KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megint egy példát láttunk arra, hogy nem történhet olyan dolog, amiben egyébként egyetértés van a parlamenti pártok között, amibe kényszeresen ne próbálnának képviselőtársaim belekötni. Egészen szórakoztató a dolog.

A munkakönyvre egyébként nekem sincsenek nosztalgiáim, de az kétségtelen, hogy a helyes megszüntetése nem járt egyúttal egy másik rendszer felépítésével, és ma már pedig látható, hogy a munkavállalóknak bizonyos tekintetben igenis érdeke, hogy egy ilyen nyilvántartás legyen. Magam a fogadóóráimon sokszor találkozom azzal a felvetéssel, hogy “én, kérem, nem is tudtam, hogy nem vagyok bejelentveö, meg “nem is tudtam, hogy minimálbéren vagyok bejelentveö. Ez számos okból egy jó eszköz lehet ennek a problémának is a kezelésére, és természetesen a statisztikai nyilvántartások pontos kezelésére is.

Ami a továbbiakban elhangzott, arra is szeretnék reagálni. Egyrészt a minisztérium nyilvános közbeszerzési pályázaton hirdette meg azt a reklámkampányt, amire szükség van annak érdekében, hogy a munkavállalók egyre többen ismerjék fel ennek a jelentőségét, és erre 60 millió forintot fordított a minisztérium, nem 600 milliót tehát, és nem 2 milliárdot, hogy pontosítsam a felvetést.

A másik, amire reagálni szeretnék, Font Sándor képviselőtársam hozzászólása. A munkanélküliség maga az átalakulás következménye volt Magyarországon, és ezt dolgozzuk le folyamatosan a rendszerváltás óta eltelt években. Ami a kormány megalakulása óta eltelt időszakot illeti, a foglalkoztatottság növekedett Magyarországon, a munkában lévők száma is növekedett. Font Sándor egész egyszerűen nem mond igazat, amikor ennek ellenkezőjét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) állítja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu