ARATÓ GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy ebben a késői, ám mégiscsak élénk vitában a felsőoktatási törvényt érintő módosítások váltják ki a legnagyobb érdeklődést, magam is ehhez a részhez szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Hadd kezdjem azzal, amit Pósán képviselő úr nekünk mint előterjesztőknek a szemünkre vetett, hogy miért is van itt egy ilyen hatalmas salátatörvény a maga mind a nyolc paragrafusával. Azt kell elmondanom a képviselő úrnak, és azt kell látnunk, hogy ez a gondolat az előterjesztőkben is megfogalmazódott, tudniillik, hogy a törvényjavaslat valóban több, egymástól különálló tárgykörben vagy részletkérdésben, inkább így fogalmaznék, módosítja a törvényeket.

Azonban azért nem vágtuk szét őket három törvényjavaslatra, merthogy az eredeti törvényeket, amelyeket módosítani akarunk, ezek struktúráját részben ezek a módosítások átmetszik, és annak valószínűleg nem lett volna különösebb értelme, hogy benyújtsunk egy felsőoktatási törvénymódosítást az oktatási jogok biztosa ügyében, hiszen ez ügyben is kellett módosítanunk a felsőoktatási törvényt, egy másik módosítást a 40 éven fölüliek nyelvvizsgája ügyében és egy harmadikat a képzési szerkezettel kapcsolatban. Tehát azt gondolom, hogy a képviselő úrnak az az aggálya talán nem alapos, amely arra vonatkozik, hogy ilyen módon nincs mód a törvény tárgyalására. A mostani vita is mutatja azt, hogy már az általános vita szakaszában is képesek voltunk arra, hogy minden vitatott kérdéssel részletesen foglalkozzunk. Biztos vagyok benne, hogy a részletes vitában, ahol magam is nagy izgalommal fogom várni a képviselő úr javaslatait a kísérleti szakokra és az átmeneti időszakra vonatkozóan, ott még egyszer, újra részletesen meg fogjuk tudni beszélni mind a bizottsági ülésen, mind a plenáris ülésen ezeket a kérdéseket.

Először azonban most nem erről a kérdésről szeretnék szólni, hanem az oktatási jogok biztosának kérdéséről. Pósán képviselő úr már a vezérszónoklatában nagy lelkesedéssel adta elő azt, hogy ez a kormány meg ez a kormánytöbbség mennyire elrontotta a korábbi jó rendszert. Azt kell elmondanom a képviselő úrnak, hogy nincs teljességgel igaza. Tudniillik, amikor az előző miniszter, egész pontosan kettővel ezelőtti miniszter, Pokorni miniszter úr létrehozta ezt az intézményt, akkor, miközben egyébként véleményem szerint egy előremutató, jó szándékú és tulajdonképpen az idő által is igazolt lépést tett, nem teremtette meg azokat a jogi alapokat, amelyekre ehhez szükség lett volna. Egyszerűen a saját hatásköréből adományozott az oktatási jogok biztosának, aminek azonban pontosan az volt a jogi veszélye, ami azóta bekövetkezett, tudniillik, hogy a későbbi törvénymódosításokban, ha a miniszter jogkörét korlátoztuk, akkor korlátoztuk ilyen módon a biztosnak is a jogkörét.

Látszik, hogy ez nem egy jó jogi megoldás, nem egy elegáns jogi megoldás, azt gondoljuk, hogy erre teremt a mostani törvénymódosítási javaslat egy sokkal biztosabb, sokkal stabilabb alapot, hiszen magában a törvényben teremti meg azt a jogkört, amelynek alapján az érintettek, a tanulók, hallgatók, illetve a tanárok, oktatók is az oktatási jogok biztosához fordulhatnak. Ilyen módon tehát egy stabilabb jogintézmény jön létre, egy olyan típusú megoldás, amely remélhetően hosszabb távon is garantálja azt, hogy az oktatási jogok biztosa elláthassa a feladatát.

Már ami ezt az ominózus felsőoktatási szerkezettel kapcsolatos módosító javaslatot illeti, képviselőtársaim már sok jó érvet elmondtak, és ezért hosszasan és részletesen nem beszélnék már erről a kérdésről. Azonban arra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét nagyon hangsúlyosan - már csak azért is, nehogy a közvetítést nyomon követő nagy számú hallgatóban és nézőben, valamint a jegyzőkönyv lelkes olvasóiban valamifajta félreértés keletkezhessen -, hogy ez a módosítás a kormánynak nem ad szabad kezet a felsőoktatási szakok akkreditációja területén.

(0.40)

Ez a módosítás nem csökkenti a MAB szerepét, ez a módosítás nem szünteti meg azokat a szakmai garanciákat, amelyek eddig léteztek, ez a módosítás nem csökkenti az intézmények szerepét. Amiről itt szó van, amit Tatai képviselő úr már nagyon világosan elmondott, hogy jól látható módon elkezdődött egy, a bolognai folyamat irányába való tájékozódás és szakindítási folyamat néhány intézményben.

Eddig az volt a rend, hogy az oktatási miniszter ennél a néhány kísérleti szaknál egyedi alapon, egyébként nyilván jól átgondolt szakmai érvek alapján engedélyezte vagy nem engedélyezte a szakindítást. Mi azt mondjuk, hogy mivel az átmeneti időszak jól láthatóan még eltart egy ideig - biztosan eltart még ennek a tanévnek a végéig, tehát a szakindítások engedélyezéséig -, számunkra megnyugtatóbb az a megoldás, hogy ha nem ez történik, ha ezekben az esetekben a szabályokat vagy a követendő normákat nem egy oktatási miniszteri engedély tartalmazza, nem a miniszter dönti el azt, hogy megfelel-e ezeknek a céloknak a szakindítás, hanem egy világos, normatív szabályozásra kerül sor, amelyet egy kormányrendelet biztosít. Mi azt gondoljuk, hogy ez a jó megoldás.

A képviselő úr fölveti azt, hogy egyébként mi a helyzet, és mi fog történni, ha valami egész más lesz a koncepcionális vita végeredménye. Én arra szeretném fölhívni a képviselő urat, hogy ne csak számolja a koncepciótervezeteket, hanem olvassa is. Merthogy az a része a koncepciónak, amit egyébként érint ez a módosítás, tudniillik a lineáris, többciklusú képzés, magyarán szólva, ha jól emlékszem, mostani szép fedőnevén felsőfokú alapképzés, a mesterképzés, a doktori képzés egymásra épülése és egymás után való megvalósulása az összes koncepcióban azonos.

Ez az az elem, amit az összes érintett szervezet, párt, megszólaló, szereplő és szakember támogat. Ez az az eleme a koncepciónak, amiben nincs vita. Nagyon nehezen tudom tehát elképzelni azt, hogy most váratlan módon valaki azt mondja, hogy nem, ez nem kell, és valami egész mást csinálunk. Ez már csak azért is nehezen elképzelhető, mert magában a bolognai folyamatban, az európai felsőoktatási térség megteremtésében is ez az az elem, ami a leghangsúlyosabb és a legvilágosabb.

Arról talán folytathatunk vitát, hogy mennyire jó ez az irány, mennyire gyorsan kell ebbe az irányba haladni, de abban, hogy ez az irány az az irány, amely irányba az egész európai felsőoktatás mozogni fog, ebben aligha lehet vita. Ez azt jelenti, hogy lehet még számos vitás pontunk a képzési szerkezetben, lehet még számos vitás pont a felsőoktatási törvény sok más kérdésében, hiszen tudjuk, hogy ott az intézmények működési formájára, finanszírozására, az intézményekkel kapcsolatos egyéb szabályokra vonatkozó, a különböző tanácsok összetételére vonatkozó szabályokban rendkívül éles vita van, ami még valóban nem jutott nyugvópontra; bár mindannyian tudjuk, hogy az utolsó változat lényegében már minden jelentős szereplő támogatását élvezi, de még mindig vannak benne vitatott pontok, és nyilván a törvényalkotás folyamán az Országgyűlésnek is lesz egy-két szava a majdan benyújtott törvényjavaslathoz. De ezek nem ezek a kérdések, képviselő úr. Ebben a kérdésben egyetértünk.

Azt kell látnunk, hogy ez a 84-86. §, amelynek a helyére mi most kormányrendeletet kívánunk állítani bizonyos képzések esetében, nagyon világosan azt mondja, hogy van főiskolai képzés, és van egyetemi képzés. Ez az, aminek nem tud megfelelni egy, a lineáris képzési szerkezetnek megfelelő képzés.

Ezért aztán, ha azt akarjuk, hogy ne egyik napról a másikra kelljen majd az intézményeknek kikísérletezni, elindítani a szakjaikat, ha azt akarjuk, hogy egy rendezett, folyamatos, szabályozott átmeneti lehetőség legyen, akkor szükség van erre a törvénymódosításra.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu