DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend tárgyát képező két téma, mind a kettő a '99. évi XCV. számú törvény, a kis- és középvállalkozásokról, azok fejlesztéséről szóló törvény kötelezettsége alapján született.

A minisztérium által elkészített beszámoló, mint általában minden beszámoló, elég részletes, átfogó képet ad a szektor 2002. évi helyzetéről, azzal együtt, hogy a kis- és középvállalkozásokat érintő hatások sokkal szélesebb körűek, sokkal sokoldalúbbak, mint amit az egyetlen minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium támogatási rendszere lefed. Jóllehet ez a legszélesebb körű, ez alkot struktúrát, az ő kötelezettségük a kormány munkamegosztásából adódóan ennek a területnek a gondozása, és úgy gondolom, hogy 2002-ben is eredményesen végezték a munkájukat, ezzel együtt csak egy részét képezi a támogatások áttekintésének.

Az éves beszámolón túl, amire a törvény kötelezi a kormányt, szintén számot adott a minisztérium a 43/2003-as országgyűlési határozatunkban foglalt feladatok teljesítéséről. Ezek a feladatok három témakört érintettek, mondhatnám, ami a következő négy: a támogatási rendszer fejlesztése, bővítése, a kis- és középvállalkozási szektor európai felkészülésének támogatása, az új kis- és középvállalkozási törvény kidolgozása a tapasztalatok alapján, és ennek részeként egy olyan utóértékelési monitoringrendszer elkészítése, ami összhangban van az uniós megítéléssel, az uniós szempontokkal is.

Rátérve az előterjesztések tartalmára: 2002 a kormányváltás éve volt, és jóllehet ellenzéki képviselőtársaim, mivel ők adták át a stafétát a Medgyessy-kormánynak, ezt a váltást negatívan élték meg, és úgy gondolják, hogy ez a váltás a vállalkozásfejlesztés számára is negatívum.

Azt hiszem, hogy ehhez érdemes alaposan áttanulmányozni szakmai alapon, nem politikai megközelítéssel, hanem közgazdasági szemlélettel a 2002. év és hozzávéve a 2003. év adatait, és akkor, úgy gondolom, tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy azok a szempontok, amelyeket Horváth János ellenzéki képviselőtársam nagy hangsúllyal a figyelmünkbe ajánlott hozzászólásában, ebben a váltásban, a támogatási rendszer továbbfejlesztésében mind visszaköszönnek, és eredményként tudjuk értékelni, hogy a korábban egyoldalúan a vissza nem térítendő támogatásra épülő Széchenyi-terv továbbfejlesztéseként - még a nevét is megtartottuk, ennyit a legyilkolásról -, a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program keretében egy sokkal szélesebb struktúra, sokkal szélesebb pályázati lehetőség keretében juthattak a kis- és középvállalkozások fejlesztéseik támogatásához.

Ez a pályázati rendszer továbbra is tartalmazza a vissza nem térítendő támogatások körét, 12 olyan támogatotti kört, ahol nem kamattámogatás, hanem pályázat formájában lehet fejlesztési forráshoz jutni. Ezek összege, úgy gondolom, a 2002. évben igen tekintélyes 24 milliárd forintot tett ki. Ezen túlmenően, kiemelt szempontként az uniós csatlakozásra, a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program kitekintett a hitelhez jutás lehetősége irányába, megvalósította a négylépcsős támogatott hitelprogramot. Ennek első eleme a mikrohitel, a legnépszerűbb a Széchenyi-kártya, amely már azóta 31 ezer vállalkozóhoz jutott el. Felfutó a midihitelprogram, és igazán komoly fejlesztések valósíthatók meg az Európa technológiai felzárkóztató hitelprogram keretében.

Azt hiszem, hogy az a tény, hogy például a Széchenyi-kártyánál, amiből több tízezer darab hasznosításra került, több tízezer kártyát használnak a vállalkozások, és természetesen mint hitelforma, visszafizetési kötelezettséggel is jár, a 31 ezerből mindössze 9, azaz kevesebb mint 10 olyan vállalkozás van, amely nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének, úgy gondolom, hogy ez a szám fényesen bizonyítja, hogy azok a túlzott aggodalmak, amelyek a hitellel kapcsolatban megnyilvánulnak, eltúlzottak, nem kell attól félni. Amelyik vállalkozás megtanulja - és erre vonatkozóan is juthat támogatáshoz, hogy hogyan tanulja meg, hogy a piacgazdaság feltételei között hogyan juthat pénzhez, forgóeszközhöz, fejlesztési forráshoz, aki ezt megtanulja -, az jól tud vele élni, annak a versenyképessége növekszik, és vissza tudja fizetni a hiteleit. Ez egy olyan lehetőség, ha úgy tetszik, szűrő, ami lehet, hogy talán az ellenzéki politizálásban túlzott hangsúlyt kap, hogy mi vár a vállalkozásokra az Európai Unióban, de ezek a számok, ezek a tények, amelyek már 2002-t is jellemezték, 2003-ban még egyértelműbben mutatják, hogy a magyar vállalkozások azok között a feltételrendszerek között, amelyeket a Medgyessy-kormány biztosított számukra, és amelyek azonosak az Európai Unióban működő játékszabályokkal - ha szabad ezt a kicsit könnyedebb kifejezést használnom -, jól meg tudták állni helyüket a piacon.

Ezt szolgálta a vállalkozók képzése is. Igen népszerű volt az “Európa házhoz jönö elnevezésű program. Ennek keretében valóban valamennyi megyébe eljutott, és több mint 500 előadás megtartására került sor nagy érdeklődés mellett. 20-22 ezer vállalkozó vett részt ezeken a konzultációkon, felkészítőkön, ami természetesen kezdete egy ismeretanyag megszerzésének, amit aztán a különböző kiadványok formájában érdemben bővíteni is lehet.

Hasonlóan sikeres, többszörös túljelentkezés jellemzi a pályázatírás felkészítésére vonatkozó multiplikátor képzési programot. Ez olyan szakemberek előadásában történik a gazdaság szereplői, érdekvédelmi szervezetek, kamarák képviselői számára, akik felkészítést kapnak az európai pályázatírás módjáról, technikáiról, előnyeiről, mire kell vigyázni, mi az, ami pozitívumként jelenhet meg egy-egy pályázatban, és melyek azok a formai követelmények, amelyek esetleg elutasításhoz vezethetnek, tehát el kell kerülni a pályázatírás során.

Szólnék még pár szót az utóértékelési rendszerről, amely egy kulcseleme volt annak, hogy a hazai kis- és középvállalkozások, amelyek fejlesztésének elkötelezett híve a kormány - mondanám az előbb hozzászóló MDF-es képviselőtársamnak -, hozzájuthassanak az európai pályázati forrásokhoz. Ugyanis úgy gondolom, hogy kézenfekvő gazdasági, támogatáspolitikai racionalitás, hogy minden egyes pályázati kiírásban már a kiíráskor legyenek rögzítve azok az indikátorok, azok az utóértékelési szempontok, amelyek sajnos a Széchenyi-tervből hiányoztak. Tehát nem gyalázzuk, hanem kritikaként megjegyezzük, hogy ebben továbbfejlesztésre szorult a támogatási program. Tehát már a kiíráskor bele kell venni azokat az indikátorokat, amelyek lehetőséget teremtenek az utóértékelésre, és ez nemcsak az adott vállalkozó érdeke, hogy ő maga le tudja mérni, hogy mit jelentett saját maga számára ennek a támogatásnak az elnyerése, hanem módot ad arra is, hogy makrogazdasági szinten lehessen vizsgálni, hogy milyen a hatékonysága, mi a hasznosulása, ahogy Horváth képviselőtársam említette, egy-egy támogatási forintnak.

(16.00)

Mert nem ott fejeződik be a folyamat, hogy valaki elnyeri a támogatást, hanem ott, hogy egy-két év után bizonyos egységesített, tehát a többivel összehasonlítható értékelési szempont szerint mérleget tud vonni belőle, hogy ez mennyire volt eredményes, tanulhat belőle, hogy mit csináljon esetleg másként. Tehát azt hiszem, ami egyik oldalról uniós követelményként jelenik meg, az másik oldalról egy tanulási folyamatot tesz lehetővé és szükségessé a hazai kis- és középvállalkozások számára, hogy versenyképesebbek legyenek, hogy eredményesebben tudjanak helytállni az uniós piacon.

Hozzátenném még: itt az uniós pályázati lehetőségeknél fölmerült az előző napirendnél, hogy bővülni fog az a vállalkozói kör, amelyik a kis- és középvállalkozások közé tartozik, és hogy ez esetleg negatív hatást gyakorolhat a már ott lévőkre. Erre azért elmondanám, hogy a nemzeti fejlesztési terv gazdasági versenyképesség-növelő operatív programja keretében - ami egy uniós forrásnak a technikai neve - 170 millió euró forrással fog rendelkezni az ország. Ha ezt átlagos árfolyammal nézzük, akkor ez 400 milliárd forint, amit a magyarországi vállalatok a versenyképességük növelésére fordíthatnak. Én most nem vagyok abban a helyzetben, hogy azonnal leképezzem, akár csak becsült értéken is, hogy ebből a 400 milliárdból milyen arányban fognak részesedni a kis- és középvállalkozások - már csak azért sem lehet ilyen értéket mondani, mert ez az általuk benyújtott pályázatok során fog eldőlni -, de azért úgy gondolom, ilyen forrásbővülés mellett attól tartani, hogy egy nagyobb vállalkozói kör nem jut kellő támogatási forráshoz, egy túlhangsúlyozott aggodalom.

Végezetül szeretnék szólni az önbizalom szerepéről, hogy hogyan lehet sikeres az uniós csatlakozásunk. Visszatérnék ahhoz, hogy ki lehet sikeres ember az életben. Annak van esélye a sikerre, aki kellő önbizalommal rendelkezik, akit gyermekkorában úgy neveltek, hogy nem vették el az önbizalmát, aki meg tudta tanulni a siker ízét, a siker örömét.

Itt szeretnék visszautalni a politikai légkör fontosságára. Talán nem túlzó olyan mélyre menni, mint a keynesi gazdaságfilozófia alapészrevételére. Keynes azt vette észre először, és erre építette az egész gazdaságfilozófiáját - ez egy tőzsdei magatartás -, hogy a tömegessé váló várakozás beteljesíti önmagát. Úgy gondolom, ez kellő felelősségre kell hogy intse a politika valamennyi résztvevőjét a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban.

Egyrészről megérthető, hogy az ellenzéknek az a szerepe, hogy bontogassa a kormány iránti bizalmat, ugyanakkor a gazdaság szereplői között az önbizalom nyesegetése, a rossz hangulat okkal, ok nélkül történő gerjesztése igen súlyos gazdasági károkkal járhat. Tehát azt hiszem, hogy a gazdaságfejlesztés, a gazdaságpolitika, ezen belül is a kis- és középvállalkozások fejlesztési lehetőségének kérdése, amiről ez a beszámoló szól, egy olyan felelősségteljes politikai terület, ahol nincs helye a túldimenzionált aggodalmaknak, a megalapozatlan feltételezéseknek, ahol egyedül a felelős magatartásnak, a nemzeti konszenzusnak van helye.

Ennek jegyében ajánlom a Háznak a határozati javaslatok elfogadását. Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu