NAGY KÁLMÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A többcélú kistérségi társulásról szóló törvénytervezetnek a kistelepülési önkormányzatokra gyakorolt hatásáról szólnék néhány szót.

Az általános indokolás szerint az önkormányzati funkciók ellátásának optimális kerete a kistérségi társulás. A törvénytervezetben azonban nincs utalás arra, hogy melyek ezek a funkciók, az egyes szintekhez milyen feladat- és hatáskörök kerülnek, és főleg milyen finanszírozással. Gondolom, ez alapján kistérségi szintre kerülnek olyan államigazgatási feladat- és hatáskörök, amelyeket eddig a jegyzőségek, körjegyzőségek láttak el.

A várható eredmény ellenkezik a céllal, miszerint azt kívánja elérni, hogy a tömegesen jelentkező ügyek közelebb kerüljenek a lakossághoz. Egy 79 településből álló zalai kistérségben, ahol öt-hat településes körjegyzőségek működnek, ez nehezen képzelhető el, hiszen a tervezet szétzilálja a körjegyzőségeket, 20-30 kilométerre viszi az ügyek intézését a falusi emberektől.

A tervezettel az önkormányzati közszolgáltatás javítása ürügyén ismét teszünk egy lépést az életképtelen települések kialakítása felé. Az előterjesztésben foglaltak ugyan néhány hatékonysági, funkcionális előnnyel járhatnak, de a társadalompolitikai kockázatokat figyelmen kívül hagyja, sőt több területen generálja azokat. Ebben a formában félő, hogy a kistérségek a központi hatalom kezdeményezéseitől függő centralizált kormányzati működés, fenntartás eszközévé válnak. A különböző nagyságú önkormányzatok szolgáltatási képességeinek megbecsülése, a feladat- és hatáskörök és a gazdálkodási eszközök ennek megfelelő átrendezése jobban szolgálná a hatékonyság és a szolgáltatási színvonal javítását.

Egy gondolat az önkormányzatok áldemokratikus döntési lehetőségeiről a társulásban való részvételre: a törvényjavaslat egyik bekezdése szerint a társulást a kistérség képviselő-testületei írásban kötött társulási megállapodása hozza létre.

(16.10)

Eddig az önkormányzati demokrácia, mert a következő bekezdés azonnali bírósági döntést helyez kilátásba, ha valamelyik önkormányzat nem köt megállapodást. Bírósági úton kényszerítik a tévelygő települést jobb belátásra, és még tartalmilag is meghatározzák szerepvállalási kötelezettségét. Mi szükség van így az (1) bekezdésre? Sajátos helyzet, hogy az ország összes települését érintő kötelező besorolás nem törvényben, hanem a mindenkori kormány kedve szerinti kormányrendeletben van szabályozva, alkotmányszintre emel a tervezet olyan elvet, hogy a települések kistérségbe sorolását a kormány határozza meg.

A társulás finanszírozása a törvénytervezet szerinti formában megoldhatatlan, miszerint költségeihez a társulás tagjai a lakosságszám arányában hozzájárulnak, a társulásnak előírt feladat ellátásának fedezetét a települési önkormányzatok által a társulásnak átadott hozzájárulások és egyéb támogatások biztosítják. A kistelepülési önkormányzatok most készülő költségvetésében erre a célra fedezetet nagyon nehezen lehet találni. Elfogadhatatlan a tervezetnek az a szakasza, amely szerint a társulásokban a befizetés arányában osztanák el a szavazati jogokat. Ez alapján a kevésbé módos vagy hátrányos helyzetű települések lehetőségei tovább romlanak, a felzárkózási esélyük gyakorlatilag megszűnik. Vagy az 1500 települést érintő önhikirendszer támogatásban elismeri ezt a működési többletköltséget?

A törvénytervezet újabb lökést ad a kistelepülési iskolák, óvodák megszüntetésére, szinte buzdítja a kis önkormányzatokat ezen intézményeik bezárására. A közoktatási törvény módosításával ugyanis, ha a helyi önkormányzat az illetékességi területén nem saját intézményfenntartással gondoskodik az óvodai, iskolai nevelésről, hanem azt a kistérségi társulás keretében látja el, még közös intézkedési tervet sem kell készíteni. Ne legyenek illúzióink, praktikusan ez a kisiskolák megszűnését jelenti, hiszen a társulás nem a 10-15 fős osztályokkal működő iskolákat fogja fenntartani.

Tisztelt Országgyűlés! Biankó csekket senki nem szeret kiállítani. Akkor miért nem tudhatja senki, hogy mik lesznek a kötelező társulások által ellátandó feladat- és hatáskörök? Ezek ugyanis csak később válnak ismertté, amikor a kormány elkészíti mintegy 50 további törvény módosítását. A kistérségi szint gazdasági és településhálózati önkéntes társulás szinten ma is létezik, így a kérdés csupán az, hogy kell-e, és ha igen, akkor milyen közigazgatási keret ezek hatékonyabb működéséhez. Veszélyes, hogy a reális gazdasági térben reális társulások létrejötte helyett a kötelező társulással a régi járások jelennek meg. Erre utal például az úgynevezett székhely önkormányzat jegyzője jogállásának megváltoztatására az Ötv. módosítása, vagy a már említett, az állam stabilitását romboló alkotmánymódosítási javaslat, amely a kötelező társulások határait a mindenkori kormány kedve szerinti egyszerű kormányhatározattal tervezi módosítani.

Egyetértve a hatékony, ésszerű decentralizációval, a társadalmi és politikai konszenzussal történő szabályozással, az önkormányzati autonómia jogi és gazdasági feltételeinek javításával, valamint a közigazgatás egészét érintő változások egységes kezelésével, tisztelettel arra kérjük a kormányt, gondolja át ezt a kiforratlan javaslatot, és kényszermegoldások helyett biztonságos, kiszámítható, a realitásokat jobban figyelembe vevő tervezetet terjesszen a parlament elé.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu