DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvény, amely a jogharmonizációs célt tűzi ki maga elé, nyilván összetett és klasszikus salátatörvény. Ezt a fogalmat ismerjük '95 óta, mert akkor került először a parlament elé egy olyan összetett, több helyen megnyitott törvénycsomag, amely megkísérelt valamit szabályozni egy menetben. (Mécs Imre: Jól eltanultátok tőlünk!) Igen, én azt hiszem, tanulékonyak vagyunk. Én köszönöm Mécs képviselőtársam megjegyzését, csak én arra is emlékszem, amikor e tanulási folyamatban kritika ért minket, és ígéretet kaptunk arra, hogy ez soha többet nem fog előfordulni, nehogy eltanuljuk majd 2006-tól vagy folytassuk.

Nem hoztam volna szóba még a nevet sem, csak az időpontot mondtam el. Elmondtam azért, mert ennek a törvénymegnyitásnak kétségtelenül van egy olyan eleme, amiről itt már tárgyaltunk, ami egy kitüntetett közszolgáltatásnak a működőképességéhez szükséges, ez a kitüntetett közszolgáltatás az egészségügyi szolgáltatás. Az egészségügyi szolgáltatásunkban pedig van egy olyan elem, ami a bajmegállapításon túl az orvoslás lehetőségét adja, és nyilván ezek a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök. Itt ma már az előző egészségügyi csomag kapcsán elhangzott, hogy a kasszák mozgása, annak az uralhatatlansága, tervezhetetlensége milyen hosszú folyamat, és eddig még nem nagyon sikerült megoldani senkinek sem.

Az a két pont, ami bekerült szinte szó szerint, és amellyel foglalkozott az egészségügyi bizottság is, és valóban úgy ítélte meg, hogy újra kell gondolni, az az, aminek kapcsán szeretnék néhány dologra kitérni; teszem ezt azért, mert az árképzésnek az ilyetén módja nem újdonság.

2000 nyarán, július 1-jén volt módom, akkor még miniszterként javasolni, hogy vezessük be a hatósági árat. Pici különbség az akkori és a mostani helyzet között annyi, hogy akkor négy pontból álló ajánlást adtunk a gyógyszergyártóknak és -forgalmazóknak, azt kértük tőlük, hogy gondolkodjanak a pozitív-negatív lista lehetőségén, az árvolumen-megállapodás beépíthetőségén, és gondolkodjanak azon, hogy a WHO-nak az alapszolgáltatási listáját hogyan lehet alkalmazni egy teljes hozzáférést biztosító alkotmánnyal és ilyen hagyománnyal rendelkező országban. Decemberre megszületett az a megállapodás, amire építeni lehetett egy hosszabb távú rendszert, és a szakmától is megrendeltük mindazt, ami a szakmai megalapozottságát is lehetővé tette.

Nem mulaszthatom el, be kell valljam, azt, hogy mi volt a kritikája ebben a Házban akkor egy vezérszónoknak a szocialista oldalról, úgyhogy most szó szerint föl fogom olvasni ezt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes!) Ez úgy szól, hogy “Nincs átlátható és kiszámítható gyógyszer-támogatási rend, a szereplők között nincs párbeszéd,ö - visszautalok az előzőekre, amiket mondtam - „
van viszont az államszocializmust idéző árbefagyasztás (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az anyja kötényét!), van viszont lakossági tehernövekedés.ö (Domokos László: Naná! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi az, hogy!) “Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.ö Kérem, ez 2000. október 15-én hangzott el ebben a Házban.

Az elmúlt évben a tárca megkísérelt fölkészülni arra, hogy a 2004. évi gyógyszer-támogatási és ártárgyalási pozíciókat elemezze. Van a kezemben egy anyag, ez a tárca anyaga, tehát ez egy elmúlt évi anyag, amely, ha úgy történik, ahogy ebben az anyagban leírták, akkor nem állnánk ott ma, 2004 márciusában, ahol állunk. A 2. oldalán egy ilyen mondatot olvasunk: “Cél: a lebegtetési rendszer hatályon kívül helyezését követő működés biztosítása.ö Ez a lebegtetési rendszer azt takarja, hogy a három évre szóló megállapodás, amit elég nehéz volt keresztülvinni, arról a tárca anyaga kétségtelenül elismeri, hogy lebegtetve lett, és nem lett érvényesítve.

Az az e) pontig menő programterv, ami az alapelveket fixálja, tulajdonképpen elfogadható lett volna, ha elindul emellett a tárgyalás, és a januárban ebben az anyagban ígéret szerint megjelenő rendeletkibocsátás eszerint történik. De nem ez történt, és a jelenlegi helyzetértékelés már előrevetítette az, ahogy értékeltük a költségvetés időszakát.

(19.40)

Mert igaz az, hogy a gyógyszerkassza mint olyan, 2002-ben 209 milliárd forint volt, 2003-ra 217 milliárd volt a tervezet, a teljesülés ennél magasabb volt. A 2003-as évnek a tényleges teljesülése 239 milliárd után - mert ez volt a megemelt kassza - 251 milliárd lett. Ehhez a 251 milliárdos teljesüléshez és az 5 százalékos áfához milyen költségvetést terveztek és fogadott el a parlament? Kérem, 239 milliárdot, 12 milliárddal kevesebbet akkor, amikor 5 százalékos áfa került a rendszerbe! Ezek után jogos volt ez a tervezet tavaly ősszel, ami azt mondta ki, hogy csak korlátozottan lehet a lakosság terheit emelni, és emiatt a gyártókat önmérsékletre kell szorítani, lehetőség szerinti árváltozás nélkül.

Kérem, ne feledje senki, 2004. január 1-jén nem történt árváltozás, sőt kétszázegynéhány vényköteles szervnél az ár csökkent. Tehát szembesülnünk kell azzal, hogy az a pont érvényesült, ami szintén ebben a programban van, ami úgy szól, hogy a támogatási rendszer orvos szakmai kimunkálására illetékes bizottság bevonásával sor kell kerüljön. Igen, erről szól a mai valóság, hogy megtörtént az a változtatás, ami az átsorolások miatt és az áfaváltozások miatt a lakosság terheit jelentősen növelte.

Most itt állunk, és két olyan javaslatot végül is a bizottság nem ajánlott elfogadásra, ami államszocializmust idéző árbefagyasztással indítana. Nem lenne ez baj, ha világosan lehetne azt látni, hogy megvan az a programterv, amivel a gyártókat, a forgalmazókat és a gyógyszerészeket, a kiskereskedelmet is valahol rendbe lehetne tenni. Át kell gondolni, én nagyon örülök a bizottság döntésének, és annak is örülök, hogyha a tárca megtalálja azokat a vezető elveket, amelyek mellett rendezni lehet a gyógyszerár kérdését.

A gyógyszerár nagysága az összköltségvetéshez viszonyítva hihetetlen nagy összeg, mert ha a lakossági hozzájárulást is hozzávesszük, akkor a lassan egybilliós költségvetésnek ez egy 300-350 milliárdos része. Igen, ez azért ilyen nagy, és azért arányaiban Nyugaton kevesebb, mert nálunk az egészségügyre fordított összeg a jelen pillanatban fele az Európai Unió átlagának. Valahol az a konszenzuskeresés, ami megindult, és amiben ahogy az ember látja azt az európai deklarációt, amit Medgyessy Péter miniszterelnök úr beterjesztett, azt a programcsomagot, amit a Fidesz is magáénak vall, és támogatást szeretne kapni hozzá, végre megegyezésre juttat minket, megtaláljuk a módját, hogy a központosított jövedelmekből hogyan tudjuk biztosítani azt a 6-7 százalékot, amelyre szükség van, és megtaláljuk az egyéb jövedelemtulajdonosok becsatornázásának a módját is, és akkor kiderül, hogy az a 350 milliárd nem is egy olyan nagy összeg, de ezt biztosítani kell ahhoz, hogy Magyarország lakossága legalább a gyógyszerekhez hozzájusson, nem sorbaállással, nem előjegyzés szerint és előjegyzési rendszerben. Bízom benne, hogy ki tudunk munkálni egy jobb ármegállapítási rendszert is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu