TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy a Fidesz vezérszónoka időközben elhagyta a termet. Szerettem volna, ha megismeri az álláspontomat, hogy nem az oktatási bizottság jelentése robbant be a békés iskola- és óvodabezárásokat vizsgáló bizottság munkájába, hanem Juhos képviselő asszony élvezetes hozzászólása volt az, amely tulajdonképpen átírta a Fidesz oktatáshoz egyébként tiszteletre méltó módon értő képviselőtársainak a munkáját.

Nagyon szomorú volt hallgatni, hogy sok esetben azokat a pedagógiai tartalmú kifogásokat, pedagógiai tartalmú kijelentéseket kifogásolta, amelyeket éppen képviselőtársai kívánságára helyeztünk el a javaslatban. Jó lett volna, ha a Fidesz képviselői egyeztetik az álláspontjukat, és a Gusztos képviselő úr által idézett 27 oldalas jegyzőkönyvben szereplő álláspontjuk legalább két hétig, a mai tárgyalásig kitartott volna.

Még egy dolog: azt mondta a vezérszónok, hogy az oktatási bizottság néhány kérdéssel kívánt foglalkozni. Ha kifelejtettem volna a bevezető hozzászólásomból, akkor most pótolom: úgy emlékszem, hozzátettem, néhány lényeges kérdésre igyekezett ráirányítani a figyelmet, és a mai vita meggyőzött arról, hogy ez az igyekezetünk sok esetben eredménytelen maradt, mert a lényeges kérdésekről viszonylag kevés szó esett. Ha Gusztos képviselő úr nem olvassa fel pontról pontra a határozati javaslatot, akkor talán az ügy lényegéről még kevesebb szó esett volna.

A fideszes képviselők a bizottsági ülésen és a mai ülésen is tabunak tekintették az egyházi fenntartású iskolák kérdését. Én itt szeretném - hasonlóan Rózsa képviselő úrhoz - nyomatékosan leszögezni: ha a magyar oktatási rendszerről beszélünk, akkor nem lehet anélkül beszélni, hogy az összes fenntartó, így az egyházi fenntartók tabunak számítanak. Rózsa képviselő úr világossá tette az álláspontunkat: azzal, hogy tényt állapítunk meg, azt a tényt állapítjuk meg, hogy az egyházi iskolákban kiegyensúlyozott a finanszírozás, és ezt örvendetesnek tartjuk. Azt gondolom, ezt vállalni lehet, és vállaljuk is, hogy örvendetesnek tartjuk. Nyomatékosítom azt, hogy kiegyensúlyozott finanszírozásban működnek, ugyanakkor elmagyarázta Pósán képviselő úr a finanszírozás lényegét. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok átlagánál kevesebb pénzből működő önkormányzatok, éppen az emlegetett Horn Gyula által megkötött vatikáni megállapodás óta, tehát idestova egy évtizede lényegesen kisebb állami támogatást kapnak.

Miután az önkormányzat saját erejéből az átlagot sem képes tíz éve megadni, valóban helyesen állapította meg a bizottság - és ez alapján került be a vizsgálóbizottság, és ez alapján került be az oktatási bizottság jelentésébe -, hogy az önkormányzati intézmények egy része elmarad attól a finanszírozási szinttől, amiben az egyházi intézmények részesülnek. Azt szeretnénk, ha az önkormányzati intézmények is ilyen szinten kapnának állami önkormányzati támogatást.

Még egy helyen szerepel utalás; valóban, a határozati javaslat már idézett III. fejezet 4. pontjában, a lelkiismereti szabadság vonatkozása. Szeretném ezt is világossá tenni, hogyan gondolkodom erről a kérdésről. A lelkiismereti szabadságnak az iskolaválasztás tekintetében két aspektusa van. Az első, hogy minden szülő a gyerekét világnézeti meggyőződése, hite szerint be tudja íratni a saját vallásának megfelelő iskolába, tehát legyenek egyházi fenntartású intézmények, és ha a szülőnek az az igénye, ahogyan említettem, akkor oda be tudja íratni. Ez a lelkiismereti szabadság egyik oldala az iskolaválasztás tekintetében.

A lelkiismereti szabadság másik oldala felfogásom szerint az, ha iskoláink egy része olyan színvonalon működik, ha a szülő csak amiatt, hogy a gyerekét normálisan működő iskolába szeretné beíratni, arra kényszerül, hogy egyházi iskolába írassa, mert elérhető közelségben nincs jól működő állami önkormányzati iskola, akkor bizony az ő lelkiismereti szabadsága is, alkotmányos alapjoga is sérül.

(21.30)

Erről is szabad beszélni, és azt gondolom, hogy kötelességünk így is erről a kérdésről említést tenni.

Az a megoldás, ami néhány helyen jelentkezik, jogosan lehet tartani attól, hogy tendenciává válik; nevezetesen, hogy az iskolafenntartók - legyenek önkormányzatok vagy alapítványi fenntartók -, amelyek nem tudják a működési feltételeket biztosítani, kifejezetten fenntartási, pénzszerzési célból adják át egyházaknak az intézményeiket. Ez nem használna sem az egyházaknak, sem az oktatás ügyének. Tehát a lelkiismereti szabadságra való utalás a határozati javaslatban ebben a gondolatkörben értelmezhető.

Nem kívánok részletesen - miután nincs is itt képviselő asszony - kitérni azokra a megjegyzéseire, amiket hiányolt a határozati javaslatból, és benne vannak, sem azokat nem sorolom fel tételesen, amelyeket úgy kifogásolt, mint már említettem, hogy fideszes képviselőtársaink javaslatára vettük be az anyagunkba.

Pósán képviselő úr elsiratta a kerettantervet. A kerettanterv nem biztosította az átjárhatóságot, más funkciója volt. Meggyőződésünk szerint nem vettük el az iskoláktól a kerettantervet, csak a kötelezőségét oldottuk fel. Ez azt jelenti, hogy ha valaki jobbat tud - egy tantestület, egy iskola -, akkor szabadon választhat másikat.

Még egy kérdésre van időm reagálni: szabad-e a teljesítményelvet a finanszírozással összekapcsolni? Lehet, hogy nem tudok a felfogásomnak érvényt szerezni, Pósán képviselő úr, de a lelkiismeretem szerint - összekapcsolva azzal a kérdéssel, amiről már korábban beszéltem -, ha egy iskola a teljesítményében nem nyújtja a gyerek számára azt a színvonalat, amely a gyereket alkotmányos alapjogként megilleti, és ezt hitelesen mérni kell, erre is vonatkozik a határozati javaslat, akkor én nemcsak hogy figyelembe venném ezt a finanszírozásnál, hanem egyszerűen megvonnám tőle az állami támogatást. Csak olyan iskolát szabad finanszírozni, amely a gyerek számára biztosítja, garantálja a megfelelő színvonalú oktatást, nevelést, képzést, amelyben nem sérülhetnek a gyerek alapjogai.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu