MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy itt két gazdaságpolitikai filozófia vitatkozik, és ennek már többször tanúi vagyunk a parlamentben. Ez nemcsak a kis- és középvállalkozások vitájában érhető tetten, hanem szinte valamennyi gazdasági felfogásban, mégis megpróbálok néhány gondolattal hozzájárulni a mai naphoz.

Azt gondolom, hogy 1999 óta, mióta a kis- és középvállalkozásokról törvényt alkottunk, annyi változás történt a magyar gazdaságban, hogy ez a változtatás mindenképpen indokolt. Ez a kormány elkötelezte magát amellett, hogy sokkal nagyobb figyelmet fog fordítani erre a foglalkoztatás szempontjából mindenképp nagyon fontos vállalkozói szegmensre.

A magam részéről, amikor olvasgatom a konjunktúrafelméréseket - és ezt megteszem időnként -, azt olvasom, hogy a különböző gazdálkodó szervezetek fejlődésének a gátja elsősorban a piac hiánya, másodsorban tőkehiány, nagyjából ez a sorrend, és utána jöhetnek ilyenek, hogy munkaerő és egyéb különböző olyan termelési tényezők, amelyek a gazdaságban szerepet játszanak. Azt gondolom, hogy ha valódi piacot építünk, márpedig elköteleztük magunkat a piacgazdaság mellett, akkor ne térjünk vissza egy paternalista gazdaságpolitikához; ilyen már volt ebben az országban, amikor egy kormány azt mondta, hogy mi mindent jobban tudunk, mint ti, összeszedjük a pénzt, és majd azoknak visszaadjuk, akiknek akarjuk - és látjuk, hogy ennek mi lett a vége. Az Orbán-kormány utolsó két évére volt ez elsősorban jellemző. Gondolják végig, képviselőtársaim, a 6,6 százalékos gazdasági növekedési ütem 3 százalékra csökkent, a magyar gazdaság növekedése felére csökkent az utolsó két évben, meg lehet nézni, 2002 első negyedévében 3,1 százalék volt Magyarországon a gazdasági növekedés. Ha egy gazdaságpolitikát meg akarunk ítélni, hogy az sikeres volt-e vagy sem, azt azért szeretném hozzátenni, hogy a külső körülmények nagymértékben szerepet játszottak (Domokos László közbeszólása.), ez nem menti egy belső gazdaságpolitika sikerességét vagy nem sikerességét. Azt gondolom, hogy tanulni kell ezekből a jegyekből.

Ha most megnézzük, hogy a 60 milliárd forintnak, amit a Széchenyi-tervben önök kiosztogattak különböző szervezeteknek, mekkora volt a gazdaságfejlesztő hatása, a gazdasági növekedésre milyen hatása volt, akkor igen elcsodálkoznánk. Ezt már csak azért sem tudjuk megnézni, mert még csak jövedelmezőségi kritériumot sem szabtak ezen vállalkozásoknak, hogy mikor és mire használják fel. De azt gondolom, hogy nem folytatnám ezt tovább, inkább megpróbálnék visszatérni ehhez a törvényhez; kénytelen voltam Püski András felszólalása után néhány gondolatot szólni arról, hogy mit jelent igazából egy gazdaságpolitika.

Amikor belépünk az Európai Unióba május 1-jétől, azt gondolom, a magyar gazdaság szereplői igazából nem nagyon fogják észrevenni, hiszen aki akart, az már idejöhetett - az abszolút nyitott magyar gazdaság lehetővé tette, hogy bárki ide bejöjjön. Azt gondolom, hogy az exportálóinknak némileg jobb lesz, mert azért voltak bizonyos kvóták, amelyek szép lassan leépülnek vagy egyszerűen megszűnnek. Én azt gondolom, hogy a gazdaságnak alapvetően az uniós csatlakozás inkább nagyobb piacot, nyitottságot fog jelenteni, én tehát nem számítok drámai konkurencianövekedésre.

A definíció, amelyet a jelen törvénymódosítás tartalmaz, és amely arról szól, hogy mit tekintünk kis- és középvállalkozásnak, azt gondolom, körülbelül a magyar gazdaság helyét és szerepét az agyunkban helyére teszi, hogy egy ilyen nagy piacon ez a kis magyar gazdaság, ahol egy 800-900 milliós árbevétellel rendelkező vállalkozást mi azért legalább úgy méltattunk, hogy ez jelentős vállalkozás, ez viszonylag nem hátrányos megítélés, de mindenképp a kisvállalkozói körbe fog kerülni, ami a mi képzeletünkben legalább középvállalkozás volt.

(13.20)

Ennek ellenére azt gondolom, hogy a magyar vállalkozások be tudnak integrálódni az európai uniós vérkeringésbe, és meg fognak felelni a kihívásoknak.

A második fejezet a kis- és középvállalkozások számára a célelőirányzatból finanszírozható jogcímek sorát bővíti. Én pedig ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nagyon sok vállalkozás van, melyet kézen kell fogni, és végig kell vezetni azokon a hatósági buktatókon, meg kell tanítani üzleti tervet készíteni, meg kell tanítani pályázni és minden olyan korszerű dologra, amire ma a kis- és középvállalkozók csak nagyon kis része tud lehetőséget találni. Azt gondolom, hogy ezek mind-mind ezeket a célokat szolgálják.

A lízingdíj-támogatás, a faktoringdíj-támogatás, a bankgaranciadíj-kedvezmény pedig azt szolgálja, hogy minél több vállalkozást, itt hatványozottan több vállalkozást lehet támogatni egy adott pénzből. Tehát amikor arról beszélünk, hogy kinek adjunk tőkejuttatást, kockázati tőkét esetleg, ki az, aki hitel- vagy akár faktoringdíj-támogatásban részesüljön, azt gondolom, hogy minden egyes vállalkozás maga tudja azt, hogy melyikre van szüksége. Az életképes vállalkozások megélnek a kamattámogatással is.

Vagyis én nem szeretném összekeverni; azt gondolom, hogy az szociálpolitika, hogy ha pénzt adunk, és valaki nem üzletszerűen, nem valamiféle olyan jövedelmezőségi feltételrendszer nélkül felállított rendszerben jut ilyen pénzekhez, sokkal könnyebben dönt, nem kockáztat. Az üzletnek, a gazdaságnak épp az a lényege, hogy itt kockáztatni kell, üzleti döntéseket kell hozni, és mi inkább arra törekedjünk, hogy kiszámítható közgazdasági feltételrendszert biztosítsunk.

Tehát azt gondolom, hogy ezek az új támogatási formák mindenképpen pozitívak, és egyre több vállalkozás számára teszik lehetővé különböző támogatások igénybevételét.

Amit nagyon fontosnak tartok, hogy ez a törvényjavaslat egyértelműsíti azt, hogy egy kis- és középvállalkozás több különböző pályázaton is részt vehet. Azt gondolom, az elmúlt időben voltak ezzel problémák, ha valaki valamit igénybe vett, mert lehet, hogy mást nem vehetett igénybe; ez most taxatíve rögzíti, hogy egy kis- és középvállalkozás több különböző forrásra is pályázhat.

A kormányzati feladatok számomra nagyon pozitívan jelezték vissza azt, hogy ez a kormány igenis, foglalkozik ezzel a vállalkozói körrel. Van azért néhány problémám, majd erről beszélni fogok, de alapvetően az nagyon jó, hogy a különböző törvényeknél el kell készíteni, modellezni kell, hogy az adott törvény módosítása milyen hatással van a kis- és középvállalkozói körre. Azt gondolom, hogy ez nagyon pozitív előrelépés.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal és az APEH gyakorlatilag minden évben adategyeztetést végez, és megbízható adatokat szolgáltat erről a körről. Higgyék el, hogy nagyon keveset tudunk ennek a körnek a tőkéjéről, feltőkés… (Dr. Sümeghy Csaba: Feltőkésítéséről!) - na, ez nekem is egy “útelágazásö lesz. (Derültség. - Dr. Sümeghy Csaba: Ismerős szöveg?) Ismerős.

A szervezeti forma tehát, amely a vállalkozásfejlesztési tanácsban fog megtestesülni, azt gondolom, nagyon jó kezdeményezés. Amikor végigolvastam, hogy ebben kik vesznek részt: gyakorlatilag az összes miniszter, az országos kamarák, helyettesük, meghatalmazott személyek, az összes Iposz, Kisosz, Áfeosz, Okisz, MGYOSZ, VOSZ s a többi, és tanácskozási joggal még egy csomó bankszövetség, kutatási-technológiai tanács - ezt mindenki el tudta olvasni. A lényeg tehát az, hogy itt egy nagyon nagy kör fog részt venni. Én magamról tudom, hogy akkor hatékony egy tanácskozás, hogy ha ott viszonylag korlátozott számú személy vesz részt, kíváncsian várom, hogy egy ilyen 40-50 fő közötti grémium mire tud jutni. Mindenesetre az nagyon pozitív, hogy mindenkit igyekeztünk ebbe belevenni, és az, hogy évente négyszer kötelező lesz összeülniük.

A negyedik fejezet az értelmező rendelkezéseket tartalmazza. Mint tudjuk, minden törvény mindig az életbe léptetésével és a működtetésével hozza meg azt, hogy mire lehet használni. Nagyon fontos, hogy mit értünk egyéni vállalkozó alatt, mit értünk közvetett tulajdonos alatt vagy szomszédos piac alatt, ezek itt tisztázódnak.

Azt gondolom, hogy folytassuk le a vitát, és megkérem képviselőtársaimat, hogy jobbító szándékú módosításaikkal segítsék e törvény mielőbbi hatálybalépését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu