag mit tartalmaz és mit nem. Hiszen nekünk azt kell áttekinteni, hogy a honvédelmi tárca azt a pénzt, amit rendelkezésére bocsátanak, a parlament által reményeim szerint mihamarabb elfogadandó, ilyen jellegű határozat szellemében használja-e föl annak megvalósítása, annak teljesítése érdekében.

Tehát azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy a két határozatot fogadják el, és próbáljunk meg minél nagyobb konszenzust kialakítani ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu