MOLNÁR GYULA, az informatikai és távközlési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Talán ez a pillanat, amikor helyénvaló, hogy az ember a szakbizottságok szerepéről egy rövid gondolatot megfogalmazzon. Ahogy nagyon helyesen a pénzügyekkel, a költségvetéssel foglalkozó bizottság előadója számtalan aspektusból vizsgálta azt, hogy miért is fontos számunkra ez a törvény az uniós csatlakozás előtt néhány nappal vagy néhány héttel, mi is megtettük ezt a saját bizottságunkban. De nem tudtunk kibújni a bőrünkből, mert meg kellett néznünk egy másik szeletét is, ami olyannyira közel áll a mi szívünkhöz, ez pedig az információs társadalom, ezen belül jelesül a hírközlési piac jövőbeni helyzete és lehetőségei Magyarországon.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy 6:4 arányban a bizottságunk az általános vitára való alkalmasságot támogatta természetesen, de mégis megnéztük azt, és szeretném most itt a szélesebb nyilvánosság előtt és államtitkár úr figyelmét is felhíva felvillantani néhány aspektusát ennek a szabályozásnak, amelyik, még egyszer mondom: hordoz némi kockázatot a jövőre nézve.

(10.30)

Nos, nem olyan régen fogadtuk el e Ház falai között a hírközlési törvényt, azzal a szándékkal - és ebben egyetértés volt a két oldal között -, hogy van egy olyan ágazat Magyarországon, ahol ha a szabályokat világossá tesszük, a piac eszközeit hagyjuk ezen a területen élni és működni, akkor ez az ágazat képes arra, pont az igények miatt, hogy húzóágazattá váljon a magyar gazdaságon belül. Nem akarok olyan részletekbe belemenni, mint amivel mi, akik ezzel a szakterülettel foglalkozunk politikusként vagy szakmai szinten, ma nagyon sokat foglalkozunk, hogy hogyan, miképpen lehet azt a tendenciát megállítani vagy valamilyen formában irányítani, hogy a vezetékes telefónia jelentősen csökken Magyarországon, a kommunikáció egyre inkább áttevődik a mobiltelefonokra, hiszen az emberek számára ez kényelmesebb; egy nagyon nagy befektetéssel létrejött iparág valamilyen formában kockázatos sávba kerül. Nos, néha az a helyzet áll elő, hogy egy egyébként igazolható, indokolható fiskális döntéssel, jelesül, mint amilyen most a Pénzügyminisztériumban megszületett, azt kockáztatjuk, hogy ezt a tendenciát felerősítjük.

Ma több mint 600 ezer vezetékes telefon van Magyarországon közületek nevén, hiszen ezek a közületek többségükben abban éltek anno, hogy van vezetékes elérhetőségük, és ma kezd elterjedni egyre inkább az, hogy a vezetékes mellett van mobilelérhetőségük is. Ha ezt a szabályt bevezetjük, könnyen előállhat az a helyzet, hogy sokan fognak úgy dönteni, épp azért, mert az ő elérhetőségük másképp is biztosítható, hogy egyszerűen le fognak mondani a vezetékes telefonjukról. Előállhat az a helyzet, hogy egy teljes iparág bizonyos szempontból nehéz helyzetbe kerül. Nem akarok most olyan technikai dologba belemenni, tisztelt államtitkár úr, hogy ma a piacon nagyon komoly szegmenst képvisel az, amikor közület előre fizetett kártyát vásárol - van erre egy külföldi szó: prepaid kártyákkal fizetnek -, ami 7-12 ezer forintos lehet, és nem tudjuk pontosan, hogy ennek a használata egy hónaphoz kötődik-e vagy négy hónaphoz, vagyis ennek a személyi jövedelemadó-vonzata elég kockázatos.

Mindezek alapján tehát azt kérném tisztelettel - ebből a szempontból örömmel hallottam a szociális bizottság előadóját is -, hogy a célokat, amelyeket a magunk részéről támogatunk, vagyis hogy a költségvetési egyensúly javuljon, pontosan azért, mert ezzel más fontos célokat tudunk kielégíteni, vizsgáljuk meg, mennyiben felelnek meg az adott esetben a másik oldalon okozott problémáknak. Elképzelhetőnek tartom - és ez ott a vitában el is hangzott -, hogy más módon, más technológiával a telefóniából beszedhető ez a pénz, adott esetben akár az áfa-visszatérítés megváltoztatásával; ezt lényegesen jobb szívvel tudnánk támogatni. Ez a mostani szabályozás bizonyos szempontból differenciálatlanul sújt személyeket, és azt gondolom, az iparágon belül pedig olyan folyamatot indíthat el, amely véleményem szerint nem igazán kívánatos.

Szeretném jelezni a költségvetési bizottság kisebbségi előadójának, hogy a Sulinet-programot az itt meghatározott szabályok között érdemes támogatni, hiszen kiterjeszti a hozzáférés lehetőségét, a limitek pedig pontosan azért szerepelnek ebben, hogy ne legyen korlátlan az ezzel a céllal igénybe vett adókedvezmény.

Ami pedig a salátát illeti: bár magam nem vagyok jelentős salátafogyasztó, azt azért szeretném megjegyezni, hogy ez a fogalom és ez a törvényi szabályozási mód mégiscsak a Mikola-csomaghoz kötődik (Dr. Fónagy János: Inkább a Bokros-csomaghoz!), hiszen ő volt az, aki ezt a kiváló technológiát ebben a Házban bevezette. (Font Sándor: Csak a történelmi hűség kedvéért: az Bokros Lajos volt! - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Még egyszer, befejezésképpen: a bizottság 6:4 arányban az általános vitára való alkalmasságot támogatta. (Dr. Veres János tapsol.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu