MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Először is engedjék meg, hogy elnézést kérjek mindazok miatt, akiket képviselőtársam az imént megsértett, mivel nincsenek jelen. (Tállai András: Mi nem igaz belőle, azt mondd meg!) Másodsorban pedig szeretném elmondani Font képviselő úrnak is, hogy Békéscsabán van egy olyan nevezetű kiskocsma, amit úgy hívnak, Jobb mint otthon. Ilyen beszédért ott már ajtót mutatnak.

Ugye, azt a törvényt, amiről most beszélünk, egyszer már megtárgyaltuk. Az Alkotmánybíróság az átmeneti és zárórendelkezéseit hatályon kívül helyezte, illetve az egészet nem léptette életbe. Én ilyen tónusban, mint Répássy úr, nem tudok beszélni, nem is akarok, ez nem idevaló.

(19.50)

Miről szólnak a tények? A tények arról szólnak, hogy a kormány 2003. október 29-én megtárgyalta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének beszámolóját, és azt nem fogadta el. Nem fogadta el azért, mert olyan hiányosságokat talált a munkában, a belső gazdálkodásában, az együttműködés hiányát a kifelé való kapcsolatokban... (Font Sándor: Honnan tudod? Ez kormányülés volt!) Kormányülés volt, erről megjelent sajtótájékoztató, Font képviselő úr, ha olvasta volna, akkor ön is tudná.

A kormány döntött arról, hogy törvénycsomagot kell a parlament elé terjeszteni. Ebben a törvénycsomagban mindazokat a tételeket és mindazokat a törvényeket módosítani kívánta, amelyek az elmúlt években problémát okoztak, gondolok itt az informatikai, a belső ellenőrzési rendszerre, azokra a hiányosságokra, ami miatt a Magyar Fejlesztési Banknál 135 milliárdos hiány keletkezhetett úgymond. (Zaj.)

Vagy mondhatnánk azt, hogy 2002 áprilisában a K&H Bank és az Equities átruházási szerződését látja, és jóváhagyja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. Ennek ellenére nem vizsgálja a K&H leánycégeit, pedig kellett volna, mert akkor nem lett volna az a bizonyos botrány, amiről ön az imént beszélt. A lényeg azonban, hogy nem fogadta el, tehát törvényt alkottunk. Ebben a törvényben a hitelintézeti, a tőkepiaci törvényeken, a szövetkezeti törvényeken, illetve mindazon, ami a prudenciális pénzügyi szektor működését segíti, változtattunk.

Az elmúlt időszak bennünket igazolt sajnos: néhány olyan kérdés, ami az ingatlanszövetkezetek körül most került napvilágra, bizonyítja, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem úgy járt el, ahogy az adott körülmények között neki független felügyeletként el kellett volna járnia. Ennek megfelelően történhetett az, hogy 2001-től olyan betétgyűjtések történtek, amelyek a hitelintézeti törvénnyel ellentétesek, és ezt az akkori pénzügyminiszter meg is írta.

Az ellenzék folyamatosan riogatott, nemzetközi közvéleménnyel fenyegetőzött, emlékeztetőül a Fidesz frakcióvezető-helyettesének november 1-jei nyilatkozatára, és begyűjtötte elvtársaitól, elvbarátaitól a nemzetközi porondról... (Derültség és közbeszólások az ellenzéki sorokban.) Begyűjtötték, így van, képviselőtársam, azokat a nyilatkozatokat, amelyeket lobogtatni lehetett itt, Magyarországon.

Miért is kell személyi kérdésekről beszélni? Mi nem arról beszéltünk, folyamatosan a törvény módosításáról. A mi részünkről nem hangzott el semmilyen vonatkozásban sem Szász, sem Magyar, meg nem tudom én, milyen név. Az viszont az elmúlt időszakban kiderült, különösen a Kárpátia Hitelszövetkezet téma kapcsán, hogy bizony olyan hiányosságok vannak a pénzügyi felügyelet háza táján, amiket kezelni kell.

Ez a nagy tekintélyű egyszemélyi vezető, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke olyan engedélyeket adott ki egy hitelintézet részére, ami azt tette lehetővé, hogy egyidejűleg két igazgatóságnak legyen engedélye, két felügyelőbizottsági elnöknek legyen lehetősége, arról nem is beszélve, hogy ez év januárjától gyakorlatilag majd két héten keresztül nem volt felügyeleti biztosa.

Lehetséges azonban, hogy talán így jobb is volt, hiszen az elmúlt fél évben, 2003 második félévében a Szász Károly által kinevezett felügyeleti biztos, dr. Tihanyi, aki korábban termelőszövetkezeti elnök volt, meg állattenyésztési kft.-t vezetett - egyébként mindkettőt felszámolták -, ez a felügyeleti biztos több mint százmillió forint hiányt, tőkehiányt idézett elő ennél a szövetkezetnél. (Végh László közbeszól.) Ennél a szövetkezetnél, Végh képviselő úr, megtörtént az, hogy úgy szállították le a tőkét, hogy több mint 50 százalékát elvesztették a vagyonuknak a hitelezők, a betétesek.

Nem történhet meg még egyszer, hogy a betétesek, akik jóhiszeműen beviszik a pénzüket egy hitelintézetbe vagy akár egy betétgyűjtő szövetkezetbe, ne tudják visszakapni. Éppen ezért, amikor az elmúlt évben különböző hitelezési akciókra a felügyeleti biztos jóváhagyólag áment mondott, akkor a Baumag-kisbetétesek pénze került veszélybe, és látszott, hogy vonják ki különböző csatornákon. Ezt nem vette észre a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetése.

Mi úgy gondoljuk, hogy az a törvény, amelynek a hatályba léptető rendelkezése az (1) és (2) bekezdés hiányosságait kiküszöbölve most önök elé, a parlament elé kerül, orvosolni fogja mindazokat a problémákat, amelyek a betétesek védelmében fennállnak.

Kérem az ellenzéki képviselőket is, hogy támogassák a törvénytervezetet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu