VARGA LÁSZLÓ, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A területfejlesztési bizottság a témát megillető komolysággal és alapossággal tárgyalta meg az asztalon fekvő előterjesztéseket, amely vitában mindkét oldalról magunkkal hoztuk előéletünket, tapasztalatainkat, a településszerkezet jellemzőit vagy éppen a döntésekhez való egyéni viszonyunkat. Tehát nem volt előzmények nélküli maga a vita sem. Mint ahogy a parlament munkájában sem, hiszen a rendszerváltás óta ugyan más-más intenzitással, de mindvégig téma a közigazgatás korszerűsítése. A szétaprózottság miatt elsősorban a hatékonyabb működés, a takarékosabb működés az, ami leginkább sürgető, de bántóan hiányzik egy egységes, áttekinthető rendszer is az országban. Ma ugyanis teljesen véletlenszerű, hogy egy térségben működik-e földhivatal, tisztiorvosi szolgálat, rendőrség, tűzoltóság, okmányiroda, egy jó adag megmagyarázhatatlan véletlenszerűség van; mint ahogy abban is, hogy a létrejött kistérségek milyen elvek mentén szerveződtek egy-egy fejlesztésre, az idegenforgalom vagy éppen valamilyen intézményi társulás hozta őket létre. Nem egy önkormányzat két-három kistérségi társulásban is működik, ezek átfedik egymást, és vannak, akiket meg sem érintett ennek a kitűnő gondolatnak, a rendszerváltás nagy leleményének a pozitívuma, amelyet a térségi összefogás jelentett. Ezért mindvégig a kormányprogram közigazgatás-korszerűsítéssel kapcsolatos változásai közül a legkevesebb vita éppen a kistérségeket kísérte, mert míg az ezeréves megyét féltők joggal és tényekkel fogalmaznak meg aggályokat, az ismeretlen, a regionalizmus vet fel demokratizmussal, önkormányzati akarattal kapcsolatos kétségeket, mivel itt éppen alulról jövő kezdeményezésről van szó, a legkevesebb vita itt volt, és reményeim szerint ezáltal leginkább elfogadható koncepció született.

A bizottságunk többsége elkötelezett abban, hogy ezek a változások megléphetők. Átlátható rendszert kell létrehozni, amely a kötelező kistérségi társulásokkal átfedés és ismétlés nélkül alkot rendszert. Hangsúlyozni szeretném - és hangsúlyozta a bizottság is -, hogy ez nem egy önkormányzati szint, ez az összefogásnak, a feladatok szervezésének, ha úgy tetszik, egy intézménye, amely elsősorban a hatékonyságot, a jobb működést tűzi ki célul.

Vannak persze félelmek, és nem alaptalanul, hogy vajon nem vonunk-e el önkormányzati jogosítványokat. Már ma is vannak lélekszámhoz kötött feladatellátások, és ma is vannak városok, amelyek feladatokat látnak el az önkormányzatok felé, anélkül, hogy bárki ebben az önkormányzatiság létét, megszűnését, halálát vizionálná. Az autonómiát tehát, mi, a többség úgy gondoljuk, ez sem gazdasági, sem jogi értelemben nem sérti.

A bizottság ülésén felmerült az is - és ez kell, hogy mindannyiunkat türelemre intsen -, hogy amit most létrehozunk, az egy szervezeti döntés, egy intézmény, egy váz, amelyet ellátandó feladatokkal megtölteni, ágazati törvények módosításával, újabb és újabb feladatok vállalásával lehet majd teljessé tenni. S talán, ami az egész dologban a számomra a leghitelesebb, legmeggyőzőbb, és ennyiben elnézést kérek, hogy ez nem a bizottság ülésén hangzott el, de éppen a témáról szóló híradások késztettek nem egy kistérséget arra, hogy telefonokkal, e-mailekkel bombázzanak bennünket, hogy lépjük meg a kistérségekkel kapcsolatos törvényi szabályozást, hiszen a lét, a működés feltételei hiányoznak jelenleg, és akkor, amikor magával a fejlesztési iránnyal egyetértünk, rendkívül rossz üzenete lenne, hogy éppen most, források híján, a működés feltételeinek megszűnte miatt kistérségi tevékenységeket kellene felfüggeszteni.

Mindannyian teljes értékű megoldást szeretnénk. Ellenzékünket arra a felelősségre szeretném figyelmeztetni, hogy vajon visszaigazolják-e a kistérségek elmúlt évtizedének eredményeit, azokat a sikereket, amelyek pályázatok tömegében, sikeres intézményműködtetésben, egymás megismerésében, egy menedzsergárda létrehozásában teljesedett ki azzal, hogy egy teljes értékű megoldáshoz párosítják a kétharmados törvényhez szükséges szavazataikat. Hiszem, bízom abban, hogy ez a felelősség, ezen tapasztalatok visszaigazolásának szándéka jellemezni fogja ellenzékünket, és így teljes értékű döntés születhet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Végezetül a számadat: a bizottság 11 igen, 10 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta és ajánlotta a parlament figyelmébe.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu