DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy mindannyian jól tudjuk azt az általános elvárást, hogy ha egy törvényt módosítani akarunk, vagy egy törvényjavaslatot nyújtunk be, akkor jó, ha ismerjük ennek a szándékát, hogy mi az igazi célja, és főleg, akikről szól ez a törvényjavaslat és ez a módosítás, mit szólnak mindehhez; jobb lesz-e az érintettek helyzete vagy pedig kevésbé lesz jó, esetlegesen talán rosszabb is lesz.

Egy ókori görög bölcs mondás szerint, amit Cleobulos fogalmazott meg, amely úgy szól, hogy célod mindig valami nemes legyen, jó, ha ezt tekintetbe vesszük, és most e törvényjavaslat vitájánál is megpróbálunk ezen szempontok alapján is mérlegelni, amikor megfogalmazzuk a véleményünket. Különösen fontos eme nemes célok vizsgálata, és különösen fontos elvárás akkor mindez, ha olyan össznemzeti ügyről van szó, mint a honvédelmet érintő kérdéskör.

Érdemes végigtekintenünk, hogy hogyan is állunk ezekkel a fontos szempontokkal, amikor itt az előttünk fekvő, honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról beszélünk. Mielőtt erre rátérnék, elsőként talán azt hadd említsem meg - hiszen több képviselőtársam és az államtitkár úr is beszélt már erről, mégpedig az előzményekről -, hogy négypárti politikai egyeztetés történt, mielőtt a kormány ezt a javaslatot benyújtotta.

Az az igazság, amit az államtitkár úr szintén megfogalmazott, ami úgy szólt, hogy a tárca vezetése remélte a parlamenti pártok egyetértését, remélte a konszenzust, bizonyára ezért azt megelőzően már benyújtották az Országgyűlés elé a javaslatot, és ezt követően történt egy négypárti tanácskozás, aminek ilyenkor persze értelemszerűen fölmerül a tartalmi és érdemi kérdésköre, hogy valóban volt-e értelme annak a négypárti tanácskozásnak, amelyen összejöttünk, hiszen utólagosan megfogalmazhattuk a magunk véleményeit. Nyilvánvaló azonban, hogy majd a módosító javaslatokban megpróbáljuk tükröztetni azokat a szándékokat, azokat a célkitűzéseket, amelyeket mi e törvényjavaslat módosítása során szükségesnek érzünk.

Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian ismerjük és tudjuk azt, hogy a szocialista kormány hivatalba lépésekor a honvédelemmel, a Magyar Honvédséggel kapcsolatban kitüntetett célt fogalmazott meg; nevezetesen, hogy e kormányzati ciklus időszaka alatt megteremti a profi Magyar Honvédség alapjait, létrehozza a professzionális Magyar Honvédséget. Igaz, később egy kicsit finomított ezen célkitűzésén, már csak arról beszélt - és jelenleg is ez a kifejezés uralja a kormányzati kommunikációt -, hogy a jelenlegi vegyes rendszerű hadsereget hivatásos és szerződéses katonákból álló önkéntes hadsereggé alakítja át.

Mi akkor úgy láttuk, hogy ez a törekvés kissé elhamarkodott, hiszen a haderő-átalakításról szóló, 2000-ben hozott országgyűlési határozat tíz év távlatában jelölte meg ennek a megvalósíthatóságát. Figyelemmel voltunk akkoriban arra is, hogy ehhez mindenképpen szükségesek a feltételek. Meg kell teremteni ezeket, és nélkülözhetetlen feltételekről beszéltünk. Ezek a feltételek reálisan csak 2010-re valósíthatóak meg. Ez egy valóban reális és jó célkitűzés volt, hiszen akkor önök is - az MSZP is - megszavazta 2000-ben ezt a döntést, tehát 2010-re tudtunk volna tervezni, és reálisan meg tudtuk volna valósítani a professzionális Magyar Honvédséget.

Rövid idő elteltével a Honvédelmi Minisztérium vezetői, úgy tűnik, szembesültek azokkal a nehézségekkel, amelyekről nyilvánosan ugyan nem nagyon, de bizonyosan belátták, hogy az általuk megjelölt rövid időszakon belül nem képesek megoldani ezeket a nehézségeket. Felülkerekedtek azonban a pártpolitikai érdekek, és a sorkatonai szolgálatot még ebben a ciklusban szeretnék megszüntetni. Nem voltak képesek megfelelő költségvetési forrásokat rendelni az elgondolás megvalósításához, mégis nekiláttak. Ennek következtében olyan területekről vontak el forrásokat, amelyek fenntartása, fejlesztése véleményünk szerint nélkülözhetetlen a Magyar Honvédség alapfeladatának ellátáshoz: az ország védelméhez.

Sajnálatos, hogy ütemesen folytatják ezen torz elképzelésük kivitelezését, mintegy visszafordíthatatlan folyamatot indítottak el, és amikor mindezt szóvá tettük, hogy ehhez az átalakításhoz hiányoznak a törvényi alapok, most szembesülünk azzal, hogy itt van egy törvényjavaslat. Gondolom én, ez is kiváltotta, hogy ennek a nélkülözhetetlen és szükséges tárgyalását ma itt lefolytassuk.

Mind az alkotmányból, mind a honvédelmi törvényből, nem kevésbé a honvédelemmel kapcsolatos más törvényekből kellene azonban kiindulni. Amikor kézhez kaptuk a most tárgyalt törvénycsomagot, azt hiszem, mindannyian abban bíztunk, hogy az önkéntes haderőre történő áttérés jogi feltételrendszerét tartalmazza. Aztán egy kicsit csalódtunk, tévedtünk: nem ezt tartalmazza ez a módosítás.

A most a tisztelt Ház előtt lévő törvénycsomagban az önkéntes haderőre történő áttérés egyetlen problémája sincs említve. Jogosan kérdezhetnénk akkor, hogy miről is szól ez a törvénycsomag, ez a törvényjavaslat, ez a módosítási csomag. A honvédelmi törvényt érintő paragrafusok esetében a Magyar Honvédség alapfeladatainak átrendezéséről, továbbá arról, hogy a kormánynak lehetőséget teremtsen a kétharmados szabályok megkerülésére, hogy felhatalmazást adjon maga a törvény, hogy a kormány gyakorlatilag bármit megtehet a Magyar Honvédséggel, hogy az expedíciós műveletekben való részvételhez a kormány gyakorlatilag szabad kezet kaphasson; mindezt a terrorizmus elleni küzdelem - egyébként fontos hozzájárulás - paravánja mögé bújtatva.

A katonák jogállásáról szóló törvény módosítása pedig a katonák eddig törvényben biztosított jogait, kedvezményeit és járandóságait akarja jelentősen megnyirbálni, csökkenteni. Azt hiszem, érdemes itt egy pici kitérőt tennünk, hiszen Keleti elnök úr is beszélt nagyon fontos változásokról és módosításokról.

(10.30)

Mindaközben azonban, hogy a szocialista kormány programjában az önkéntes haderőre történő áttérés viszi a vezető szerepet a honvédelemmel kapcsolatban, aközben az elmúlt két évben jelentős reálbércsökkenést idézett elő a katonák járandóságaiban. Fokozatosan vont el járandóságokat; miközben egyre nagyobb létszámban és egyre veszélyesebb külföldi missziókba viszi a katonáinkat, egyre kevésbé honorálja a többletterheket és a vállalt kockázatokat.

A honvédelmi kormányzat, mert azt tapasztalja, hogy a katonák egyre kisebb hajlandóságot mutatnak az expedíciós műveletekben való részvételhez, az önkéntes vállalás eddigi gyakorlata helyett a paranccsal történő vezénylés lehetőségét a törvény által kívánja önmagának biztosítani. Hosszasan lehetne persze sorolni azokat a példákat, amelyek a katonák eddigi törvény által biztosított kondícióit rontják. Idetartoznak a különböző pótlékok csökkentései, az elmaradt szabadságok kiadásának korlátozásai, a szolgálatteljesítési időnorma növelése - ugye, tudjuk, 2080 óráról 2808 órára növeli a kormány ezen terheket - és a lakáshoz jutás jogosultságának feltételes módba helyezése.

A honvédelmi kormányzat a választási ígéreteivel ellentétben a honvédség leépítését, a laktanyák bezárását, a létszám radikális csökkentését, az alapvető haditechnikai eszközök tömeges kivonását, a hagyományos fegyvernemi kultúrák felszámolását hajtja végre, és súlyos egzisztenciális bizonytalanságot okoz a katonák soraiban.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban elfogadhatatlanok számunkra azok a politikai szándékok, amelyeket olvashatunk és láthatunk ebben az anyagban, ugyanakkor azt kell mondanom, szakmailag is megalapozatlanok és tarthatatlanok ezek a célkitűzések.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül még néhány gondolatot engedjenek meg nekem. A Fidesz számára egy ilyen törvényjavaslat tárgyalása során jó néhány alapvető szempont fogalmazódik meg. Többek között: Magyarország biztonsága erősödik-e ezzel? A katonák helyzetét jobbá tesszük-e ezzel a módosítással, amelyik előttünk fekszik? Megfelelő módon elismerjük-e a szolgálatukat, a teljesítményüket, miközben persze növekvő igényeket, követelményeket támasztunk velük szemben?

Ugyanakkor arról is hallhattunk, kirobbanó igény van arra, hogy ez a módosítás megszülessen. Az államtitkár úr is különböző érveket sorolt fel, hogy ő maga milyen szempontok alapján tartja szükségesnek, hogy ez a módosítás bekövetkezzen. Én nem láttam és nem érzékeltem azt a szűnni nem akaró várakozást a katonák részéről, hogy márpedig ez a módosítás mindenképpen szükséges. Valószínűleg a honvéd szakszervezetek ezért sem támogatják, és tiltakoznak ezen módosításokkal szemben.

A módosítás szükségessége kapcsán persze felmerül még az is, hogy ha egy ilyen fontos ügyről van szó - amit legalábbis önök fontosnak tartanak, hiszen gondolom, ezért nyújtották be ezt a javaslatot a tisztelt Ház elé -, akkor hogyan történhet meg az, hogy a honvédelmi bizottság ülésén, amikor erről a fontos kérdésről tárgyalunk, akkor a kormánypárti képviselők közül két kormánypárti képviselő vesz részt ezen a vitán, és itt a mi passzivitásunkról beszélnek, miközben mi teljes létszámban jelen voltunk, és kérdéseket is tettünk fel. A mi részünkről az igény, az érdeklődés, a tájékoztatás iránti igény igenis megvolt, úgyhogy sajnos egyórás szünetet kellett tartani, amíg megérkezett három kormánypárti képviselő, így végül a szavazásig el tudták vinni, így sikerült valamilyen többséget generálni, és a bizottságban a többségi döntést meghozni.

Tehát azt mondom, mi akár még hajlanánk is elfogadni azt, hogy szükség van az ilyen típusú módosításokra, azonban arra kérném a kormány igen tisztelt képviselőit - itt van a körünkben a miniszter úr és az államtitkár úr is -, hogy talán először a kormánypárti képviselők közötti közömbösséget és közönyt próbálják meg feloldani, az érdeklődést ott felkelteni. A mi részünkről mutatunk némi hajlandóságot arra, hogy tárgyaljunk erről az ügyről, és bízom benne, hogy valamilyen módosítást el tudunk majd fogadni, amely a katonák számára is elfogadható lesz, és jobbá teszi az életkörülményeiket is és a szolgálatuk teljesítését is.

Végezetül pedig azt szeretném önöknek mondani, hogy azokra a kérdésekre és problémákra, amelyekre itt most próbáltunk rávilágítani, és én is megpróbáltam felhívni a figyelmet - tehát erősödik-e Magyarország biztonsága, jobb lesz-e a katonák helyzete és sorsa, és a többi, és a többi -, azt hiszem, hogy ezekre a kérdésekre, nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyértelmű a válasz: nem lesz jobb a katonák helyzete, nem lesz erősebb Magyarország ezáltal, és a katonai biztonságunk sem fog fokozódni és növekedni. Szerintem ezen el kellene gondolkodni. Jó lenne, ha a kormány észlelné és észrevenné azokat a jelzéseket, amelyek nemcsak az ellenzéki pártoktól érkeznek, hanem a honvéd szakszervezetektől kezdve az önök képviselőtársaitól is érkeznek ilyen észrevételek és jelzések, hogy nem biztos, hogy amit önök akarnak, az egy helyes út; nem biztos, hogy az az egyetlen és járható út, amit önök elgondoltak. Én ezt azért tartom fontosnak, mert a végrehajtó hatalomnak persze van lehetősége meghatározni a kormányprogramban, hogy mit szeretne, csak éppen a honvédelem össznemzeti ügy, önök is ezt hangsúlyozzák, mi is beszélünk erről, és ezt komolyan is gondoljuk. Ha tényleg így tartják ezt, és fontosnak érzik a honvédelem ügyét, akkor legalább törekedjenek nemcsak a látszatkonszenzusra, hanem olyan módon próbáljanak meg egyeztetni, olyan módon próbáljanak meg viszonyulni a mi észrevételeinkre, amelyek tényleg előrevihetik az állítólagosan közösen vállalt feladatainkat, mégpedig a honvédelem ügyét.

Az ilyen módon és ilyen formában benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatosan azonban csak azt tudom mondani, hogy nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Módosító szándékunkat kifejezzük, hiszen módosító javaslatainkat be fogjuk nyújtani az Országgyűlés elé, és bízom benne, hogy valamelyest talán sikerül jobbá tenni ezt a törvénycsomagot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu