SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1989. évi XXXVIII. számú törvénnyel létrehozott Állami Számvevőszék a rendszerváltott Magyarország egyik legjobban respektált, legtekintélyesebb intézményévé vált az évek során.

Demokráciánk olyan alapintézménye, amelyet munkájában a közvélemény elismerése övez, de amelyet ráadásul - és ez aztán ritka dolog - a politika mindegyik szereplője pártatlannak tekint, és amelynek véleménye hivatkozási alap, viszonyítási mérték. Nem emlékszem, hogy bármely, az ÁSZ éves tevékenységét bemutató tájékoztató ne teljes konszenzussal került volna támogatásra itt, a parlamentben, hogy ne lenne gyakori hivatkozási alap bármely zárszámadási vagy költségvetési vitában mindegyik politikai erő részéről is az ÁSZ véleménye.

Az Állami Számvevőszék 2003. évi tevékenységét összefoglaló vaskos jelentés is korrekt, hiteles, informatív és terjedelme ellenére is lényegre törő. Hiszen ha arra a jelentéstömegre gondolunk, amivel az ÁSZ az elmúlt év során látta el az országgyűlési képviselőket, akkor akár még tényleg erősen tömörítettnek is nevezhető az összefoglaló jelentés közel háromszáz, pontosan 287 oldala.

Az ÁSZ 2003. évi tevékenységéről szóló jelentés tiszta tükröt tart elénk, bemutatja a közszféra jelenlegi általános financiális helyzetét, a forráshiányos gazdálkodás gondjait, esetleges buktatóit. A megállapítások, ajánlások közép- és hosszú távra szóló célokat és feladatokat jelölnek ki a törvényhozás számára.

A Számvevőszék munkáját alapvetően a törvényekben meghatározott rendszeres feladatok jelentik: évente ellenőrzik a költségvetés zárszámadását, az aktuális költségvetés tervezését, elemeit, az önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó támogatások felhasználásának szabályszerűségét, kétévente kerülnek terítékre a pártok, illetve gazdálkodásuk, rendszeresen és átfogó módon vizsgálják a fejezetek, illetve a helyi önkormányzatok gazdálkodását.

Az elnöki döntések alapján elrendelt vizsgálatok a nagy összegű költségvetési pénzfelhasználással és jelentős kockázattal járó, a versenyképesség kritikus pontjaira vonatkozó, valamint a lakosság életminőségére ható elemeket érintették. A Számvevőszék függetlenségét erősíti az a tény, hogy a kormány közvetlen felkérései munkakapacitásának mindössze egy százalékát kötötték le.

A jelentésből kitetszik, hogy a közpénzekkel történő gazdálkodás legfőbb ellenőre az előző évek gyakorlatához hasonlóan nemcsak diagnózist állapít meg, de jellemzően terápiára is javaslatot tesz, a beteg azután maga dönt arról, hogy magáévá teszi-e a javaslatokat. Ezek indokoltságát, bár vitatni nem szokták, csak éppen legfeljebb nem alkalmazzák. Az ÁSZ pedig láthatóan nem fárad bele, nem csügged el attól, hogy pár javaslatát több kormányt is átívelő időszakban, évenkénti gyakorisággal kell megfogalmaznia újból és újból.

Az előttünk lévő jelentés precízen összefoglalva így aztán tartalmazza a javasolt, de még meg nem valósított ÁSZ-terápiák listáját a 3. mellékletben, meg az elmúlt évi különféle jelentésekben a kormánynak, a fejezetek vezetőinek megfogalmazott új javaslatokat és az arra kapott válaszokat is az 5. mellékletben.

(10.50)

Így az ÁSZ, elmondható, hogy évek óta javasolja például pótköltségvetési törvényjavaslat elkészítését, a költségvetési hiány nem tervezett növekedésének rendszeressé vált, könnyedebb, vagyis a parlament látköréből kivont kezelése miatt; az államháztartás egészének komplex reformját megalapozó, részleteiben is kimunkált stratégia elkészítését; hatástanulmányok készítését, amelyek jellemzően soha nem készültek, és ma sem készülnek a törvényjavaslatok mellé, miáltal a szabályozás szükségessége és az általa kiváltott hatások következménye egyaránt homályban marad.

Az Állami Számvevőszék szintén nem először javasolja, hogy a minisztériumok kellő figyelmet fordítsanak és megfelelő ellenőrzést gyakoroljanak a felügyeletük alá tartozó, többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok gazdálkodását, szabad pénzeszközeinek felhasználását illetően, és azok forráselosztását szűkítsék a folyamatos feladatellátáshoz igazodóan. De régóta javasolja azt is az ÁSZ, hogy a felelős tárca szüntesse meg az egészségügyi, társadalombiztosítási bevételek folyamatos felül-, míg a kiadások folyamatos alultervezésének gyakorlatát, azaz az előre valószínűsíthető hiánynövekedést. Ennek legkritikusabb eleme épp a napokban is aktualitással bíró gyógyszerkassza ügye. Az önkormányzatok költségvetési egyensúlyi helyzetének, vagyis a feladatok és az azok teljesítéséhez szükséges pénzügyi feltételek közötti összhang megteremtését is régóta javasolja az ÁSZ, hiszen a kezdetektől tartó halmozódás miatt ma már az önkormányzatok közel fele, 1483 önkormányzat vált működésképtelenné, és szorul kiegészítő támogatásra, illetve vált egyre eladósodottabbá.

A 2003. évi jelentés azonban más aktuális megállapításokat is bőségesen tesz, melyek közül kiemelésre méltónak az alábbiakat tartom: a központi költségvetés közvetlen bevételeinek meghatározó részét jelentő adó- és vámtételek beszedése megfelelt a törvényességi és belső eljárásrendi követelményeknek. A 2003. évben azonban nem volt reális a kincstári vagyon koncesszióba adásából tervezett bevétel nagysága, mivel annak mindössze 10 százalékát sikerült realizálni. A kiadási struktúrában megállapításra került, hogy nem csökkent a központi költségvetésből finanszírozott állami feladatok köre. A magánszektorral való feladatmegosztást illetően, vagyis az úgynevezett PPP-konstrukció kapcsán mindeddig talán nem sikerült teljességében kihasználni a gazdálkodási lehetőségek bővüléséből, a szingergikus hatásokból fakadó előnyöket. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ez év második negyedévében készíti el az eljárások egységességét és előkészítettségét biztosító útmutatókat és szabályzatokat. Uniós példák sokasága bizonyítja, hogy az állami és a magánszektor összefogása - a készpénzek felhasználásának szabályait megtartva - képes jelentős nemzetgazdasági eredményeket elérni. Elegendő talán csak a Portugáliában megépített több ezer kilométer hosszúságú autópályára gondolni, ami mind úgynevezett PPP-konstrukcióban készült, EU-konform módon.

Az ágazati feladatok prioritásának érvényesítésében növekvő szerepet játszanak a fejezeti kezelésű előirányzatok, amelyekben egyre nagyobb részarányt képviselnek a célfeladatok és a programfinanszírozott feladatok. Az elmúlt időszakban jelentős, egyes fejezeteknél akár 50 százalékos maradvány keletkezett ezeken a területeken. A Számvevőszék megállapításai szerint ennek okai elsősorban az eljárások, pályázatok kezelésének elhúzódására, a döntési mechanizmusok bonyolultságára, a támogatások kezelésével megbízott szervezetek ügyintézési hiányosságára vezethető vissza. Az uniós támogatással megvalósuló pályáztatási rendszer 2004. évi működése hasonló veszélyeket hordozhat magában, ezért az SZDSZ már most felhívja a figyelmet a közreműködő szervezetek évközi hatékonyabb ellenőrzésére, a tevékenységük figyelemmel kísérésére.

A 2002. évi zárszámadásban még két elkülönített állami pénzalappal foglalkozott a vizsgálat, a 2004. évi költségvetés kapcsán azonban két újabb alap jelent meg: a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapot 2003-ban hozták létre, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 2004-től, ez évtől fog működni.

A Számvevőszék megállapítása szerint az elkülönített állami pénzalapok pénzügyi helyzete kiegyensúlyozott volt.

A Nyugdíj-biztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap zárszámadási és költségvetési tervezési ellenőrzése mellett a Számvevőszék első alkalommal végzett átfogó, azaz 1994-től kezdődően nyolc évre vonatkozó vizsgálatot. Az egészségügyi alap évről évre pénzügyi, egyensúlyi problémával küzdött, az ellátási kiadások minden évben a költségvetési előirányzatot meghaladó mértékben teljesültek. A legnagyobb növekedés évről évre a már említett gyógyszertámogatásnál volt. A probléma napjainkban különös aktualitást nyert, mindannyiunk előtt ismert a gyógyszergyártók és a kormány közötti feszültség és vita.

Az önkormányzati forrásszabályozási és támogatási rendszer lényegében nem változott az elmúlt időszakban. Az önkormányzatok és intézményeik elsődleges kiadásainak aránya az államháztartáson belül változatlan, vagyis 22 százalék körüli volt. A 3178 helyi és mintegy 1850 kisebbségi önkormányzat kiadásai a 2003. évben 117 milliárd forinttal haladják meg a tárgyévi bevételeket. Adósságállományuk tehát nőtt.

A feladatok finanszírozása, a pénzügyi helyzet stabilizálása a saját bevételek növelésére ösztönzi és kényszeríti az önkormányzatokat. Egyre több önkormányzat vezet be helyi adót, dinamikusan fejlődik a telekadó. A turizmus visszaesése azonban csökkenti az önkormányzatok idegenforgalmi adóból származó bevételeit, az iparűzési adó növekedésének mértéke pedig visszaesett.

A Számvevőszék vizsgálata megállapította, hogy összességében javult az önkormányzatok gazdálkodási tevékenységének szabályozottsága. Az elfogadott költségvetések 80 százaléka felelt meg a jogszabályi előírásoknak, a zárszámadási kötelezettségüknek az önkormányzatok döntő többsége eleget tett. Az ÁSZ által ellenőrzött körben a könyvvizsgálók korlátozás nélkül hitelesítették a beszámolókat.

Végül még két apró megjegyzés kívánkozik ide, az ÁSZ felhívja ugyanis figyelmünket a jelentésben arra is, hogy az EU-s támogatások fogadására alkalmas intézményrendszer kiépítése még a mai helyzetben sem tekinthető minden vonatkozásban megnyugtatónak. Azután arra is felhívja a figyelmünket, hogy a közalapítványok mára már szinte kizárólag állami pénzből gazdálkodnak, és legfeljebb kuratóriumaik önmegvalósítása érdekében működnek.

A Szabad Demokraták Szövetsége nagyra értékeli, elfogadja és elfogadásra javasolja az Állami Számvevőszék 2003. évi tevékenységéről szóló jelentést, és ugyanúgy a számvevőszéki bizottság vonatkozó országgyűlési határozattervezetét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu