SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy parlamenti vizsgálóbizottság felállításáról döntünk itt, akkor kétségtelenül nem vonatkoztathatunk el attól a nem lényegtelen tényezőtől, hogy miközben 1998 és 2002 között egyetlen, ellenzék által indítványozott, javasolt parlamenti vizsgálóbizottság fel nem állhatott az akkori kormánypártok elutasítása következtében, addig az elmúlt másfél, most már közel két év alatt nem volt egyetlen olyan, ellenzék által javasolt vizsgálóbizottság, amelyik elutasításra került volna. Azaz az önök által javasolt minden vizsgálóbizottság létrejött, lefolytatta a vizsgálatát. Így lesz ez ezzel az esettel is. Az államtitkár úrtól már hallottuk, hogy a kormány támogatja a vizsgálóbizottság létrejöttét, a szabad demokrata vezetésű Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a maga részéről szintén támogatja, és előre tudom bocsátani azt a nem váratlan, talán senkit meg nem lepő fordulatot, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatja ezen parlamenti vizsgálóbizottság létrejöttét.

Ez nemcsak elvi megfontolásból van így - elvi megfontolásból is, természetesen -, hanem abból az őszinte meggyőződésből vagy inkább reményből, talán kevésbé meggyőződésből, mint reményből, hogy talán ezeket a fanyalgásokat, ezeket a kételyeket és gyanakvásokat keltő kérdéseket egyértelműen tudjuk tisztázni ezen vizsgálóbizottság feladata körében. Tehát úgy gondolom, az nem is kérdés, hogy ez a vizsgálóbizottság föl fog állni.

Mégis, elég különleges helyzetben vagyunk. Nem kívánok arra kitérni történelmileg, hogy ki mit rontott el az előző kormányok idején az AKA vagy az M5-ös kapcsán megkötött szerződésekben. Tény - és ebben talán egyet tudunk érteni -, hogy egy olyan helyzetet kellett megoldania a mostani kormánynak, ami súlyosan elrontott szerződés vagy szerződések következménye, és amit igazán jól megoldani bizonyára nem lehetett.

Nem állítom azt, hogy a létrejött megállapodás egy minden elemében jó, előnyös megállapodás, de azt feltétlenül gondolom, hogy a számba jöhető lehetőségek közül a legkevésbé rossz. És ez bizony nem kevés. Nem kevés, hiszen tudjuk, hogy hosszú évek óta vergődtek az egymást követő kormányok ennek a kérdésnek a megoldásán, és most valamiképpen nem egy elvileg nagyszerű, de mondom, a felkínálkozó, választható lehetőségek közül a legkevésbé rosszat sikerül meggyőződésem szerint választani.

Ezért azután én azt gondolom, senki nincs zavarban, sem a GKM, sem a kormány, sem a kormánykoalíció képviselői közül, hogy itt választ kell adni kérdésekre, az önök által javasolt, ha jól emlékszem, 19 kérdésre vagy esetleg még annál is többre, ami majd a bizottság munkája során föl fog merülni. Egyébként hadd tegyem zárójelben hozzá, hogy Gaál Gyula államtitkár úr ezt a gazdasági bizottság említett ülésén megtette már, részletekbe menően megtette. Úgy gondolom, nem fair a dolgot úgy beállítani, mintha ő bármilyen kérdés megválaszolása elől menekült volna. Nyilván a vizsgálóbizottságnak több ideje lesz ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, és akkor önök még alaposabb válaszokat fognak kapni, hacsak - reményeim szerint - nem abból kell kiindulnunk, hogy önök eleve eldöntötték, mi lesz az ítélet, és bármi érv is le fog peregi önökről. Remélem, nem ez lesz, mert egy ilyen nehéz kérdés megoldásában egyébként, és ismerve a jelenlegi politikai viták lefolyását itt, a parlamentben vagy a bizottságokban, éppen az sem életszerűtlen, ha az ember azt vizionálja, hogy bármilyen megoldást választott volna is a kormány, bármilyen más, ettől eltérőt, akkor azzal szemben ugyanolyan gyanakvások és kételyek fogalmazódhattak volna meg az önök részéről.

Pedig mindannyian tudjuk, hogy az M5-ös, úgynevezett AKA-ügy megoldása elemi erejű, feszítő erejű politikai kérdés volt. Amíg jó egy éven keresztül, előző beosztásomban a környéken, tehát az Alföld különféle településein voltam fórumozni és különféle más szakmai rendezvényeken, a bőrömön éreztem, fizikailag, hogy az ottani embereket mennyire ez a kérdés irritálja a legjobban, és mennyire ennek a kérdésnek a megoldását várják elsősorban a kormánytól. De ha nem ment volna is az ember, itt, a parlamentben, pont önöktől, folyamatosan, egyetlen hét kihagyása nélkül, mindig vissza- és visszatérően ez a kérdést fölmerült, számonkérésre került, hogy miért csak tárgyalgat, ha egyáltalán tárgyalgat a kormány, miért nem születik már meg a megállapodás, miért nem kötünk már valami, az embereket megnyugtató megoldásról szóló szerződést.

Hát most itt van, sikerült, és ezzel, úgy tűnik, önöket kevéssé nyugtattuk meg. Folyamatosan ismétlődik a kérdésekben, hogy kinek van abból haszna, hogy, és kinek mennyi haszna van abból, hogy. Én azt gondolom, haszna igazán az M5-ös autópályát használóknak lesz ennek a szerződésnek vagy szerződéscsomagnak az aláírásából.

Ami magát az országgyűlési határozattervezetet illeti, én azt tudom mondani, hogy megértem az itt feltett kérdéseket. Azt gondolom, ezeket meg kell válaszolni, és a kormány vagy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium meg is fogja válaszolni, és remélem, hogy meg is tudja önöket győzni.

(18.30)

Egy-két módosító indítványt mégis be kellett adnom ezekhez a kérdésekhez, egyszerűen abból az okból, amit államtitkár úr már említett, hiszen az embernek egyes kérdések kapcsán az az érzése, mintha A tanú című film ismétlődne, amikor Pelikánnak a tárgyalás előtt a tanúvallomás helyett az ítéletet adják a kezébe. Senkinek nem lehet az érdeke, hogy ez a látszat keletkezzen. Ezért azt gondolom, hogy azok a kérdések - három helyen fordul elő a tizenkilencből -, hogy “kinek és milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy…ö, nem szerencsések. A harmadik kérdésben: kinek és milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy a matricás rendszerre történő áttérés végső határidejének kitűzésével és annak nyilvánosságra hozatalával az AKA Rt.-t indokolatlanul előnyös helyzetbe hozza? De ugyanez a refrén ismétlődik a nyolcadik pontnál: kinek és milyen érdeke fűződik a megvalósított konstrukcióhoz? Majd a kilencedik kérdésben: kinek és milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy a Postabank privatizációjából befolyó 101 milliárdot ne erre a célra fordítsuk? Azt gondolom, nem korrekt előre kijelenteni, hogy önök bizonyosak afelől, itt valakinek magánérdekei merültek fel.

Anélkül, hogy a tartalmi gondolatiságát megváltoztatnánk ennek a pontnak, sokkal korrektebb a kérdés olyan módon történő feltevése - ahogy azt a módosító indítványomban megfogalmaztam -, hogy fűződik-e bárkinek bármilyen érdeke ahhoz, hogy. Aztán majd a vizsgálat során erre fény derül, de előre kijelenteni, hogy ehhez X-nek vagy Y-nak személyes érdeke fűződik, ez magát a vizsgálóbizottság értelmét lényegteleníti el.

Ugyanez vonatkozik a 7. pontban és a 8. pontban megjelölt konkrét pénzösszegekre: 2 milliárd forint/kilométer, illetve a várhatóan több mint 650. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, épp az a vizsgálóbizottság célja, hogy e számokról egyértelműen meggyőződjünk, és megnyugtató válaszokat kapjunk.

Mindent összefoglalva: mi a magunk részéről támogatjuk a vizsgálóbizottság felállását, a részleteket illetően némi módosítást javaslunk a határozati javaslat végleges formába öntése során, és reméljük, hogy mindenkiben minden kételyt és aggályt sikerül eloszlatni, mire befejezzük a vizsgálóbizottság munkáját.

Köszönöm szépen a türelmüket.

Forrás: parlament.hu