DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslat taglalásába kezdenék, szeretnék visszatekinteni arra a 2000. évre, amikor életbe lépett a '99. évi XCV. számú törvény, amely a kis- és középvállalkozások fejlesztéséről, fejlődéséről, helyzetéről fektette le a magyar törvényhozásban az alapokat. Ez a 2000. év jelentős az Unió gazdaságfejlesztési elhatározásai, elképzelései szempontjából is, ugyanis ebben az évben, 2000-ben került elfogadásra az úgynevezett lisszaboni szerződés - vagy nevezik lisszaboni programnak is -, amely azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re fokozott uniós ráfordítások mellett Európa a világ legversenyképesebb gazdasági régiója legyen. Ez azt jelenti, hogy jelentős változásokat határoztak el a támogatási struktúrában. Azt rendelték a célkitűzés mellé, hogy a támogatási források egyharmadát, a jelenlegi 20-22 százalék helyett 33 százalékot kell az uniós forrásokból a versenyképesség javítására fordítani. Ha ezt a két számot összevetjük, világosan látszik, hogy ez 50 százalék növekedést jelent uniós szinten a versenyképességet növelő ráfordításokban.

Ez alapján szeretném megnyugtatni ellenzéki képviselőtársaimat, hogy a torta nem adott, a torta növekszik, sőt jelentősen növekszik. Ez az uniós cél, uniós versenyképeség-növelési elképzelés, úgy gondolom, megfogalmazódott a 2001. január 1-jével életbe lépett hazai kis- és középvállalkozásokkal foglalkozó törvényben is, és azt hiszem, hogy egy alapvető gazdaságpolitikai cél, amilyen a versenyképesség növelése, a kis- és középvállalkozások fejlesztésének segítése, egy olyan politikai konszenzust igénylő kérdés, amelyben félre kell tenni a kicsinyes pártpolitikai megközelítéseket. Ezért azt mondom, hogy a '99. évi XCV. törvény jól szolgálta a kis- és középvállalkozások fejlesztésének ügyét.

Hozzáteszem, hogy a tavaly áprilisban egyhangúlag elfogadott országgyűlési határozat, amely feladatokat fogalmazott meg a kormány számára a vállalkozásfejlesztés területén, szintén olyan konszenzusos megközelítésben, hangulatban született, amely alapot teremtett arra, hogy a kidolgozott törvényjavaslat egy európai szintű, a magyar gazdaság fejlődését, ezen belül a kis- és középvállalkozások fejlődését uniós szinten is garantálja.

Többször elhangzott az engem megelőző hozzászólásokban, milyen fontos a kis- és középvállalkozások részaránya a magyar gazdaságon belül. Az, hogy a foglalkoztatottaknak több mint 60 százaléka ebben a szektorban dolgozik, az, hogy a GDP-hez való hozzájárulás 40 százalékot meghaladó, kiemelt figyelmet érdemel. A fejlesztést illetően az is kiemelt figyelmet érdemel, hogy ez a szektor az exportból mindössze 20 százalékkal részesedik.

Azt is hozzá kell tenni, hogy ennek a szektornak a résztvevői képezik a magyar gazdaság legrugalmasabb, leggyorsabb reagálásra képes rétegét, tehát egy ilyen törvénnyel, ami előttünk áll, azt a szektort tudjuk segíteni, amely az uniós kihívásokra, az uniós piacon rejlő, akár csak átmeneti piaci lehetőségekre is a lehető leggyorsabban tud reagálni.

Az új kkv-törvény célja volt, hogy az elmúlt három-négy év tapasztalatai beépítésre kerüljenek. E tekintetben nem osztom ellenzéki képviselőtársaim lehangoló véleményét, hogy nem voltak jó tapasztalatok. Az elmúlt két év is azt bizonyította, hogy ez a szektor dinamikusan képes fejlődni, és nem megalapozott az a vélemény, amely szkepticizmussal tekint a szektor jövője iránt az uniós csatlakozást követően.

(12.40)

Az, hogy a kategóriahatárok változtatásra kerülnek, úgy gondolom, hogy jó és nemcsak az uniós illeszkedés miatt fontos átsorolási folyamat, hanem az az előnye, hogy a jelenleg pályázatokból kizárt, mintegy 1000 vállalkozás - pontosabban 960 - , amely a jelen besorolás szerint nagyvállalatnak minősül, ezek után jogosult lesz ezeket a kedvezményes pályázati forrásokat igénybe venni, és azt is hozzá kell tennem, hogy az a 4000 középvállalkozás, amely ez által az új besorolás által a kisvállalkozások, illetve a mikrovállalkozások közé fog kerülni, szintén további gazdaságpolitikai, adózásbeli kedvezményekben fog részesülni. Ez tehát mindenképpen pozitív, jó eleme a törvénymódosításnak.

Fontos, hogy a törvény bővíti a szektor területén a támogatható, célként kitűzött támogatási formák körét. Én nem minősíteném le azokat a célokat, amelyek a kutatás-fejlesztés területén, a környezetvédelmi hatású fejlesztések fokozott támogatása területén, a kis- és középvállalkozások banki és egyéb, hitelképességi szempontból történő megítélése minősítése területén úgynevezett ratingvizsgálatban eszközölt ráfordításokat támogathatóvá teszik.

Azt hiszem, hogy azok a célok, azok a problémák, amiket ellenzéki képviselőtársaim felvetettek - nevezetesen, hogy a bankokkal nehezen boldogulnak a kis- és középvállalkozások -, a törvénymódosításban visszaköszönnek mint támogatható célok, mint olyan terület, amely a törvény elfogadása esetén támogatható és segíteni fogja a vállalkozási kör résztvevőinek ez irányú tevékenységét.

Kiemelkedő jelentőségűnek gondolom, hogy a vállalkozásfejlesztés területén az állami támogatás és az állami hozzájárulás mellett nevesítve megjelenik a fejlesztés támogatásának társadalmasítása. Ez, úgy gondolom, a vállalkozásfejlesztési tanács létrehozásában és működtetésében nemcsak az állami tevékenység összehangolását jelenti, mert való igaz, hogy jelenleg elsősorban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium viszi a kis- és középvállalkozások fejlesztésének fő tevékenységét, de ezen kívül számos más tárca is szerepet vállal ebben, elsősorban a fejlesztési források, a beruházások biztosításában.

Ez a vállalkozásfejlesztési tanács lehetőséget biztosít, sőt törvényi kötelezettséget tesz az állami feladatok összehangolása céljából, és lehetőséget nyit a kamaráknak, a szakmai érdekvédelmi szervezeteknek, a területi fejlesztési tanácsoknak, hogy egy hivatalos fórumon a vállalkozásfejlesztés területén még a döntések előkészítése során hallassák hangjukat, fejtsék ki véleményüket.

Az MSZP-frakció véleménye szerint az előttünk lévő törvényjavaslat egy korszerű, európai szintű törvénykezést tesz lehetővé, törvényi megalapozását teszi lehetővé a kis- és középvállalkozások támogatásának. Az, hogy az átsorolási kategóriák két lépcsőben kerülnek bevezetésre, mindenképpen érzékenységet jelez, hogy ezáltal ne sokkhatásként érje a területet ez az átsorolás; azzal együtt, hogy az érveimet fenntartom, hogy ennek az átsorolásnak az eredménye alapvetően pozitív az érintettek számára.

Úgy gondolom, hogy alapvető kérdésről lévén szó, a gazdaság fejlődéséről lévén szó, jó lenne visszatérni a konszenzusos támogatásra, a felelős politikai magatartásra, tudva azt, hogy természetesen egyetlen törvény sem lehet csodaszer. A kis- és középvállalkozások támogatásáról előttünk lévő törvényjavaslat sem lehet csodaszer. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy olyan ez a támogatást serkentő törvény, megalapozó törvény, mint amilyen lehet az emberi szervezet számára a Béres-csepp. Önmagában nem gyógyít meg semmit, de segíti a gazdaság immunrendszerének erősítését, segíti az egészséges növekedést, segít abban, hogy a magyar gazdaság versenyképessége javuljon, és úgy gondolom, ez lehet minden felelős politikus alapvető célkitűzése.

Ezért kérem a Ház támogatását a törvény elfogadásához. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu