MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Itt arról vitatkozunk, hogy az államnak mennyi szerepe kell hogy legyen gyakorlatilag a kis- és középvállalkozások támogatásában. Mi azt gondoljuk, hogy ezt üzleti alapokra kell helyezni. Úgy kellett volna a kérdést feltenni, Domokos László, hogy melyik versenyképes vállalkozás nem kapott hitelt a bankoktól. Ha ezt így tesszük fel, akkor azt gondolom, hogy nagyon jól tesszük fel a kérdést. A bank pedig nem buta: a bank finanszírozza azt a vállalkozást, amely megfelelő üzleti tervet és megfelelő garanciákat tud mellétenni, és látszik, hogy az a vállalkozás ki fogja termelni azt a pénzt, amit hitel-visszafizetésként vissza kell fizetni, meg a kamatokat.

Emlékszem, hogy mindenki szörnyülködött, hogy több száz milliárdot fordítottunk a bankok konszolidációjára. (Domokos László: De nem a kisvállalkozások miatt!) Ez nem a bankoknak a hibája volt, hanem azoké a vállalkozásoké, amelyek a banknál számlát vezettek, nehogy félreértés legyen, azoké a különböző mezőgazdasági és egyéb iparágaké, könnyűipari és egyéb cégeké, amelyek gyakorlatilag csődbe mentek (Domokos László: Nagy állami vállalatok! Szocialista vállalatok!), és nem tudták visszafizetni a pénzeket. Most ugyanezt akarjuk megint, hogy a bankoknál, akár egy állami banknál adófizetők pénzéből finanszírozzunk életképtelen vállalkozásokat? Nem, ez szociálpolitika.

Aki nem tud megélni a piacon, annak valami más formát kell kitalálnunk, de az nem üzleti kategória. A gazdaság maga az üzlet, és ez üzleti alapokon működik, akár akarjuk, akár nem. A történelem bebizonyította, hogy aki ezeket nem vette figyelembe, az általában lemaradt ebben a harcban, akár egy nemzeten belül, akár a nemzetek közötti küzdelemben. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu