POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Hát, tudja, azt gondolom, hogy nemcsak mondani kell, hogy tiszteljük az idős embereket, meg fontosnak tartjuk az ő gondjaikat, hanem talán úgy is kell cselekedni. Itt végighallgattam önt. Úgy látom, az ön számára fontosabb volt a Fidesz szidalmazása, köpködése, mint az, hogy mi van az idős emberekkel. Ön a Bibliát idézte. Van egy nagyon régi törvény - sokan ismerik -, a tízparancsolat: tiszteld apádat és anyádat, és hosszú életű leszel a földön. Nemcsak az egyénnek szól, nemcsak önnek, nekem, önöknek, hanem a közösségnek is. Az eredeti szöveg azt mondja: az országban a nemzet, a közösség akkor lesz erős, akkor lesz hosszú életű, ha ezt a tiszteletet megadja.

Nemcsak azért kell ma itt erről beszélnünk, mert tartozunk ezzel a szüleinknek meg a nagyszüleinknek, hanem azért is, mert ez a mi érdekünk, a közösség érdeke is. Nem lehet erkölcsös, nem lehet sikeres, nem lehet eredményes, civilizált egy ország akkor, ha ezt a tiszteletet, ezt a biztonságot nem adja meg a szülőknek meg a nagyszülőknek.

Ha egy fiatal ember, aktív - ahogy manapság szokták mondani -, azt látja, hogy amint valaki nyugdíjba ment, megszűnik tanárnak, mérnöknek, gyógyszerésznek, óvónőnek lenni; belenyomják a szürke masszába, hogy na, nyugdíjas. Kikéri magának: ő nem nyugdíjas, ő tanár, gyógyszerész, óvónő, csak most nyugdíjban van. Ha azt látja egy fiatal ember, hogy amint valaki nyugdíjba ment, kiszolgáltatott, kilátástalan helyzetben van, ott áll a gyógyszertárban piruló füllel, keresi a forintokat, hogy ki tudja fizetni a számlát, akkor fölteszi magának a kérdést, hogy mi végre ez az egész küszködés. Fizesse be a tb-t, a járulékot? Hova jutunk? Szétrágja, erodálja ez az egész országot, tartását az új generációknak is. Tehát nemcsak az idősek iránti köteles tisztelet, mert megdolgoztak érte, hanem a mi közös érdekünk, hogy egy olyan egészséges, civilizált Magyarország legyen, ahol az idős ember nem bizonytalanságban, kiszolgáltatottan éli az életét.

Csak azt éreztem itt - elnézést, hogy személyesen önnek címeztem a mondandómat -, hogy elborítja ezt a politika, az odamondogatás szenvedélye, indulata, a helyett a tisztelet helyett, amit maga a tárgy meg a szüleink megkövetelnének tőlünk. Azért küldték önt is meg engem is ide, hogy ezzel komolysággal foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és ne egymást üssük.

Az jut eszembe, hogy tegnap vagy tegnapelőtt itt, a parlamentben döntöttünk az 53. heti nyugdíj kifizetéséről. Ma az újságok már azzal vannak tele, hogy vajon miért nem lehet ezt most, áprilisban kifizetni. Ha igaza van… (Közbeszólások a kormánypárti képviselők padsoraiból: Ó, ó! - Dr. Katona Béla: Melyik újság?) Tiszteljük meg egymást! Ha igaza van Lendvai Ildikónak, az önök frakcióvezetőjének, ha igazat adnak neki, hogy azért van erre szükség, mert januárban-februárban elviselhetetlenül emelkedtek az árak és a nyugdíjasok terhei nőttek, ha valóban ez az oka az intézkedésnek, és nem, ahogyan ön megfogalmazta, a választási kampány meg a szavazatvadászat, akkor most kell kifizetni ezeket a számlákat, most kellene odaadni ezt a pénzt, nem pedig májusban, a választások előtt pár héttel.

Tudja, ön sem örülne, ha valaki odaállna ön elé, és azt mondaná, hogy az édesapád, édesanyád hitét, becsületét, meggyőződését megveszem 15 ezer forintért. Mert az nem eladó. Tehát az a frakció, az a kormány, amelyik így tekint az idős emberekre, hogy 15 ezer forintért eladják a meggyőződésüket, nem hiszem, hogy eleget tesz a parancsolatnak, hogy tisztelje őket. Tiszteletlenség mutatkozik meg ebben.

Tőlünk keletre, Oroszországban nem olyan régen voltak választások. Ott kicsit primitívebben csinálták: a szavazókörben lehetett kedvezményesen vásárolni konzervet meg meleg ruhát az időseknek. Így vásároltak ők szavazatot. Ne engedjük már, hogy Magyarországon ez az úzus, ez a tempó megjelenjen 19 ezer forintos ígéretekkel vagy a választások hetében kifizetett 15 ezer forintos heti nyugdíjemelésekkel! Mert ez megaláz mindenkit. Megalázza azt is, aki kapja, és szégyenletes arra is, aki így intézi az ország ügyeit. Hagyjuk ezt abba! Elég nagy a baj ahhoz, hogy komolyan foglalkozzunk vele!

Képviselő Úr! Az öregségi átlagnyugdíj alig valamivel több, mint 60 ezer forint. Az Európában szokásos szegénységiküszöb-számítások egyike, hogy az átlagjövedelem fele alatt - ami most Magyarországon 123 ezer forint - szegénynek számít az ember. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon az átlagos nyugdíjas egy szociális kategória: szegény. Így jutottunk el oda, hogy már Magyarország nemcsak az európai uniós nyugdíjaktól marad el, hanem elhúz mellettünk Szlovénia, Lengyelország, Csehország is, megelőznek minket.

Ön említett számos százalékot. Januártól 6,3 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. Ezt a kormány még egy 5,8 százalékos inflációval kalkulálta ki. Közben arról vitatkoznak manapság a szakértők, hogy 7-7,5-8 százalék lesz az infláció. És tudjuk jól, hogy a nyugdíjaskosárban a nyugdíjasoknál mért infláció 10 százalék fölötti. Itt állunk most.

Hogy jutottunk ide? Ne legyen olyan rövid az emlékezetünk! A rendszerváltozás, 1989-90 szétveri az addig ismert nyugdíjrendszert. Sokként ér mindenkit a korábban nem tapasztalt infláció, elolvasztja a nyugdíjakat, a megtakarításokat, és az egész gazdasági szerkezetátalakítás, válság rengeteg embert a munkanélküliség elől a nyugdíjba menekít - rokkantsági nyugdíj, öregségi nyugdíj -, megreccsenti az egész magyar nyugdíjrendszert.

De ha visszaidézzük az Antall-kormányt, az első négy évet, reálértékben 8 százalékkal csökken a nyugdíjak értéke.

(10.20)

Jön a következő kormány, Horn Gyula kormánya; elég hektikus gazdasági környezet, egymást váltó pénzügyminiszterek. A Horn-kormány időszakában 12 százalékkal csökken a nyugdíjak értéke. Mint a serpenyőbe dobott vaj, úgy olvad el. Az első nyolc évben 20 százalékot, az ötödét veszíti el a szüleink, nagyszüleink nyugdíja. Kétségtelen igaz, a Horn-kormány utolsó évében, '97-ben törvényt fogad el, el is kezdi végrehajtani. Egyik ismerősöm úgy fogalmazott: Horn Gyula miniszterelnök úr saját lelkiismeretét az utódjával akarja megnyugtatni, hogy majd az kifizeti a választások előtt néhány hónappal megfogalmazott gigantikus vagy nagyívű törvényjavaslatokat.

Hogy képviselőtársam elmondja ötször, hogy elvettünk 52 milliárd forintot, ez önre nézve szomorú. Hogy Göncz államtitkár asszony is így fogalmaz, az, azt gondolom, más kategória. Államtitkár asszony, ön esküt tett, és ez nem engedi meg, hogy valótlanságot mondjon. Nézze, amikor a választások előtt megfogalmaztuk, hogy mit tartunk reálisnak, világossá tettük, hogy ezt a kampány ízű törvényt nem lehet végrehajtani. Azt mondtuk, hogy egyet tudunk vállalni, reálisan látva Magyarország helyzetét, hogy ne veszítsék a nyugdíjak az értéküket, ne folytatódjon az, ami az első két kormányban történt, hogy az első nyolc évben 20 százalékot veszítettek a nyugdíjak; meg tudjuk fogni, meg tudjuk állítani. Világossá tettük azt is, hogy azt, amit a Horn-kormány kampány jelleggel törvénybe foglalt, nem tudjuk vállalni. Nem árultunk zsákbamacskát, nem tévesztettünk meg senkit, megmondtuk, hogy módosítani fogjuk ezt a szabályt. Meg is tettük. (Dr. Katona Béla közbeszól.)

Tudja, a mi időnkben, '98-2002 között előre megmondtuk... - ne szóljon bele, képviselő úr, ha megengedi, ön egy intelligens ember, meg tudja jegyezni a mondandóját 15-20 percre, és utána szót kér, és majd elmondja. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Nos tehát, nem tévesztettünk meg senkit, elmondtuk, mi reális. Volt a Horn-kormánynak egy pénzügyminisztere, talán ismeri őt, manapság Medgyessy Péter miniszterelnök úrként az ön főnöke. Bankelnökként nyilatkozott, mégpedig így: “A nyugdíjjal kapcsolatban elhangzott ígéret, és az erről folytatott vitában alul maradtam, a politika győzött. Szerencsére - mondja Medgyessy Péter - a '99-re vonatkozó ígéretsort a jelenlegi kormány - tehát az Orbán-kormány - nem teljesítette.ö A riporter megdöbbent kérdése: “Ebben igazat ad az Orbán-kormánynak?ö - „
Én valószínűleg másképp csináltam volna, de a dolog érdemi részével, tudniillik azzal, hogy gazdaságilag túlzó ígéret volt, magam is egyetértek.ö Így fogalmazott akkoriban mindenki. (Dr. Áder János: No lám, no lám!)

Ön azt mondja, elvettünk 52 milliárdot. Tudja, összességében mennyivel több pénzt fizettünk ki nyugdíjra, mint amit a törvény előírt volna? Megmondom: 72 milliárd forinttal növekedtek a nyugdíj összegű ellátások. Tehát legyen kedves fölírni magának két számot: mínusz 52 - ezt húzza át, nem igaz -, plusz 72, és ez igaz. (Dr. Veres János: Ez se igaz! - Derültség az MSZP soraiban. - Dr. Áder János: És karikázza be!) Ezt legyen kedves bekarikázni!

Azt láttuk reálisnak, hogy szemben azzal, amit a Horn-kormány csinált, vagy az első nyolc év jelentett, olvadnak a nyugdíjak, ezt meg tudjuk állítani. Tartottuk az ígéretünket, sőt. Nem rajtunk múlott, az ország teljesítőképességén, a gazdaságpolitika sikerességén, hogy még többre is mód volt. Négy év alatt reálértékben 22 százalékkal nőtt a nyugdíjak értéke. Itt van az önök kormánya által készített táblázat - legyen kedves maga elé venni, ön írta! -: plusz 22,2 százalék. Ennyivel nőtt. Ha összeadjuk, vissza tudtuk adni négy év alatt mindazt, amit az elmúlt első nyolc év elvett az idős emberektől. Tehát ha ezek után ön még egyszer azt mondja nekem, hogy elvettünk 52 milliárdot (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mi lesz? - Dr. Göncz Kinga: Mi lesz?), akkor nem tudok önnek ezek után mást mondani - bár hölgyről van szó, itt az “arcátlanságö kifejezést elkerülném (Moraj az MSZP soraiban.) -, hogy ez nagyon messze áll a valóságtól, és aki így fogalmaz, az szégyellje magát. (Mécs Imre: Tényleg elvettétek! - Dr. Veres János: Csakhogy ez a 10 százalék a mienk, és nem a tietek…) Azt tudtuk vállalni, hogy nemcsak a törvény által előírt mértéket tartjuk, hanem kialakítottunk az utolsó években egy olyan rendszert, hogy a fölzárkózás is lehetővé váljon, hogy efölött plusz 3-3 százalékkal minden évben többletemelést valósítottunk meg. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

Itt az MSZP-s képviselő úr kereste a pozitívumokat, hadd idézzem fel. Ebben az időben történt meg először az, hogy az év végi kiegészítő nyugdíjemelést korrektül, precízen, kamattal fizette ki a nyugdíjbiztosító mindenkinek. (Dr. Csákabonyi Balázs: Összesen egyszer!) Erre az időre esik az, amit ön veszteségként könyvelt el, hogy a '99-es nyugdíjemelésnél a nagyon kicsi nyugdíjakat - amiket tényleg szétvert az infláció, az első nyolc év, ahol nem lehet csak a biztosítási elvet működtetni, hanem a szolidaritási elvnek is működnie kell - jóval nagyobb mértékben növeltük, 25 százalékkal, mindamellett, hogy a magasabb nyugdíjaknál megadtuk azt is, amit a törvény előír, és emellett még a felzárkóztató nyugdíjemelést is. Nem vettünk el a magasabb nyugdíjakból, hanem az alacsonyabb nyugdíjaknál egy erőteljes felzárkóztató lépést tettünk. Nézze meg, képviselő úr!

Jól esik az elismerés, becsületes dolognak tartom. Ön említette azt az intézkedést, hogy a nyugdíj mellett dolgozóknál megváltoztattuk azt a korábbi gyakorlatot, hogy a nyugdíj föltolja egy magasabb adósávba a jövedelmet, ennek véget vetettünk; nemcsak pénzügyi okok miatt - ez sok pénzt jelentett, meg sok embert érintett -, hanem egy elv miatt is. Tehát a nyugdíjnál nemcsak a nyugdíj értéke a fontos, hanem az is, hogy hasznosnak érezzem magam, hogy dolgozni tudjak. Nincs rosszabb, gyilkosabb dolog a feleslegesség érzésénél egy idős ember számára. Ezt az elvet is nézze, hadd hívjam fel erre a figyelmét! Örülök annak, hogy ezt folytatták.

Ön lekicsinyelte a gyest - nagymamagyes, ahogy ön mondta. Lehet így fogalmazni, én viszont örülök annak, hogy megtartották, sőt azt a programot, amit elkezdtünk, a második-harmadik lépését megcsinálták. Én annak örülök, ha valami folytatódik, és nem annak, hogyha bökdössük egymást, rugdossuk egymást.

A Medgyessy-kormány - megígérték a 19 ezer forintot. Hogy mennyire tiszteli az idős embert az, aki ezzel kampányol, ezt ki-ki eldönti maga, az önök lelkiismeretére bízom. Jó helyre ment a pénz, szüksége volt rá az idős embereknek. Azt a retorikát, azt a tálalást, amit mellé körítettek, hogy azért kell, mert elvették az 52 milliárdot, azt viszont arcátlanságnak gondolom most is, és el fogom mondani minden alkalommal.

Talán valami részünk nekünk is volt benne. Kétségtelenül, hozzájárultunk a szavazatainkkal, és hozzájárultunk azzal, hogy megvolt 2002 augusztusában a pénzügyi fedezete egy ilyen döntésnek. Azt a 60 milliárd forintot, képviselő úr, nem a kéthetes Medgyessy-kormány teremtette elő. Hozzáteszem: nem is az Orbán-kormány. Valamennyi ember fizette be adóban, járulékban. Az igaz, hogy az Orbán-kormány teremtett egy olyan gazdaságpolitikát, hogy ez a pénz bejött a költségvetésbe. Önök ki tudták fizetni, megszavaztuk mi is - a nehezebb munkát nem tudom, ki végezte el.

Nagy kár, hogy szakítottak azzal a gyakorlattal, hogy a törvény által előírt emelés fölött 3-3 százalékot a felzárkóztatásra is szánjanak - nem szántak. Ez azt jelenti, hogy ha a miáltalunk kialakított rendszer maradt volna életben, 2003-ban plusz 18 ezer forinthoz jutottak volna hozzá a nyugdíjasok, 2002-ben pedig 20 ezer forinttal károsította meg a nyugdíjasokat az a döntés, hogy szakítottak az általunk kialakított gyakorlattal.

(10.30)

Míg ez az intézkedés csak nem adott az idős embereknek, addig az idei gyógyszeráremelések, gázáremelések, a brutális áfaemelkedés pedig elvesz. Összességében 44 500 forinttal fizet ki többet egy nyugdíjas egy évben ugyanazért. Kap ugyan egyheti nyugdíjat, de majdnem egyhavit kifizet észrevétlenül vagy nagyon is észrevehetően a gázszámláért, a villanyért, a gyógyszerért. Tehát a felzárkóztatást célzó emelés megszüntetésével és az áremelések együttes hatásaként 64 500 forinttal kevesebből gazdálkodik idén egy átlagos nyugdíjas, és ezt nem egyenlíti ki, képviselő úr, az 53-54. heti nyugdíj, mert még így is 37-38 ezer forint hiányzik ahhoz, hogy egyenesben lennénk a nyugdíjasokkal. Elég komoly a helyzet, és azt gondolom, hogy ezt mindenki érzékeli. Nem véletlenül javasolták önök sem előrehozni az 53. heti nyugdíj kifizetését. Elég komoly a helyzet, és ezért járultunk hozzá mi is a szavazatainkkal, hogy ezt tegyük meg.

Nézzék, az államtitkár asszony megtisztelt minket azzal, hogy a nemzeti petíciót említette, szóba hozta, bár kicsit ironikus jelleggel, hogy mi azt kérjük, azt javasoljuk a kormánynak, hogy dolgozzon ki egy olyan rendszert, amely garantálja a gyógyszerek tartós árcsökkentését, hogy ne ugorjanak az égbe a gyógyszerárak. Ez a mostani árbefagyasztás elég pár hónapra, de abban valamennyien egyetértünk, hogy mindenkinek az a jó, az idős embereknek meg kiváltképpen, a beteg embernek, aki kiszolgáltatott, pedig főképpen, ha látja maga előtt, hogy mi fog történni, hogy egy tartós, kiszámítható, biztonságos rendszer legyen.

Medgyessy Péter úgy fogalmazott - itt van előttem az idézet -: a gyártók meg kell értsék, hogy nem lehet ennyi nyereséget zsebre tenni, mert ezzel egyúttal a saját piacaikat is veszélyeztetik. Ha ilyen pontosan látja a miniszterelnök úr, hogy mi a teendő a gyógyszergyártókkal szemben, hogy a profitot nem emelhetik az égig, legyen kedves, magyarázza már meg neki valaki, hogy vajon mi lehet a különbség a közműszolgáltatókkal szemben, a gáz-, az energia-, a csatornaszolgáltatóval szemben. Ahogyan kiszolgáltatott egy beteg ember a gyógyszergyárakkal szemben, éppen olyan kiszolgáltatott egy idős ember a gáz-, az energia-, a közműszolgáltatókkal szemben. Van két konnektor a lakásban, hogy majd választom az olcsóbbat? Nincsen. Van két gázcsap? Nincsen. Hol itt a verseny? Monopolhelyzetben van a szolgáltató az emberekkel szemben. Ez a piaci verseny nem azt jelenti, hogy én megválasztom a szolgáltatót, hanem az a piaccal együtt engem is megvesz.

Ezért joggal várja el minden ember, az idősek kiváltképpen, hogy a Magyar Köztársaság kormánya igenis védje őt meg a monopolhelyzetben lévő gyártóval, szolgáltatóval szemben. Ezt javasoljuk. Ezt meg tudtuk csinálni mi is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő van!) Ha Medgyessy Péter ezzel egyetért a gyógyszerárak esetében, akkor egyet kell értsen a gázárak, a villanyárak tekintetében is, és már van három pont, amiben egyet tudunk érteni. Annyi kérdésben vitatkozunk, talán ezekben az egyszerű dolgokban, hogy munka kell, otthon kell, a számlákat ki kell fizetni, élelmiszert kell tudni vásárolni, ezekben a napi, egyszerű dolgokban talán egyetérthetünk: baloldaliak, jobboldaliak. Nem örülök annak, ha valaki ezért gyerekesnek mondja az emberi vágyakat. Ezek egyszerű vágyak. Kérem önöket, gondolják meg még egyszer a nemzeti petícióhoz való viszonyukat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu