PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák Sándor képviselőtársam elmondta a két törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak fenntartásai vannak a törvénytervezettel szemben, ettől függetlenül örülünk neki, hogy be lett terjesztve. S ahogy az oktatási bizottság is általános vitára alkalmasnak tartotta, éppen úgy természetesen én is.

A tankönyvek iskolai értékesítésével kapcsolatos rendelkezések újragondolására az adózás előírásának megváltozása és az ingyenes tankönyvellátás bevezetése miatt van szükség. A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek módosítását indokolják azok a változások, amelyek az elmúlt években következtek be. Egyértelművé kell tenni, hogy az iskoláknak milyen felelősségük van a tankönyvek forgalmazása terén. Miután az adójogszabályok változása miatt a tankönyvek áfamentessége megszűnt, újra kellett gondolni azt is, hogy amennyiben az iskolában kerül értékesítésre a tankönyv, az áfa befizetésének módja milyen eljárás keretében történik.

Lényeges változást jelent az is, hogy a tankönyvjegyzék összeállítása államigazgatási eljárás keretében történik a jövőben. A tankönyvjegyzékre történő felvételről államigazgatási eljárás során államigazgatási határozat meghozatalával dönt az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont. Az iskolai tankönyvellátás megszervezésekor gondot okozhat, ha a tankönyvrendelést olyan személyek állítják össze, akik anyagilag érdekeltek abban, hogy milyen tankönyvekből folyjék a nevelő-oktató munka. A javaslat ezért összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg az iskolai tankönyvellátás megszervezésében érdekelt szervezetekre és személyekre kiterjedően. Az új összeférhetetlenségi szabályok jelentős mértékben csökkentik annak a lehetőségét, hogy olyan személyek vegyenek részt az iskolai tankönyvrendelés összeállításában, akiknek anyagi érdeke fűződik hozzá.

Szeretnék egy példát mondani. Ismerőseim gyermekei két részletben szokták kidobni az előző évi füzeteiket és tankönyveiket. Nyár elején azokat, amelyeket látni sem akarnak többé, ősszel pedig újabb adagot, a szinte érintetlen munkafüzeteket, alig használt könyveket, példatárat. Egész évben bosszant ez a pazarlás. Például akkor, amikor a családi pótlék egyévi emelésének összege háromnegyed nyelvkönyv árát teszi ki. Az iskolai nyelvtanulás eredménye nem látszik igazolni, hogy nekünk a nyugati nyelvcsaládok részére kidolgozott, színes fényképektől és rajzocskáktól hemzsegő méregdrága nyelvkönyveket és gyakorlófüzeteket kellene átvennünk. Szerényebb, ugyanakkor a nyelvi sajátosságainkhoz jobban igazodó könyvekre lenne szükség. Előfordult, hogy a tanár bejelentette, az alig két évvel idősebb felsőosztályostól örökölt könyv - ugyanaz az iskola, sőt ugyanaz a tanár is - nem jó, mert időközben felcserélték és kijavították néhány fejezetét. A járványként terjedő munkafüzetekkel kapcsolatban pedig egy tankönyvkiadó marketingese jelentette ki a pedagógus előtt, hogy azért van ezekre szükség, mert a mai tanárok már nem fárasztják magukat feladatok kiválasztásával. Ezt természetesen nem írom alá.

(16.50)

Az sem világos előttem, hogy ha változott is például a matematikai tananyag mennyisége az elmúlt harminc évben, hogyan lehet, hogy ma hat, azaz hat példatárból készülnek az érettségire, miközben mi abból a hosszú évekig egyeduralkodó példatárból is tudtunk százszázalékos felvételit írni?

Sokszor ígérték már a tartós, örökölhető tankönyveket, amelyek a szülők pénztárcáját kímélnék, a gyerekeket a könyvek megbecsülésére tanítanák, és papírt is meg lehetne takarítani. A tankönyvkiadási üzletben érdekelt kiadók és szerzők érvei eddig sehogyan sem győztek meg a jelenlegi gyakorlat helyességéről. Fogunk-e valaha is hatékonyabban gazdálkodni a tanításra fordított összegekkel?

A Magyar Szülők Országos Egyesülete állást foglalt a részlegesen ingyenes tankönyvellátásról. Megállapította, hogy a részlegesen ingyenes tankönyvellátás jelenlegi formája indokolatlanul megosztja a szülői társadalmat. Semmi sem indokolja, hogy a szociálisan nem rászoruló többgyermekes családok, a gyermeküket egyedül nevelő és a jómódban élő, fogyatékos gyereket nevelő szülők alanyi jogon ingyenesen jussanak hozzá a tankönyvhöz. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő családok nagyobb része, illetve a valóban rászoruló egy- és kétgyermekes családok kieshetnek ebből a körből.

A rászorulók körének jelenlegi kiválasztása nem volt sem oktatáspolitikailag, sem szociálpolitikailag átgondolt, mivel a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban nem részesülő, de nehéz anyagi helyzetben lévő, egy és két gyermeket nevelő családokat kizárta a támogatásból. Nekik a tankönyveket teljes áron kellett megvásárolni, ami feleslegesen szembeállította a családokat. Az iskolának gazdasági érdeke lesz, hogy a keretösszegből gazdálkodjon, mert az esetleges túllépést a saját költségvetéséből kell kigazdálkodnia. Ez közvetve szabályozza a tankönyvpiaci árakat, ugyanakkor a keretösszegen belül lehetőség van a tankönyvjegyzéken kívüli könyvek beszerzésére is. Az iskolai tankönyvellátás lebonyolítása egyértelműen az iskolában zajlik, így elkerülhető minden üzleti manőver, árdrágítás, tankönyvvisszatartás, sorban állás például a szünidőben. A kiadók, reméljük, törekedni fognak rá, és olyan beszerzési árakat szeretnének képezni, amelyek megfelelnek a keretösszegből adódó iskolai és szülői elvárásoknak.

A szociális rászorultság megállapítása - az étkezési támogatáshoz hasonlóan - az önkormányzatok szociális irodáihoz kerül, így tulajdonképpen levesszük az iskola válláról ezt a kényes szociális feladatot. Sajnos az önkormányzatok nem minden esetben tudják ezt a felelős döntést szakszerűen elvégezni. A zűrzavaros tankönyvellátás és tankönyvterjesztés áttekinthetőbbé válik ezáltal minden szereplő számára. Megszűnik a tankönyvek felesleges megvásároltatása, a tankönyvtámogatás jogszabályellenes szétosztása vagy visszatartása, a tankönyvbeszerzés áthárítása a szülőkre. Az ingyenes tankönyvekről azért nem akarok beszélni, mert a kétperces hozzászólásomban már említést tettem róla.

Szeretnék a közoktatási törvény módosításával kapcsolatban a titoktartásra utalni. Az előbb Szabó képviselő úr egyértelműen azt fogalmazta meg, hogy ennek a módosításnak alapjában véve nem is a rossz törvény miatt kellett ismét a parlament elé kerülnie, hanem egyszerűen az alkalmazhatóságát vonta kétségbe, és az alkalmazhatósága nehézségeiről beszélt. És még hozzátette természetesen, hogy az ellenzék, elsősorban a Fidesz részéről történtek olyan hisztérikus megjegyzések, amelyek sarkalltak is arra, hogy ez a törvényjavaslat minél előbb visszakerüljön a parlamenthez.

A törvényt számos kritika érte, mindenekelőtt amiatt, hogy a pedagógus titoktartási kötelezettségének ily módon való szabályozása sérti a szülők alkotmányos jogait a gyermeküknek adandó nevelés megválasztására, és korlátozza őket abban, hogy felelős módon teljesítsék a gyermekükkel szembeni kötelességeiket. A Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete véleménye szerint megengedhetetlen, hogy a törvény a tanuló érdekeinek védelmét és jogai kiteljesítését - a tanuló, a szülő és a pedagógus közötti bizalmi légkör megteremtése és hármójuk együttműködése helyett - a szülő előtti titkolózással akarja megvalósítani.

Az idő rövidsége miatt egyetlenegy dologra szeretném még felhívni képviselőtársaim figyelmét: ez a törvény alkalmatlan volt, mert nem tudta teljesíteni azt a sokszor hangoztatott törvényalkotói szándékot, hogy növelje a tanár és a diák közti bizalmat. A tanár és a diák kapcsolatát, a kettőjük között kialakult bizalmi viszonyt nem lehet tiltó, bürokratikus szabályokkal érdemben befolyásolni. Ha a serdülő vagy a kisebb gyermek a bizalmával a tanár felé fordul, ahogy ez eddig is nap mint nap megtörtént, ezt nem a törvény miatt teszi, hanem mert a pedagógusnak sikerült megfelelő emberi kapcsolatot kialakítania a tanulóval. Ha nincs ilyen kapcsolat, akkor a legjobb törvény is hatástalan.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu