TATAI-TÓTH ANDRÁS, az oktatási és tudományos bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt 30 percben hallott két összefoglaló - amelyek csak töredékét tudták visszaadni mindannak, ami a vizsgálóbizottság látókörébe került - egy ízelítőt adott abból, hogy milyen kényes és milyen fontos terület vizsgálatára alakult meg ez a bizottság. Az oktatási bizottság nevében ezen a fórumon én is szeretném megköszönni azt a munkát, amelyet a parlamenti különbizottság vezetői, tagjai végeztek a helyzet feltárásában és tisztázásában.

Az oktatási bizottság arra vállalkozott, hogy egy olyan határozati javaslatot terjeszt a tisztelt Országgyűlés elé, amely épül a vizsgálóbizottság javaslataira, helyzetértékelésére, ugyanakkor nem lehet egy országgyűlési határozatban összefoglalni mindazt, amiről a két előttem szóló előadó beszélt, és amiről a jelentések szóltak. Tehát az oktatási bizottság azt a feladatot látta el, hogy igyekezett néhány pontot kiragadni a jelentésből, mindkét részéből, és olyan kormányzati intézkedésre javaslatot tenni, amely a felvetett problémák megoldásának az irányába tesz lépéseket. Tehát azt nem tudom garantálni, hogy az országgyűlési határozat, illetve ennek a későbbi elfogadása, majd végrehajtása minden kérdésre megnyugtató választ fog adni, amely itt elhangzott.

A munkamódszerről annyit, hogy bizottságunk törekedett a politikai konszenzusra. A kormánypárti és az ellenzéki képviselők is részt vettek a határozati javaslat előterjesztésében. Összeszámoltam, a benyújtott határozati javaslat végleges kialakításában legalább 30 olyan ponton lényegi, kisebb-nagyobb mértékű módosítás is található, amelyet az ellenzéki képviselők javaslatára foglaltunk bele a határozatba.

A bizottság előadója nyilván majd kitér rá, hogy ennek ellenére mégsem született konszenzuson alapuló javaslat. Én csak két okot emelek itt ki. Az ellenzéki képviselők azt az álláspontot képviselték, hogy az egyházi fenntartású iskolákat nem szabad a határozati javaslat egyetlen részében sem megemlíteni, illetve hogy miután a jelentés és a vizsgálat nem foglalkozott a felsőoktatással, még azt az utalást se foglaljuk bele az anyagba, hogy nyilvánvaló tény, hogy a demográfiai fogyás, a csökkenés el fogja érni hamarosan a középfokot - eddig egyetértettünk -, és ez a felsőoktatásra is hatással lesz, ebben nem egyformán ítéltük meg a kérdést, illetve hogy ezt bele kell-e tenni utalásszerűen a határozatba. Nyilván más kérdésekben is alakult még ki vita, amelynek a végeredménye az lett, hogy bár a határozati javaslat jelentős részével a bizottságunk ellenzéki képviselői is egyetértettek, nem szavazták meg az előterjesztést a bizottság ülésén.

És akkor magáról az indítványról; nem kívánom megismételni azokat a tényeket, amelyeket az előttem szóló képviselőtársak elmondtak.

(17.40)

Amit a bizottságunk a sokrétű és összetett helyzetből kiemelni igyekezett, az a következő. Láttuk, hogy a demográfiai problémák, a településméret, az iskolák anyagi ellátása, és még lehet sorolni, hogy mi minden befolyásolja egy iskola működését, és valamennyi körülmény figyelembevételére szükség lenne az oktatáspolitikai döntések meghozatalakor.

Mi mindezekből egy alapelvet kiemeltünk, nevezetesen a gyermekek, a fiatalok alkotmányos alapjogaiból indultunk ki, azokból az alapjogokból, amelyek minden fiatalt az alkotmányunk értelmében az oktatással, neveléssel, művelődéssel kapcsolatban megilletnek. Tehát az a javaslatunk, hogy minden oktatáspolitikai döntésnél a kiindulópont, a viszonyítási pont ez az alapelv legyen, hiszen egyébként az eltérő körülmények mérlegelése nagyon sok esetben országos szinten téves döntéseket is eredményezhetne.

A következő kérdés az, hogyan lehetséges ezekből az alapjogokból kiindulva oktatáspolitikai döntéseket hozni. A kérdésre a határozati javaslat harmadik pontjában igyekeztünk választ adni. A harmadik pontban három típusú feladat található a kormányzat számára. Néhány olyan, amely azonnali lépést, azonnali intézkedés kíván, néhány egy-két éven belül végrehajtandó feladat, és természetesen utalok itt a benyújtott határozati javaslat III. fejezetének 4. pontjára, ahol az előterjesztés, az országgyűlési határozati javaslat azt kéri a kormánytól, hogy dolgozza ki a hosszú távú költségvetési finanszírozási rendszert, amely fenntartótól függetlenül garantálja a gyermekek esélyegyenlőségét, valamint a lelkiismereti szabadság mint alkotmányos alapjog érvényesülését az iskolaválasztás tekintetében. A költségvetési szempontok mellett e koncepció vonatkozzon vagy térjen ki az iskolák teljesítményére is, és vegye ezt is figyelembe a finanszírozási elvek meghatározásánál.

Ahhoz, hogy a kormányzat ilyen döntést, ilyen előterjesztést tudjon majd néhány éven belül a parlament elé terjeszteni, tudnunk kell, hogy mi történik ma az iskolákban. Tudnunk kell, hogy milyen színvonalú oktatásban, nevelésben részesülnek a gyerekeink. A megfogalmazott alapelv következő következménye: el kell szakadnunk attól, hogy azt vizsgáljuk, hogy a 80 gyereket foglalkoztató általános iskola a jó iskola, vagy a 200 főt, vagy a 400 főt foglalkoztató. Sajnos köztisztviselők is utaznak, az országban előadásokat tartanak, és becsléseket bocsátanak szárnyra az ideális iskolaméretről, és kistelepülések polgármestereinek a tiltakozását váltják ki, mint ahogy ez történt Komárom-Esztergom megyében is.

Az a javaslatunk, hogy nem az iskola létszáma - és ezt a jelentés, a vizsgálóbizottság anyaga és tapasztalatai is visszaigazolják - dönti el, hogy egy iskolában milyen színvonalú oktatás-nevelés folyik. Vannak a látókörünkben kis létszámmal működő, nagyon magas színvonalon működő iskolák, és sajnos tudunk olyan mamutiskolákról, 1000-1500 gyereket foglalkoztató általános és középiskolákról, ahol a gyerekek 30-40 százaléka a minimális ismeret és nevelési eredmény nélkül hagyja el a rendszert.

Tehát az állam kötelezettsége - nagyon leegyszerűsítve a közoktatásban az állami feladatot - kettős. Egyrészt biztosítani kell a feltételeket a közoktatás működéséhez, nyilván közvetlenül a központi költségvetés és az önkormányzatok útján és az egyéb iskolafenntartók útján, másrészt viszont az államnak alapvető felelőssége van a gyermekjogok érvényesülésének a garantálásában. Tehát itt visszatérek az alapelvhez, amit mondtam: az államnak garantálnia kell, hogy minden egyes magyar gyermek az iskolarendszerben megkapja a megfelelő színvonalú oktatást. Hogyha ez kisiskolában adódik, ott folyik jó munka, azt a kisiskolát békén kell hagyni, annak a működési feltételeit biztosítani kell, és ha az előbb említett mamutiskolában nem mennek rendben a dolgok, akkor az államnak ott is intézkedési kötelezettsége van.

Javaslom, hogy ne fogadja el a kormányzat és a parlament azt a megközelítést, hogy egy kistelepülésen azért maradjon iskola, mert ha onnan elmegy az iskola, akkor a közösség hátrányt szenved. A kistelepülésen azért maradjon meg az iskola, mert ott magas színvonalú oktatást kap az ott élő gyerek. A gyerekek terhére nem fogadok el olyan kistelepülési érdeket, amely feláldozza a kistelepüléseken élő gyermekek sorsát csak azért, hogy ott intézmény maradjon. A fenntartó önkormányzat dönthet úgy, hogy megtartja az iskoláját, ha finanszírozni tudja, ugyanakkor nem dönthet úgy, hogy alacsony színvonalú iskolát működtet éveken keresztül, mert az alacsony színvonalú iskola éppúgy a település ellehetetlenülésére és az ott élők életszínvonalának az esésére fog vezetni.

Ezért tartom és ezért foglalkozom kicsit sokat a beterjesztett határozati javaslat alapkérdésével, mert azt gondolom, hogy ha ezt el tudjuk fogadni - és miért ne tudnánk elfogadni, hogy az iskola a gyermekekért van, azokért, akik az adott intézményben tanulnak -, akkor nagyon könnyen szót tudunk érteni szülőkkel, önkormányzatokkal és pedagógusokkal is. Ha más szempontokat vonunk be a vizsgálatba, állandó viták lesznek, politikai feszültségek, és nem jutunk egy lépéssel sem előre.

Tehát én nem abban foglalok és a határozati javaslat sem abban foglal állást, nem ebbe az irányba igyekszik befolyásolni az előterjesztőt sem - tehát a kormánynak feladatot ad, hogy a jelentésekből levonható következtetések szerint hozza meg a döntéseit -, hanem abba az irányba, ami a legfontosabb és az első lépés: tudjuk meg, hogy mi folyik az iskoláinkban. Bármilyen oktatáspolitikai döntés e nélkül az ismeret nélkül felelőtlen döntés, és nem lehet olyan érvet találni, ami ennek a kérdésnek a megoldását nem veszi figyelembe; nevezetesen a III. fejezet 3. pontjára utalok. Tehát egy olyan mérési, ellenőrzési, értékelési rendszert kell kialakítani nagyon gyorsan, ez sürgős feladat, amely megfelelő információval látja el a döntéshozókat önkormányzati szinten és országos szinten is.

Csak utalásszerűen, az iskolabezárások, -összevonások, -átszervezések folynak, sok esetben az érintettek megfelelő ismeretei nélkül, ezt is az azonnali feladatok közé soroljuk. A III. fejezet 7-8. pontja vonatkozik erre, hogy egyrészt felül kell vizsgálni azt a joganyagot, amely alapján a folyamatok folynak, ha szükséges, módosítani kell, másrészt viszont ezekről a jogszabályokról tudjanak a szülők, az önkormányzatok, és törvényes keretek között hozzák meg a döntéseiket.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, és az oktatási bizottság többsége is bízott abban, hogy a határozati javaslatunk, ha általános vitára alkalmas - és biztosan az, ezt el is fogadták a bizottságok -, ha az Országgyűlés módosító javaslatokkal hozzájárul a jobbá tételéhez, olyan eredménnyel tudjuk lezárni a külön bizottság munkáját is, amire hosszú idő óta nem volt példa a Magyar Országgyűlésben, hogy valódi, kézzelfogható következménye lesz annak a munkának, amit a külön bizottságban végeztek a képviselő hölgyek és urak.

(17.50)

Ezekkel a gondolatokkal ajánlom az oktatási bizottság nevében az Országgyűlés figyelmébe ezt a határozati javaslatot. Kérem, hogy olyan szándékkal vitassák meg, amilyen tiszta szándékkal az oktatási bizottság ezt önök elé terjesztette.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu