DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) Salamon László képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az 1996-os állásfoglalást még az akkori, lényegében a mostanival megegyező kormánytöbbség hozta az alkotmány- és igazságügyi bizottságban, ezért annak hitelességét bizonyos értelemben e tény erejénél fogva kétségbe vonta. Elfeledkezett azonban arról, hogy ezt az állásfoglalást nem változtatta meg a 36/1998-2002-es ügyrendi bizottsági általános érvényű állásfoglalás, hanem bizonyos értelemben még tovább is fejlesztette. Ez az állásfoglalás ugyanis lehetőséget teremt arra, hogy hivatalból, illetőleg az interpellált kérelmére a házelnök eljárjon, és visszautasítsa azt az interpellációt, amely nem tartozik az interpellált feladatkörébe. Ilyen értelemben tehát a legkevésbé sem beszélhetünk arról, hogy bármiféle jogellenes eljárás történt volna, s arról sem, hogy ezt az álláspontot kizárólag az MSZP és az SZDSZ képviseli. Amikor ez az állásfoglalás a Fidesz számára előnyös volt, akkor nem hatályon kívül helyezte, hanem továbbfejlesztette, megerősítette.

Jellemző az, hogy ebben a kérdéskörben tulajdonképpen a Házban a két oldal között konszenzus alakult ki. A 36/1998-2002-es ügyrendi bizottsági általános érvényű állásfoglalást ugyanis az MSZP és az SZDSZ frakciója azon az alapon támadta meg, hogy az a visszautasítás jogát kiterjeszti az azonnali kérdésekre is. Azt azonban senki nem vonta kétségbe, hogy ilyen visszautasítási lehetőség, ilyen visszautasítási jog a Házszabály 9. § (4) bekezdése alapján interpelláció, illetőleg kérdés esetében jogként a házelnök számára biztosított.

Meg kell tehát vizsgálni azt, hogy az adott ügy valóban a miniszterelnök feladat- és hatáskörébe tartozik-e avagy sem. A bizottsági ülésen e tárgykörben hosszas eszmecsere folyt, s megállapítottuk azt, hogy valóban igaz az, hogy a miniszterelnök jogosult arra, hogy előterjesztést tegyen kormánya tagjainak kinevezésére a köztársasági elnök részére, azonban az már nem tartozik a miniszterelnök feladatkörébe, hogy tíz évvel korábbi ügyeket értelmezzen, elemezzen, ez nem miniszterelnöki hatáskör, ez a történészek, a politológusok, a publicisták, a közírók feladata. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Jellemző az, hogy a miniszterelnök általában élni szokott ezzel a lehetőséggel, hogy a hatáskörébe nem tartozó ügyekben a visszautasítást kezdeményezze. Az 1998-2002 közötti időszakban négy ilyen esetről tudhatunk, egyetlenegy esetben sem kifogásolta a Szocialista Párt azt, hogy a miniszterelnök visszautasította a válaszadást, és ennek alapján a házelnök úgy ítélte meg, hogy nincs lehetőség arra, hogy az interpelláció elhangozzék. Ez történt például akkor, amikor egyik szocialista képviselőtársunk azt a kérdést intézte interpellációjában a miniszterelnökhöz, hogy “Mit gondoljunk a Németh-kormányról?ö. Ez nyilvánvalóan akkor hangzott el, amikor felmerült Németh Miklós esetleges miniszterelnök-jelöltsége, s a Fidesz általános támadást indított emiatt a személye ellen. Ugyanez volt a helyzet akkor, amikor “Álmodozások, avagy a demokratikus deficit koraö címmel egy szabad demokrata képviselőtársunk intézett volna interpellációt a miniszterelnökhöz, azonban a miniszterelnök úgy ítélte meg, hogy ez nem tartozik feladatkörébe, ezt követően a házelnök visszautasította a Házszabály 9. § (4) bekezdése alapján az interpellációt.

Mindez egyértelműen bizonyítja azt, hogy nem új gyakorlatról van szó, nem arról van szó, hogy most a szocialisták korlátozni kívánnák a parlamentben az interpellációs jogot, csupán arról, hogy egy miniszterelnök ne kényszerüljön arra, hogy olyan ügyekkel foglalkozzon, amelyek a szó alkotmányjogi és politológiai értelmében valóban nem tartoznak a feladatkörébe. Meg vagyok arról győződve, hogy miniszterelnök úr erre egyértelmű, határozott választ tudott volna adni, azonban ragaszkodván a Házszabályhoz, helyesen úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn ez esetben feladat-, illetőleg hatásköre.

Az természetesen igaz, hogy a miniszterek feladat- és hatáskörét könnyebb megállapítani, mert a miniszterek feladat- és hatásköréről külön kormányrendeletek rendelkeznek, amelyek tételes felsorolásokat adnak. Ilyen felsorolás a miniszterelnök esetében nem áll fenn, azonban megfelelő értelmezéssel ez a hatáskör megállapítható.

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu