DR. NYUL ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Vendégek! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi bizottság február 25-ei ülésén a magyar tudomány helyzetéről szóló 1999-2000., J/1614. számú és a 2001-2002. évekről szóló J/6787. számú jelentését megtárgyalta, és egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

A két jelentést összevontan tárgyaltuk, hiszen a beszámolási időszak egy szervesen összefüggő folyamat részét képezi. A négy évről szóló munka a magyar tudományos élet imponáló eredményeit taglalja, de felvet számos megoldásra váró problémát is.

A négyéves időszak alatt a tudomány nagyon szép eredményeket ért el, imponálóan fejlődött. A kutatóműhelyek színvonalát a tudományos publikációk mellett az is igazolja, hogy 2000-ben írtak ki európai uniós pályázatot kiválósági központokra, és a nyertes harmincnégyből hat magyar intézet volt, a Kísérleti Orvostudományi Intézet és a Szegedi Biológiai Központ az elsők között nyerték el ezt a büszke címet.

A tudományágak tekintetében a biológia, a genetika, a neurológia, az agykutatás és a viselkedéstudomány kiemelkedő, akárcsak a fizikai és kémiai kutatási eredmények. Egymillió USA-dollárra vetítve a publikációk számát tekintve az európai átlagot messze meghaladók ezek az eredmények. A finanszírozás azonban nem követte ezen eredményeket: 2002-ben érte el az 1990-es szerény ráfordítás 75 százalékát. 2002-ben nagyon jelentős volt az az 50 százalékos béremelés, amely a kutatókat érintette a közalkalmazottak mellett, azonban nyilvánvalóan ez nem elég. Az Európai Unióban az alapkutatásra fordított összeg a GDP 1,9 százaléka, míg nálunk ez jelenleg 0,95 százalék 2001-ben, és jelentősen nem változott azóta sem.

Ha a kutatói létszámot nézzük, feltűnik, hogy nálunk a kutatói létszám az európai uniós átlag alatt van, és most az elnök úrtól hallottuk, hogy legalább száz százalékkal kéne ezt a létszámot bővíteni. Ehhez felkészült kutatóműhelyek kellenek, megfelelő finanszírozás, mert a kutató nem úgy születik, hanem az iskolákon keresztül nevelődik nyilvánvalóan.

Úgy Európa, mint az USA várja a tehetséges fiatalokat, és valóban félő, hogy a fiatalok egy része eltávozik. Önmagában ez nem baj, hisz a magyar tudomány mindig úgy fejlődött, hogy külföldi neves, nagy iskolákban nevelődtek, hisz neves képviselőik is vannak itt jelen a teremben, de javarészük visszatért. A feladatunk mégis az, hogy itthon teremtsük meg azt a feltételrendszert, amely az eredményes, sikeres munka feltétele. Kívánatos lenne, hogy 2006-ra a GDP legalább 1,8-1,9 százaléka lehessen a kutatásra fordítható összeg. Az innovációs törvény is ezt a célt szolgálja: a jó iskolák, lelkes vezetők mellett legyen sok PhD-s fiatal, és a Bolyai-ösztöndíj mellett megfelelő finanszírozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, meggyőződéssel valljuk, hiszen erre van példa, hogy a kutatás-fejlesztés jelenti számunkra is a legjobb befektetést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu