DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Asszony! Önkormányzati bizottsági ülésünk volt, együtt a szocialista képviselőkkel, azért igyekeztünk átérni, hogy a folytatólagos általános vitán részt tudjunk venni. Hiszen, tisztelt Országgyűlés, három törvényjavaslat tárgyalása van folyamatban, azért három, mert szükséges része az előterjesztésnek az, hogy az alkotmányhoz is hozzányúljunk ebben a kérdésben.

Az első probléma, amit feszegetni szeretnék, éppen ez a kérdés. A magam részéről, lévén 1949-ben születtem, én talán szerethetném is az alkotmányt (Dr. Géczi József Alajos nevet.), de az a helyzet, hogy ez az alkotmány, hála istennek, már egyetlen szavában nem az, amit '49-ben az akkori moszkvai minta alapján a diktatúra meghozott. Ugyanakkor nekem az alkotmányról önmagában az a véleményem, hogy talán azt a számot el kellene felejteni, amilyen számozással ő még a törvénytárakban szerepel, hiszen az alkotmány a legfontosabb alapvető jogszabályunk, tehát elég lenne azt mondani, hogy az alkotmány, és el lehetne hagyni az “1949-es XX. törvényö megnevezést, amit volt szerencsém hallani többször úgy, pár évtizeddel ezelőtt, hogy 1949-es “iksz-ikszesö törvény, és nem viccből mondta, aki a tanácsnál dolgozott, és ezt komolyan is gondolta. (Dr. Géczi József Alajos: A negyvenkilenc nem jó szám a magyaroknak!)

A helyzet viszont az, hogy nagyon keveset szóltunk az előző héten arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy alkotmánymódosítás történjék. Az szükséges, hogy egy terület teljes egésze vagy vadonatúj formában kerüljön meghatározásra, de mindenképpen a társadalmi viszonyok, a berendezkedés, vagy egy olyan struktúrának a teljes megváltoztatása igényelje az alkotmánymódosítást, amivel szemben most azt tapasztaljuk, hogy csak egy részét, egy kis töredékét kívánja módosíttatni a Belügyminisztérium.

Arra gondolok, hogy helye lenne az alkotmánymódosításnak abban az esetben, ha az úgynevezett közigazgatási reform egésze igényelné ezt az alkotmánymódosítást. Ha majd készen lesz a közigazgatási reform, amiről úgy gondolom, hogy még előkészületi stádiumnál talán második szakaszba lépett, de természetesen szó sincs arról, hogy a teljes közigazgatási reformról most tárgyalni tudnánk, akkor lenne szabad hozzányúlni az alkotmánymódosításhoz. Ez az egyik indoka annak, hogy itt a kistérségekkel kapcsolatosan az a problémám, hogy önmagában véve az alkotmány módosításával sem értek egyet, bár elfogadom, hogy függvénye az önkormányzatiságból kifolyólag a törvény módosítása.

A nagyobbik baj tulajdonképpen az, hogy a magam részéről nem támogatnék semmilyen olyan jogi megoldást, amely Budapestet mint az ország fővárosát, kiveszi a szabályozás tárgyából. Az, hogy Budapestet erőszakosan mindig elszakítjuk az ország közigazgatási rendszerétől, és a hatósági előírásokban más terminus technikusokat alkalmazunk, csak tovább növeli azt a problémát, amit egyszerűen úgy fogalmazhatunk meg, hogy van Budapest, az ország vízfeje és a közigazgatási territórium, ami minden alól kivétel. A mostani jogszabály is azt mondja ugye, hogy kistérségek a fővárosban nem működnek. De egy másik helyen, egy most nem tárgyalandó törvényjavaslatban arról van szó, hogy ott maga a közgyűlés látja el azokat a fejlesztési feladatokat, amelyeket másutt a megyei fejlesztési tanácsok határoznak meg.

Tehát mint budapesti képviselő azt szeretném, ha végre eljutnánk oda, hogy a közigazgatásról alkotott elképzeléseinkbe Budapest szervesen beilleszkedik, és ugyanakkor rendezzük a budapesti viszonyokat, amikor az országban bármelyik más viszonyt.

A kistérségek társulásával kapcsolatosan a harmadik legnagyobb probléma pedig az, hogy szemmel láthatóan a Belügyminisztérium nem tudott mit kezdeni azzal a problémával, hogy vannak már kistérségek, és vannak már kistérségi társulások, és ezek a kistérségi társulások önkéntesek. A jogszabály több helyen úgy fogalmaz, elítélő módon, szinte pejoratívan szól az indokolás, hogy volt olyan eset, hogy egy önkormányzat több kistérséghez is csatlakozott önállóan. Ezek után törvénynél fogva, kötelező erővel létrehozva a kistérségi társulásokat nem életszerű az, hogy az önkormányzataink, a települési önkormányzatok mind a két társulásban részt vegyenek. Hiszen, ha beszélünk többcélú kistérségi társulásról, akkor bármikor mondhatja a törvény által létrehozott kistérségi társulás azt, hogy kérem szépen, az én feladatkörömbe minden belefér, hiszen többcélú vagyok. Az is belefér, amiben eddig az adott település vagy az adott kistérségben önkéntesen létrejöttek ezek a társulások.

Nem tartom életszerűnek, hogy egy települési polgármesternek lesz ideje, energiája arra, hogy több társulásnak is a tagja legyen, hogy járjon el a kötelezőre is, és még alakítson számos önkéntes társulási megállapodást is. Különösen akkor, ha ezt nem szorgalmazza a törvényhozó, hanem megemlíti, hogy az is előfordult. Nem értek azzal egyet, hogy azokat a települési polgármestereket említjük negatív oldalról, akik úgy jártak el, hogy felismerték, hogy az egyik önkéntes társulásban módom van szennyvíztisztító telepet építtetni, a másikban módom van csatornázni, és itt is csatlakozott, ott is csatlakozott, és mindenütt képviselte a településének az érdekét. Most nem tehet mást, most kénytelen lesz a kistérségben törvénynél fogva létrejövő kistérségi többcélú társaság tagjává válni. És az önkéntesség megvonása ettől a közigazgatási formától azt jelenti, hogy sérül az önkormányzatok mozgástere, és sérül az önkormányzatok önállósága.

Nekem az a véleményem, hogy sajnos mintha hátrálnánk visszafelé a tanácsrendszerbe, és egyre több olyan megoldást emelünk be a mostani jogrendünkbe, ami annak idején a tanácsrendszerben tanácstörvényként funkcionált.

(16.00)

Nem tartom életszerűnek azt a megoldást, és szerintem az alkotmányosság próbáját sem fogja kiállni az az analógia, miszerint a polgármesterek átadhatják egymásnak a képviseleti jogosultságot.

Azért változtattuk meg a polgármesterekre vonatkozó választási rendszerünket és választunk önállóan polgármestereket, hogy az ő funkciójuk kiemelt legyen a többi önkormányzati képviselőhöz képest, és a polgármestert a település saját magának szuverén emberként tudja.

A mostani rendelkezés, jogszabály azt mondja, hogy a polgármester helyettesítésével megbízhat egy másik polgármestert. Ennek az lesz a következménye, hogy ha a polgármester nem ér rá, hosszú távon azokra a polgármestertársaira fogja átruházni a képviseleti jogát, akik abban az adott projektben vagy a több célból az egyik célban érdekeltek lesznek.

Az analógiát valószínűleg onnan vették - ami talán itt, az Országgyűlésben is helytelen -, hogy itt is a képviselők, például bizottsági ülésen, helyettesíthetik egymást. Ez itt a működést próbálja biztosítani, de ez településeken nem megy. Egy polgármester semmifajta jogot nem delegálhat át magától egy másik polgármesterre, köteles saját maga gyakorolni a jogait. Erről határozottan az a meggyőződésem, hogy fel sem szabadna kínálni azt a lehetőséget, hogy ne közvetlenül vegyenek részt ebben a munkában.

Ugyanúgy problémát fog jelenteni, hogy nemcsak kistérségi többcélú társulás lesz, hanem ugyanakkor kistérségi fejlesztési tanácsot is létre kívánnak hozni. Ez a két párhuzamos szervezet lehetőséget nyújt arra, hogy adott esetben úgynevezett csiki-csuki játék folyjon a kistérségben, azaz amit nem szavaznak meg, vagy nem jön át, vagy nem úgy jön át, nem olyan eredményt hoz a kistérségi többcélú társulásnál, azt áttesszük a fejlesztési tanácshoz, ott próbálkozunk, onnan szerzünk pénzt, vagy éppen onnan vonunk el pénzt. Teljesen érthetetlen az, hogy a településeket oly mértékben megterheljük ezzel a problémával, hogy nem fogják tudni ellátni azokat a feladatokat sem, amelyeket egyébként saját maguk önkéntes társulási formában szeretnének.

Éppen ezért, miután a közigazgatás egészét nem tudjuk talpra állítani - nem arról, hanem annak egy kis részéről beszélünk; alkotmánymódosítást nem tartok szükségesnek -, a többcélú kistérségi társulás önkéntes formáját kell preferálni, azt kell támogatni. Semmifajta önkormányzati jogosítvány elvonását nem tartom indokoltnak és szükségesnek, és szeretném, ha az önkormányzatiság védelmében a többi képviselőtársam a javaslatainkkal egyetértene.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu