BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a sajátos helyzet fordult elő, hogy az 1999-2000. évről szóló beszámolót még Glatz Ferenc elnök úr írta meg, a kiegészítést már Vizi E. Szilveszter elnök úr tette hozzá a jelentéshez; a jelentést még az európai uniós csatlakozásunk előtt tárgyaltuk, a határozati javaslatot pedig már azt követően.

A bizottság a jelentés és a határozati javaslat tárgyalása során - nem véletlenül mondom, hogy tárgyalása során, hiszen vita nem alakult ki, sokkal inkább az együttgondolkodás jellemezte az elhangzottakat - a következő kérdésekre volt kíváncsi. Vajon hogyan alakul az az összeg, amit a nemzeti jövedelemből a kutatásra fordít az ország? Hogyan alakul a kutatások és a fejlesztések aránya? Milyen a kutatók létszáma, hogyan változik? Elég-e avagy sem? Az akadémiai és az egyetemi kutatások helyzete hogyan alakul, hogyan változott? Milyen feltételeket kell biztosítanunk ahhoz, hogy a kutatók alapos és elmélyült munkát végezhessenek?

(13.10)

Milyen hatással volt az idetelepült multinacionális cég, illetve cégek működése a hazai kutatás-fejlesztésre, illetve az uniós csatlakozásunkat követően milyen hatások várhatók a hazai kutatásokra?

A megbeszélés, a jelentés tárgyalása során részben az Akadémiát képviselő alelnök úr, illetve főtitkárhelyettes úr, részben pedig a bizottság tagjai részéről elhangzott véleményeket szeretném röviden ismertetni.

A nemzeti jövedelemből a kutatás-fejlesztésre fordított összegeket az előttem szóló képviselőtársak elmondták, ezt nem kívánom megismételni, de annyit hozzáteszek, hogy nemcsak a korábbi tagországokhoz viszonyítva alacsony az erre fordított összeg, de a velünk együtt csatlakozó és ma már szintén tagország Szlovéniához vagy a Cseh Köztársasághoz viszonyítottan is alacsony. A mélypont a kilencvenes évek közepén volt, onnan emelkedett felfelé valamelyest az erre fordított összeg. A jelenlegi dinamikával 2010-ig érhető el a 2-2,5 százalékos arány. A kilencvenes éveket jellemezte még, hogy kutatóintézeteket kellett összevonni, és a működéshez szükséges feltételek meglehetősen szegényesek voltak.

Ma a magyar vállalatok döntő része nem foglalkozik, de különösen a kis- és középvállalkozások nem foglalkoznak K+F tevékenységgel; hiába biztosít ehhez az adójogszabály 200 százalékos kedvezményt, ha egyszer ilyennel nem foglalkoznak, ezt igénybe se vehetik. Nagy űr van az alapkutatás és az alkalmazott kutatás területe után, hiszen a fejlesztés és a gyártásba vétel esetében nagy űr jelentkezik. Olyan intézményeket kellene kialakítani, olyan tevékenységeket kellene segíteni, amelyek eladható termékeket produkálnak, és ezzel az Unió piacán versenyképesen tudunk megjelenni.

A kutatói létszámot pedig feltétlenül növelni kell ahhoz, hogy a következő négy évben versenyképesek lehessünk, mert csak így lesz esélyünk arra, hogy a nemzeti jövedelem arányában befizetett 20 milliárd forintot pályázatokon visszanyerjük, illetve, ha lehet, akkor még ennél is nagyobb összeggel tudjunk pályázni. Ma a magyar kutatók a csatlakozást követően 1 millió 700 ezer kutatóval szállnak versenybe. Ahhoz, hogy az ő munkájuk is sikeres és eredményes legyen, és ezzel hozzájáruljanak hazánk versenyképességéhez, nemcsak a béreket, hanem az egyéb feltételeket is biztosítanunk kell. Ez természetesen a mi feladatunk, az Országgyűlés döntése.

Mind a jelentést, mind pedig a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadásra javasolta a bizottság. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu