DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A törvényjavaslat, melynek vitáját elkezdtük, kétségtelenül fontos tárgykörrel foglalkozik. Képviselőtársaim az előzőekben elég alaposan körbejárták bizottsági előadóként és egyes képviselőcsoportok előadóiként is ezt a területet, és semmiképpen nem szeretném fölöslegesen ismételni azokat a gondolatokat, amelyeket elmondtak.

Ezért a magam részéről arra törekednék, hogy röviden igyekezzem megfogalmazni a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontját az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban, és ha megengedik, a vitában szeretnék kitérni néhány elemre, amely már eddig is elhangzott a különböző felvetések részéről, hiszen a parlamenti vita úgy értelmes vita, ha figyelünk egymásra, és reagálunk is egymás javaslataira.

Ezt azért is szeretném megtenni, mert egyetértek Harrach Péter képviselőtársammal, aki előttem szólalt fel, és felhívta a figyelmet arra, hogy itt higgadt hangvételű vita folyik egy fontos tárgykörben. Magam is szeretném gazdagítani ezt a higgadt hangvételű vitát az észrevételeimmel.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szeretném azzal kezdeni, hogy nagyon nagy érdemnek tartom azt, hogy elénk került ez a törvényjavaslat, és ebben, azt gondolom, minden dicséretet megérdemel az igazságügyi tárca: kitartó munkája eredményeként foglalkozhatunk most ezzel a törvényjavaslattal; és dicséretet érdemel a parlament is, amely országgyűlési határozattal indította el ezt a jogalkotási folyamatot, ahogy erre Csákabonyi Balázs képviselőtársam hívta fel a figyelmet.

Azt gondolom, hogy a vita demonstrálja azt, hogy itt bizony kormánypárti és ellenzéki szónokok is - ki támogatólag, ki kritikai hangvétellel, de - mindenképpen az ügyet gazdagítóan szólnak hozzá a tárgykörhöz, úgyhogy ezért azt gondolom, hogy ez egy értelmes és jó vita itt a parlamentben, és ez mindenképpen az ellenzéki hozzászólóknak is egyfajta dicséretét jelenti a részemről.

(11.20)

Hadd kezdjem azzal, hogy amikor a családon belül erőszaknak a témájáról beszélünk, akkor valóban nem kerülhetjük meg azokat a társadalmi kérdéseket, amelyeket Harrach Péter képviselőtársam említett itt a beszédében, ő döntően erre helyezte a hangsúlyt a felszólalásában, és én magam sem szeretném megkerülni ezeket a kérdéseket. Azért nem szeretném, mert egy nagyon fontos téma köré csoportosította ő a hozzászólását, nevezetesen, az ő állítása az volt, hogy a család mint pozitív fogalom megerősítésre szorul, támogatásra szorul, és említette, hogy ő maga nem is szívesen használja önmagában a családon belüli erőszak fogalmát, hiszen ez ellentétes egyfajta felfogásával és meggyőződésével, a családról vallott meggyőződésével.

Nos, hadd mondjam azt, hogy vita itt sincs köztünk, mármint a család szerepének a megítélésében, azt gondolom, mert nem hiszem, hogy itt bármely politikai párt részéről bárki azon az állásponton lenne, hogy a család nem egy olyan fontos közösség, nem egy olyan fontos együttese az emberi együttélésnek, amelyet minden eszközzel ne kellene támogatni, és ne lenne az emberi együttélés és létezésünknek a fundamentuma - szerintem mindannyian ezt gondoljuk. És azt gondolom, hogy abban is egyetértünk, hogy a család támogatása, segítése, a családi életnek a kiteljesedése az egyik legfontosabb cél magánéletünkben is és közéletünkben is.

A vita köztünk természetesen arról szól, hogy bizonyos jelenségekkel szemben hogyan tudjuk fölvenni a harcot, és hogyan tudjuk az emberi méltóságot menteni olyan helyzetekben, amelyekben az emberi méltóság és az emberi szabadság sérülhet. És azzal őszintén szembe kell néznünk, hogy bármilyen pozitív módon gondolkodunk is a családról mindannyian, a tények azt mutatják, hogy bizony a család is az egyik színtere az emberi erőszaknak, és ezt feketén fehéren mutatják a nemzetközi statisztikai tények és a magyarországi statisztikai tények is.

Közismertek azok a kutatások, amelyek arról szólnak... - itt fiatal emberekről, a felnövekvő generációról van szó, mind férfiakról és nőkről, akiket megkérdeznek arra vonatkozóan, hogy életükben, pályafutásuk során a családon belül érte-e őket atrocitás. Ebben a nyugati társadalmak és a most az Európai Unióhoz csatlakozó társadalmak között lényegi különbség nincs; sajnos az emberek többsége azt állítja, hogy ilyennel szembesült, ilyet elszenvedett, saját tapasztalata van erről. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy itt egy nagyon fontos ügyről van szó. És ez nem a családdal szembeni fellépés, ha erről beszélünk vagy ezt a fogalmat használjuk, inkább azt gondolom, hogy a családi élet és a családon belüli emberséges viszonyok miatti aggodalom és azoknak a segítése, erősítése az, amely azokat is motiválja, akik a családon belüli erőszakkal szembeni fellépésnek a szószólói.

Nos, én azt gondolom, hogy látnunk kell azt, hogy egyszerűen az embereknek a meggyőződése, az embereknek az erkölcsi tartása és az embereknek a társadalmi normákhoz való igazodása döntően befolyásolja a családok működését, a családi életnek a minőségét is mindenhol a világon, így Magyarországon is. Ezért e törvényjavaslatnak a vitája abból a szempontból sem mindegy, hogy itt más kontextusban használva az üzenet önmagában milyen.

Én az üzenetet nem a szóhasználatban látom, és nem annak látom káros voltát, hanem abban látom a pozitív voltát, hogy ha önmagában beszélünk a családon belüli erőszakról, és azt világossá tesszük a társadalom számára a vita révén is, hogy ez egy elítélendő, helytelenítendő és - hadd mondjak most egy erkölcsi kategóriát - mélyen megvetendő fogalom, akkor ezzel segíthetünk az ügynek, segíthetünk mindazoknak, akik valóban ennek elszenvedői, és tragikus módon elszenvedői ennek az erőszaknak.

Sajnos, ismerjük itt is a magyarországi tényeket, mert borzasztó módon kell szembesülnünk azzal, szinte hétről hétre, hogy hogyan találkozunk a hírekben tragikusan megnyomorított, megvert, sok esetben az életüket örökre tönkretevő családi konfliktusokba belekeveredő kisgyerekekkel, találkozunk nőkkel, akik ugyanezt elszenvedték - a fizikai erőszakot döntően azért a nők szokták elszenvedni, de a férfiak is elszenvednek más típusú erőszakot, akár lélektani, akár pszichikai erőszakról, de sokszor fizikai erőszakról is szó van. Tehát mindenki lehet áldozata a családon belüli erőszaknak, és ezt nem lehet egyszerűen magánéletbeli erőszakként definiálni, hiszen nem tudunk különbséget tenni magánéletbeli és közéletbeli erőszak között. Az erőszak mindenütt erőszak, a családon belül is erőszak, méghozzá lehet olyan erőszak, amellyel szemben föl kell lépni.

Azért kell a családon belüli erőszak kategóriáját használni - hogy még egy gondolattal visszatérjek erre a felvetésre, amit hallottam az előttem felszólaló Fidesz-vezérszónoktól -, mert azzal is tisztában kell lennünk, hogy a magyar jogrendnek vannak sajátosságai, többek között ismeri a családi jog intézményét. A családjog egy önálló ága a jogrendnek. Vannak olyan jogi dogmatikai fogalmak és olyan rendszerek, amelyekkel óhatatlanul is, hiszen a magyar jogrendnek a része, számot kell vetnünk; a család definiálása és a családi viszonyokra, az egyes hozzátartozói viszonyokra vonatkozó jogszabályok is ide tartoznak. Azért kell a családot mint fogalmat használni, azért kell a családon belüli erőszak fogalmát használni, mert ez mást jelent, mint a másfajta erőszak.

Gondoljanak csak bele, képviselőtársaim, több képviselőtársam használta ezt a fogalmat itt a vitában, hogy hogyan viszonyulunk az úgynevezett atyai vagy mondhatom nyugodtan, anyai pofonhoz, mert ez sem nemfüggő, ha úgy tetszik, hiszen mindkét nem részéről előfordulhat az, hogy úgy ítéli meg, hogy olyan nevelési helyzetbe került, ahol már nincs más kiút, és sokszor bizony kényszerként és rossz megoldásként a pofonhoz folyamodik.

Nos, a magyar jogrend az ilyen típusú fellépést nem tartja szankcionálandónak - más a helyzet, ha ez nem a családon belül történik, ezt tegyük világossá. Tehát a gyermekkel szemben fellépő szülő bizonyos szempontból védelmet élvez, és a gyermek más helyzetben van, mintha egyébként a normál jogrend szerinti viszonyrendszereket nézzük, és kiszolgáltatottsági viszonyokat tekintjük. Emiatt sem mindegy, hogy családról beszélünk vagy nem családról, emiatt nem mindegy, hogy családon belül definiáljuk az erőszakot vagy családon kívül, mert egészen másfajta viszonyrendszerekről van szó.

Megjegyzem, van olyan ország a világon, és vannak olyan országok, ahol azzal kísérleteznek - a skandináv országokat mondhatom példaként -, hogy az ilyen típusú pofon vagy az ilyen típusú szülői fellépés, amely a magyar közmegítélésben is, megjegyzem, és a jogrendben is elfogadottnak számít, nem elfogadott, és a jogi fellépés lehetősége is megvan az ilyennel szemben. Ezen természetesen lehet gondolkodni, hogy helyes vagy nem helyes, nyilván ott más a társadalmi közmegítélés, más a jogi dogmatika is. Magyarországon a jogi dogmatika nem engedi ezt meg, és nem engedi meg a fellépést az ilyen típusú szülői megnyilvánulással szemben, ezért nem mindegy, hogy családon belüli az erőszak vagy pedig családon kívüli.

És akkor most hadd szóljak néhány szót magáról a törvényjavaslatról, amelyet, mint talán a bevezetőből is kiderült, én rendkívül fontosnak tartok, és nagyon helyeslem, hogy ebben az irányban gondolkodunk itt a parlamentben, és mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről támogatjuk is az ilyen típusú gondolkodást. Nem véletlen, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége részéről Eörsi Mátyás képviselő úr volt az, aki az elmúlt években is többször fellépett ez ügyben, országgyűlési határozatot is terjesztett be Vadai Ágnes képviselő asszonnyal, és az SZDSZ-nek már korábban, az előző években is voltak ilyen típusú kezdeményezései.

Mi, magyar liberálisok rendkívül fontosnak tartjuk az ember szabadságának és méltóságának a védelmét, és rendkívül fontosnak tartjuk a méltó és szabad életnek a biztosítását mindenki számára, és ebből az aspektusból kívánjuk vizsgálni az előttünk fekvő törvényjavaslatot is. Nos, helyesnek tartjuk a távoltartás intézményrendszere bevezetésének a kísérletét is. Mi ezt egy jó iránynak tartjuk, ez mindenképpen egy kreatív megoldás, azt kell hogy mondjam, és egy jó elképzelés, aminek lehet helye a jogrendben mindenképpen, és ezt a típusú gondolkodást, ezt a típusú javaslatot is támogatni tudjuk, ami elénk került.

Mindezeken túlmenően hadd jegyezzem meg, hogy viszont megfontolásra javasoljuk azt, hogy azokat az érveket, amelyek itt a kritikusok részéről a törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzottak - megjegyzem, kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt -, azt gondolom, valóban érdemes megfontolnunk a vitában.

(11.30)

Tehát azt tartjuk helyesnek, hogyha itt egy kiérlelt döntés születik a vita végén az előttünk lévő jogintézménnyel és törvényjavaslattal kapcsolatban, mert a szabadság és az emberi méltóság védelme természetesen mindazok oldaláról áll, akiket az erőszak ér, de természetesen áll mások oldaláról is, akiket az erőszakkal vádolnak, az ő részükről is.

A törvényjavaslatnak a szükséges garanciákat, ami egy jogállamnak alapfeltétele kell hogy legyen - mármint a garanciák biztosítása mindenki számára -, ezt valóban biztosítania kell. Azt gondolom, hogy e téren is megfelelő kezdeményezéseket tesz a törvényjavaslat, de vannak bizonyos területek, amelyeket én személy szerint is mindenképpen megfontolásra javasolnék. Mindenképpen érdemes vizsgálnunk az Alkotmánybíróság általánossá tett felfogásmódja kapcsán is a szükségesség és az arányosság elvének a megjelenítését a törvényjavaslatban, és ez egy nagyon fontos szempont, azt gondolom, hogy valóban szükségesek-e azok a típusú szankciók és büntetések, amelyeket a törvényjavaslat előirányoz, és ezek arányosak-e az elkövetett tettel.

Itt egy szempontra hadd hívjam fel a figyelmet annak kapcsán, hogy Csákabonyi Balázs képviselő úr a vezérszónoklatában elmondta azt, hogy van egy vita akörül, hogy most a büntető törvénykönyvben kellett volna szabályozni a családon belüli erőszak problematikáját, vagy pedig egy ilyen sajátos jogintézményt hozunk létre, amiről most vitatkozunk, ami nem a büntető törvénykönyv, de mégis a büntető törvénykönyv fogalomrendszerével operál. Ezzel kapcsolatban a képviselő úr azt mondta el, hogy azért nem a büntető törvénykönyvet választottuk, mert nem kíván rögtön a súlyos büntetőjogi szankciókkal élni a jogalkotó. Ez helyes és támogatandó felfogás is, de ne feledjék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a szankció, amely ebben a törvényjavaslatban szerepel, a távoltartás intézménye - és most nem az ideiglenes intézményre gondolok természetesen -, egy nagyon súlyos szankció. Ha belegondolunk abba, hogy a büntető törvénykönyv olyan típusú szankciókat irányoz elő súlyos bűncselekmények esetében is, ahol ítéletek végződnek pénzbüntetéssel, felfüggesztett szabadságvesztéssel, ahhoz képest valakinek a saját lakásából való eltávolítása és a gyermekeinek a láthatásától való megfosztása hónapokra, sokkal súlyosabb szankció, és ezzel világosan szembe kell néznünk.

Tehát nem az a helyzet, hogy itt valami enyhe szankciórendszer kerülne bevezetésre, ez egy nagyon súlyos, szabadságot és emberi méltóságot jelentősen korlátozó szankció. És annak a megfontolása, hogy ezzel élni kívánunk-e, és milyen körülmények között kívánunk élni, és milyen garanciákat teremtünk meg arra, hogy ezzel ne lehessen visszaélni, az egy nagyon, nagyon, nagyon alaposan megfontolandó lépés, mert minden jogintézménynek egy fontos próbája az, hogyan lehet vele visszaélni.

Tudjuk jól, megint csak nem kell ezen sokat gondolkoznunk, hiszen a jogrend bemutatja azt, hogy itt mindig lesznek emberek, akik visszaélnek egy adott lehetőséggel. A jogászoknak különösen nem kell ezt magyaráznom, hiszen peres ügyek tömege erről szól, hogy ki hogyan próbálja ezeket az idézőjelbe tett lehetőségeket használni, és az emberi szabadság a legfontosabb érték nekünk, magyar liberálisoknak. Az ártatlanság vélelme szintén egy nagyon fontos szempont. Ezen elvek védelme szempontjából, azt gondolom, valóban alaposan meg kell fontolnunk, és kellő bölcsességgel kell döntenünk majd ebben az ügyben, hogy itt a szükségesség és az arányosság elve érvényesül-e a törvényjavaslatban olyan maradéktalanul és olyan széles körűen, ahogy azt mi helyesnek tartjuk.

Tehát én itt egy bölcs megfontolást javaslok az Országgyűlésnek. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy alapvetően egyetértve és messzemenően támogatva a lényegét a törvényjavaslatnak, az irányát és a gondolkodásmódját, a részleteket illetően én bölcsességet, mérlegelést és mindenképpen érlelést javaslok az Országgyűlés számára, mert itt a szabadságunkról van szó. Volt már a parlament előtt jó néhány olyan vita az elmúlt időszakban... - elég csak utalnom akár a büntető törvénykönyv módosítására kábítószerügyben, vagy akár az úgynevezett gyűlöletbeszéddel kapcsolatban, ahol minden esetben jó szándékú, ámde szabadságot korlátozó intézkedésekkel álltunk szemben. Azt gondolom, hogy ez az ügy természetesen sok szempontból más, de az attitűdök lehetnek hasonlóak.

Tehát azt gondolom, hogy a jó szándékú, ám szabadságot korlátozó intézkedésekkel és javaslatokkal szemben is érdemes egy kicsit hátrább lépve messzebbről megszemlélni azt, hogy mi az, ami feltétlenül szükséges a kívánt cél elérése érdekében, nevezetesen, a családon belüli erőszakkal szembeni hatékony és jelentős, radikális, látványos, ha úgy tetszik, szimbolikus üzenettel is rendelkező fellépés érdekében mi az, ami kell és szükséges, és mi az, ami viszont veszedelmet okozhat a másik oldalról, és valóban az ember méltóságát és szabadságát sértheti, és visszaélésekre adhat okot.

A garanciarendszerrel kapcsolatban, a szankciókkal kapcsolatban egyéb részletekbe nem szeretnék most belemenni, hiszen az általános vitában vagyunk, és itt általában az ember általános észrevételeket szokott tenni, és nem a részletes vitára vonatkozó észrevételeket. Azt gondolom, hogy ez a - még egyszer mondom, nagyon fontos, üzenet értékkel rendelkező - jelentős törvényjavaslat, mindazon kritikai elemekkel kapcsolatban, amelyeket itt megfogalmaztak kormánypárt és ellenzék oldaláról, szerintem nyugodtan javítható, ha kell javítani, ezt tegyük is meg. Én nagyon fontosnak érzem azt, hogy az Országgyűlés ebben bölcs döntést meghozva valóban küldjön egy üzenetet a magyar társadalom felé, amely üzenetnek az a tartalma, hogy mélyen elítéli a családon belüli erőszak minden formáját, és az ellen tenni is kíván, és fel is kíván lépni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu