TÓTH
GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr!
A Nemzeti Autópálya Rt. napjainkban nemcsak a magyar régészet legjelentősebb
finanszírozója, hanem egyes vélemények szerint a tudományos munkát is
lényegében a gazdasági társaság mérnökei szervezik.

Olyan
vélemények is vannak, hogy a jelenlegi kaotikus állapotok tovább nem tarthatók,
mert a területet feltárni hivatott régészek széttagolt, szinte ‑ ahogy
mondják ‑ vármegyei rendszerben dolgoznak, mivel a vonatkozó
törvények szerint minden megyében a helyi múzeum felelős a feltárásokért. Egy
autópálya nyomvonala tulajdonképpen nem más, mint egyetlen hosszú ásatási szelvény,
ebből adódóan a megyei tagolástól teljesen függetlenül, egységes régészeti
projektként kellene kezelni, és a feltárást központosítani kellene, mondják
mások, hozzátéve, hogy ez nemcsak a hatékonyság, hanem a tudomány szempontjából
is hasznos lenne.

Olyan
kérdés is felmerült, hogy megakadályozható-e, hogy a feltárásra kapott összeg,
amely a 600 kilométernyi autópálya építési költségéből akár 9 milliárd
forintot is kitehet, ne 19 tömítetlen csapon folyjék el. Kimondható-e, hogy a
régészeti leletek egységesen állami tulajdonban maradjanak?

Megoldható-e,
hogy a nemzeti kulturális örökséget megőrző régészeti raktárak ügyével ne a
Nemzeti Autópálya Rt.-nek kelljen foglalkoznia, hanem az erre hivatott
intézmények szervezzék ezt a fontos és természetesen országos léptékű
feladatot? A bizonytalanságokat hogyan kívánja feloldani a minisztérium az
autópálya nyomvonalába eső feltárások ügyében?

Várom
a válaszát.

Forrás: parlament.hu