DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégeink! Egy beszámoló nem egyszerűen csak akkor jó, ha világos, reális képet ad, látleletet ad egy jelenség aktuális helyzetéről, illetve a benne zajló folyamatokról. Azt gondolom, akkor igazán jó, ha jelzi azokat a problémákat is, amelyek megoldásra várnak, amelyekkel szembe kell nézni a mindenkori kormányzatnak, amelyekkel szembe kell nézni nekünk itt a parlamentben is.

Ezekről az akut problémákról szemérmesen, vagy talán inkább politikusan kevesebbet szólt Vizi E. Szilveszter akadémiai elnök úr. Ezt a tisztelet hangján mondom, mert úgy gondolom, a szándék nyilvánvaló volt: szerette volna kivonni a tudomány, az innováció kérdését a nagy, össznépi kölcsönös politikai egymásra mutogatás játékteréből, úgy gondolom azonban, nekünk szembe kell nézni ezekkel a problémákkal. Itt egy személyes megjegyzéssel hadd untassam a jelenlévőket.

Én '91 óta tagja vagyok a Magyar Országgyűlésnek, volt alkalmam figyelni a tudománnyal, fejlesztéssel, kutatással kapcsolatos különböző politikai álláspontok mozgásait, és egyöntetű volt a kép. Az alapvető törekvésekben, irányokban mindig meg tudtak egyezni a parlamenti pártok szakpolitikusai és szakmapolitikusai. Egységesen tudtunk állásfoglalást, határozatokat kialakítani a tudomány, a kutatás, a fejlesztés érdekében. A mindenkori kormányok azonban pártpolitikai hovatartozástól függetlenül nem tudtak igazán ellenállni egy csábításnak, annak a kísértésnek, hogy a jövőt feláldozzák az akut társadalmi problémák megoldásának oltárán, azon akut társadalmi problémákén, amelyek százezrével érintették a szavazókat. Nekünk, azt gondolom, most mégis szembe kell nézni ezzel, mert az európai uniós csatlakozás egy világos határvonalat húzott.

Sokat jelent számunkra az uniós csatlakozás, de mindannyian tudjuk, ez egy esély, esély, hogy felzárkózzunk Európa legfejlettebb országaihoz, ez pedig döntően azon múlik, mennyire leszünk versenyképesek, mennyire tudjuk állni az Unión belül a versenyt, és meggyőződésem, hogy a felzárkózást az a kormány fogja igazán szolgálni, amely elsőként szembe tud nézni, ellen tud állni ennek a csábításnak, és az akut problémákkal együttesen tudja kezelni a jövő kérdéseit. Az én reményeim szerint ilyen kormány lesz a mostani kormány. Ezért szeretnék őszintén a problémákról beszélni, megoldási javaslatokat is hozzátéve mindehhez. Miért fontos ez a kérdés számunkra? Elhangzott már, mindannyian tudjuk, egy-egy új termék hátterében 80-90 százalékban az innovatív erő, a szellemi tőke áll, ez a feltétele annak, hogy versenyképesek maradjunk, ez a feltétele annak, hogy tényleg megerősítsük a tudásalapú társadalom és a tudásalapú gazdaság egész rendszerét Magyarországon.

Öt problémáról szeretnék beszélni, amit valamilyen módon nekünk közösen meg kellene oldanunk. Az első, amiről sokat beszéltünk már, a kutatásra-fejlesztésre fordított GDP-arányos rész helyzete Magyarországon. Csak Pósán képviselő úrnak mondom, finoman, óvatosan, ha a korábbi kormányzati ciklus teljesítette volna a célkitűzését, és 2002-re elérte volna az 1 százalék helyett az 1,5 százalékot, ma könnyebb helyzetben lennénk, amikor a továbbfejlesztés irányairól beszélünk; de ott tartunk, 1 százalékon állunk, miközben az Unió lisszaboni értekezlete már a 3 százalékot célozta meg, hogy állni tudja a versenyképességet Észak-Amerikával és a távol-keleti országokkal. Erőltetett ütemben kellene növelnünk a kutatási-fejlesztési részesedést, hogy föl tudjunk zárkózni, mert ha nem erőltetettebb ütemben tesszük ezt, mint az Európai Unió, csak nőni fog ez a lemaradásunk az átlaghoz képest. Ezért volt döntő jelentősége annak, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök úr a world science forumon bejelentette: a mi célunk az, hogy 2006-ra elérjük a mostani európai uniós átlagot, az 1,8-1,9 százalékos részesedést. Ennek azonban már komoly következményei kell hogy legyenek a 2005-ös és 2006-os költségvetés elfogadásakor.

De tudnunk kell valamit: itt a növelés nem egyszerűen költségvetési forrástöbbletet igényel csak, hiszen a világon mindenütt a K+F finanszírozása költségvetési és vállalati szférát egyaránt érint. Nálunk torz ez az arány, ez a második probléma, amivel szembe kell néznünk. Torz az arány, mert nálunk 65 százalékos arányban a költségvetés finanszíroz, és 35 százalékban a vállalati szféra, miközben az Európai Unióban pont fordított az arány. Ezen valamit javított ugyan ennek a kormánynak a törvénye, az Innovációs Alapról szóló törvény, ami elmozdulást hoz magával, de ez önmagában csak közelíteni fogja a két szféra ráfordítási arányait. Itt további teendőkre is szükség van, és erre esélyt ad, hogy előttünk áll az innovációs törvény parlamenti megtárgyalása, amely talán újabb lehetőségeket nyit meg a vállalkozói szféra számára is; mert meggyőződésem, hogy nem egyszerűen csak járulékokkal, adó típusú hozzájárulás kérésével lehet erősíteni a vállalkozói szféra részvételét, hanem olyan gazdasági ösztönző rendszerek kidolgozásával, ami bennük is erősíti a felismerést. Ha a multinacionális cégekkel kapcsolatban állni akarják a versenyt, nekik is áldozni kell a kutatásra-fejlesztésre. Ehhez egy kormányzatnak persze támogatást kell adni, és ezeknek a gazdasági ösztönző rendszereknek a kialakítására esélyt ad ez az innovációs szféra.

(14.50)

Ráadásul a szerkezeten belül még egy furcsa jelenséget mutat a beszámoló: a vállalati szféra hozzájárulásán belül 80 százalékos arányt képviselnek a multinacionális cégek, és mindössze 20 százalékot a magyar vállalkozói szektor, amely pedig a gazdaság területén több mint 50 százalékos részesedéssel vesz részt. Ezért kell segítenünk ösztönző rendszerrel a magyar vállalkozási rendszereket is a nagyobb hozzájárulásra.

A harmadik probléma az OTKA kérdése, amiről nagyon sokat beszélgettünk az Akadémián. Valóban nehéz helyzetet hozott a megtakarítási intézkedés ezen a területen. Itt is - legyünk igazságosak - 2002 után 2003-ban nagyságrendekkel növekedett a költségvetés támogatása az OTKA területén. Igaz, ebben az is benne volt, hogy 50 százalékkal növeltük a bruttó béreket a közalkalmazotti szférában. De itt bekövetkezett egy megtorpanás, ami komoly konfliktusforrásokat jelent ma. Egyrészt azért, mert ezáltal csökkent a fiatal kutatók támogatására fordítható összeg. Megállt az elektronikus folyóirat-rendelés, amely kikapcsolhatja a magyar kutatótársadalmat a nemzetközi vérkeringésből, sőt néhány esetben szerződéseket kellett felbontani. Ha itt nem teszünk valamit, fennáll a veszélye annak, hogy valóban elvándorolnak főleg a fiatal kutatók, és erősödni fog az agyelszívás tendenciája, amit az utóbbi időben valamelyest sikeresen állítottunk meg.

Ezért én itt a parlament előtt is arra kérem a kormányt, fontolja meg: a kedvező gazdasági tendenciák mellett minél előbb oldja fel az Akadémia költségvetési fejezetén belül az OTKA-nál zárolt pénzeszközöket. Erre van esély, hiszen szeptemberben, a harmadik negyedévben a kormány újratárgyalja a zárolások kérdését, és ha összefogunk, kérjük a kormányt, hogy a prioritások közé, az első helyek egyikére vegye az OTKA pénzeinek feloldását, akkor azt gondolom, tudunk segíteni ezen a kérdésen is.

A negyedik probléma az európai kutatási térhez való csatlakozásunk ügye és kérdése. A kormány világossá tette nemrég, egyik prioritása az, hogy felkészülten várjuk az uniós pénzeket, minél több forrást el tudjon nyerni Magyarország. Ezen a téren a magyar tudományos társadalom már bizonyított, hiszen az ötödik kutatási keretprogram keretében a befizetések és lehívott pénzek egyenlege plusz ötmillió eurót mutat, ami nagyon komoly tőke. De tudnunk kell, hogy akkor PHARE-pénzek is segítették a befizetéseket, és tudnunk kell, hogy akkor kedvezményt is kaptunk még az Uniótól. Ezek most megszűnnek. Döntő kérdés, hogy nettó felhasználó tud-e lenni a magyar tudományos élet. Mivel az Akadémiának azonban nincs ehhez forgótőkéje, van lehetőség a kormányon belül arra, hogy 1-1,5 milliárdos forgótőkét bocsásson a magyar tudományos társadalom rendelkezésére, akár állami garanciavállalással is, hogy lehessen kezelni azokat a problémákat, amelyek a hat hónapos csúszással bekövetkező európai utófinanszírozásból származnak. Erre van esély, és azt gondolom, érdemes a kormánynak ezt végiggondolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Végül befejezésként az ötödik kérdés: a tudomány kezelése kormányzati szinten. Rendkívül fontos erőpont ebben a tudomány- és technológiapolitikai kollégium. A kormányzaton belüli összhang megteremtésével (Az elnök ismét csenget.) valóban van esély arra, hogy Magyarország ennek a kelet-közép-európai térségnek egyik központi kutató-fejlesztő helye legyen, és ezzel az eséllyel hitem szerint élni fog a Medgyessy-kormány.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu