DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Szabó Zoltán képviselőtársam azzal kezdte a felszólalását, hogy egy kívülálló, ha egyáltalán ebben az órában figyeli, hogy mit csinálunk, nehezen tudná követni, hogy itt mi is történik, hiszen látszólag valóban egy olyan törvényjavaslatról tárgyalunk, amely zömében nem kíván változtatást az eddigi hatályos törvényen.

Ha még ehhez hozzátesszük - és ez, ha tetszik, a kormányzat kritikája -, hogy ez a törvényjavaslat a kormánypártok álláspontját kevésbé vette figyelembe bizonyos pontokon - mint az itt már kiderült -, mint az ellenzék álláspontját, és ha még ehhez hozzátesszük, hogy miközben ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti tárgyalási előkészítése folyt, aközben a kormány benyújtotta a médiatörvényt módosító másik törvényjavaslatot is, ami, ha tetszik, a kormánypártok jogos kritikáját is kiváltja... - zárójelben jegyzem meg: ez a T/10 014. számú törvényjavaslat, amely az Európai Gazdasági Térségben való részvétellel összefüggő jogharmonizációról szól, és nem szerencsés, hogy finom legyek, ha kétharmados törvényeket - hogy is mondjam - hetente vagy kéthetente módosítunk, jobb ezeket együtt módosítani.

(22.50)

Ha még mindehhez hozzáteszem, nem valószínű, hogy érthető, hogy a vita a képviselők között miről folyik, akkor valóban csak megerősíteni tudom Szabó képviselő úr nyitó mondatát, hogy nehezen követhető, mit is teszünk itt a parlamentben.

Most már felszólalások ismeretében, de az államtitkár úr és többek által említett két egyeztető tárgyalás ismeretében mondom, amit mondok: látszólag abban egyetértés van a magyar parlamenti pártok között, sőt valójában is egyetértés van, hogy a magyar kultúrát, a magyar nyelvet védeni kell, és ez az Európai Unióba való belépés kapcsán természetesen sok új feladatot jelent. Innen kezdve azonban nagyon sok nézetkülönbség van közöttünk. Erről a bizonyos 7 százalékos gyártási alkvótáról már esett szó, én csak megemlítem - mint azt bizottsági előadóként is mondtam -, álláspontunk szerint, és ebben a két kormánypárt álláspontja azonos, értelmetlen ez a szabály. Ez nem véd semmit, nem védi sem a magyar ipart, sem a magyar nyelvet, ez éppen - hétköznapi nyelven - önfeljelentés. Ez arról szól, hogy Magyarországon egy olyan szabályt akarnak a médiatörvényben alkalmazni, amellyel felhívják a figyelmet arra, hogy az európai nálunk egyet jelent a magyarral. 10 százalék európai gyártású műsorból 7 százalék magyar gyártásút akarunk, amikor több mint 20 százalékos a magyar gyártás; jelenleg a magyar médiasugárzásban abszurd a helyzet, és értelmetlen ez a rendelkezés.

Ezért értelmetlen a Fidesz követelése, hogy bizonyítsa be a kormány, hogy az Európai Unió ezt kifogásolni fogja. Nem az a fő probléma ezzel, hogy az Európai Unió kifogásolni fogja, hanem értelmetlen maga a rendelkezés. Az egy másik probléma, hogy az Európai Unió még feltehetően kifogásolni is fogja, és ennek önmagában is következményei is lehetnek.

Amiben vita van az ellenzéki pártokkal ezen túlmenően, az az 1. § itt említett része, nevezetesen, hogy botránykő-e az, hogy a magyar irodalom és tudomány, művészetek területéről származó egyedi alkotások, ha nem Magyarországon gyártják, dolgozzák fel ezeket, akkor elveszik, elszívják a vért, ha tetszik, a magyar nyelvű alkotásoktól. Azt gondolom, az átlagos tájékozottságú magyar állampolgár is tudja, hogy ma a magyar televíziózáson keresztül a magyar kultúrát nem a magyar nyelvű vagy nem magyar nyelvű műsorok közötti rivalizálás fenyegeti, nem a magyar gyártású és nem magyar gyártású műsorok közötti rivalizálás fenyegeti, hanem bizonyos műsorok elfogadhatatlan színvonala, szemben más műsorok, ha tetszik, feltehetően a parlament többsége által igényes kultúrának nevezett színvonalával.

Tehát magyar nyelvű és magyar gyártású műsor lehet olyan, amiről feltehetően a képviselők, ha szavaznánk, azt mondanák, hogy botrányos, és nem lenne szabad közszolgálati és nem közszolgálati műsorszolgáltatókban megnézni, és lehet bizony idegen nyelven gyártott, sőt más országban készült műsor olyan, amelyre mindannyian azt mondanánk, hogy ez a magyar kultúra és a magyar nemzet kulturális emelkedését szolgáló műsor lehet. A legtöbb, külföldről vásárolt licenc alapján ócskának nevezhető műsor magyar gyártású, magyar nyelven készült. Nem hiszem, hogy komolyan lehetne venni azokat az érveket, miszerint a magyar kultúrát ebben a pillanatban az a nagyon-nagyon kevés külföldön gyártott rossz feldolgozás veszélyeztetné, mint amit A Pál utcai fiúk kapcsán próbáltak érzékeltetni. A magyar kultúrát ma a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül az veszélyezteti, amiről beszéltem. Tehát szerintem az 1. § igenis helyénvaló, és igen-igen rossz szándékú vagy nagyon-nagyon keresett az az ürügy, amivel a Fidesz ezt a paragrafust megpróbálja elutasítani.

A 2. §-a ennek a módosítani szándékozott (7) bekezdésnek már többféle módon is szóba került, csak újra jelezni szeretném, hogy a kormány által beterjesztett javaslatot ebben a formájában én rossz ötletnek tartom. Mert abban a helyzetben, amikor egyértelmű, hogy az ellenzéki pártok nem fogják elfogadni ezt a javaslatot, az ellenzéki pártok kívánságának megfelelően az eddigi szabály fenntartását próbálja a kormány javasolni, miközben a kormánypártok - szerintem helyesen - egy olyan szabályt javasolnának, javasoltak eredetileg is, ami a magyar kultúra érdekeit szolgálja, és ami egyértelműen és feltehetően biztosan megfelel az Európai Unió normáinak.

Én tehát itt jelzem, hogy az SZDSZ nevében ez módosító indítványt adok be ehhez a ponthoz, miszerint ez a 7 százalékos úgynevezett alkvóta maradjon el. Legalább mondhassuk el kormánypárti képviselők, hogy egy olyan pontot a médiatörvényből mi szeretnénk legalábbis kiiktatni, amely feltehetően az Európai Unió normáiba ütközik.

Végül, de nem utolsósorban a Halász képviselő úr által hosszasan taglalt záró rendelkezés médiatörvényt módosító passzusáról, jobban mondva, onnan egy részt kiemelő passzusáról: akárhogy is hangsúlyozta a képviselő úr a különböző fordításokat és mondatokat, annak az értelme nem változik meg, ez a módosítás egyértelműen helyénvaló. Az a kettős értelmezés, amit a képviselő úr itt megpróbált előadni, szerintem nem felel meg az interpretációnak - elsősorban hangsúlyozással próbált a képviselő úr meggyőzni bennünket. Ez a vita már, ha visszafogottabb formában is, de lezajlott az úgynevezett hírközlési törvény vitája kapcsán, akkor a Fidesz is valamit érzett abból, hogy itt a szabályozásnak arról az eleméről van szó, amellyel a képviselő úr vitatkozni próbál, és ezért belementek abba, hogy a médiatörvény módosuljon, csak nem olyan mértékben, mint ahogy az Európai Unió normái ennél a passzusnál megkívánnák.

Én az előzetes egyeztető viták kapcsán azt mondtam, hogy mindannyian ismerjük a Két bors ökröcske című népmesét, és általában a népmeséknek azt a sztereotip típusát, ahol ha a feladat-végrehajtó valamilyen könnyebbnek tetsző feladatot megvalósít, akkor egyre nehezebb és egyre lehetetlenebb feladatokat bíznak rá, és csak csoda segítségével tud a megrendelőnek eleget tenni. Ez a törvényjavaslat Fidesz kontra kormány vagy kormánykoalíció szemszögből valami ilyesmi, ha a kormány elfogadja a 7 százalékos alkvótát, akkor a Fidesz feladja azt a rendelést, hogy a finanszírozás legyen legalább megoldva, és akkor minden jóra fordul. A médiarendszer finanszírozását ebben a pillanatban - mint azt 15 éves tapasztalat alapján tudjuk - körülbelül olyan nehéz megoldani ma Magyarországon - konszenzussal különösen -, mint a Két bors ökröcske című mesében, hogy reggel vessék el a búzát, és estére már kenyér legyen abból a búzából, amit elvetettek.

Nincs alapvető kérdésekben egyetértés, és nem is ismerek az ellenzéki pártok részéről olyan javaslatot, ami a médiafinanszírozást megoldaná. Olyan javaslatot ismerek, amely a kormány által átvállalt úgynevezett készülékhasználati díj másfajta, ha tetszik, a feltételezett jogi normáknak jobban megfelelő változatát javasolja, de tudjuk, ez nem oldaná meg a médiafinanszírozást. Azt pedig, hogy ez jogba ütközik, még hiteles forrás nem mondta ki.

De nem is szorosan ennek a mostani törvényjavaslatnak a tárgya ez az ügy, csak szerettem volna itt jelezni azt, amit mindannyian tudunk, hogy a feladat, ahogy az államtitkár úr is jelezte, most biztos, hogy nem oldható meg, bár itt vannak közös pontok a kritikai elemekben, és vannak közös pontok a szándékokban. De nem pusztán arról van szó, hogy több pénzt, hanem arról is szó van, hogy milyen módon lehetne normatív szabályokkal stabil és nem évről évre szóló finanszírozási rendszert a magyar médiarendszerben megteremteni.

(23.00)

Összefoglalva, azt tudom mondani, hogy egyrészt szerencsétlennek tartjuk azt a megoldást, hogy a médiatörvény EU-harmonizációs részei darabonként érkeznek az Országgyűlés elé, értjük viszont azt, hogy a kormány annak ismeretében is, hogy ennek a mostani törvényjavaslatnak miért nincs elfogadási esélye, miért látja fontosnak, hogy a parlament a ceremóniát végigcsinálja. Nyilvánvalóan fel kell mutatni azt, hogy ha az Európai Unió a magyar gyakorlatot, illetve normákat nem tartja EU-konformnak, akkor a magyar kormány megpróbálta megelőzni ezt a fajta konfliktust.

De tudjuk mindannyian, az a diskurzus, ami itt folyik, és ami ezt megelőzően folyt, egy rítus, hiszen nincs szándék arra, hogy az ellenzéki pártok ezt a javaslatot elfogadják. Itt nem érvelünk egymással szemben, hanem ki-ki mondja a maga álláspontját annak tudatában, hogy ez nem befolyásolja a vele szemben ülők álláspontját. Többé-kevésbé ismerjük is a véleményeket.

Talán a rendelkezésre álló időben még érdemes azt elmondani, mert ez az elem kimaradt az előtörténetek ismertetéséből, hogy a Fidesz javaslatára elfogadott 2002-es médiatörvény jogharmonizációs célú módosításakor a Fidesz meggyőződése az volt - és mi eléggé felelőtlenül elfogadtuk akkor a Fidesz álláspontját -, hogy ezzel a magyar médiatörvény EU-konformmá válik. Kiderült, hogy ez nem felelt meg a valóságnak. Nem rossz szándékot sejtünk a dolog mögött, de mindenesetre arra talán Halász képviselő úr figyelmét felhívja, hogy akik tanácsokat adnak vagy szakértenek, azok nem mindig mérik fel reálisan a helyzetet. Tehát, amikor ő azt feltételezi, hogy ez a bizonyos 7 százalék nem ütközik EU-normákba, ez az alkvóta nem ütközik EU-normákba, akkor talán ezt a pontot legalább fel lehetne adni, mert ez az a pont, amiben a Fidesz által előkészített médiatörvény-módosítás biztos, hogy az EU számára elfogadhatatlan volt, és emiatt nem jutottak hozzá a magyar mozgóképalkotók a médiaprogramok európai uniós támogatásához, annak ellenére sem, hogy azt lehetett remélni, hogy a 2002-es döntés után ez a forrás megnyílik. Ha nem nyílik meg a továbbiakban sem, ennek biztos, hogy nagy hátrányai lesznek a magyar mozgóképalkotók és a magyar filmművészet számára, mindannyiunk számára. Köszönöm.

Forrás: parlament.hu