DR. BARÁTH ETELE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem nagyon röviden egy nagyon lényeges fejezetről szólni, de mielőtt erről a fejezetről szólnék, előtte azért hadd mondjam el, hogy május 1-je után sokkal inkább azt tartanám jónak, ha a jövőről rendeznénk politikai vitanapot. Az Európai Unió tagjai vagyunk, tudjuk, hogy mit szeretnénk a következő időszakban, lehetőségeink vannak ennek a végrehajtására, eszközeink vannak ennek a végrehajtására, s mi több, személyemben, a kormány nevében, írásban megkerestem az ellenzéki pártok frakcióvezetőit is, hogy vegyenek részt abban az előkészítő munkában, amely a 2007 utáni időszakra történő felkészülést jelenti. Azt gondolom, hogy számunkra mindenféleképpen ez tűnik a legfontosabbnak, hiszen két éven belül tudnunk kell, hogy a következő 10-15 évre milyen fő irányokban határozzuk meg Magyarország sorsát, és azt gondolom, hogy ez közös felelősségünk.

Annak érdekében, hogy mindenféleképpen megfeleljek a címnek is, szeretném elmondani, hogy azon a területen, amely a strukturális és kohéziós alapok átvétele volt Magyarország részéről, ott bizony nehéz örökséget vettünk át, s mi több, voltak olyan területek, ahol szinte egyáltalán nem volt mit átvenni. Ennek a legfontosabb területei voltak - pontosan az anyagi eszközök elnyerése érdekében -: gyakorlatilag a nemzeti fejlesztési terv elkészítése; annak az intézményrendszernek a felépítése, amely ennek a fogadására képes; azoknak a személyeknek a kiképezése, akik ebben dolgoznak; annak a jogszabályi rendszernek a felkészítése, amely ezt támogatja és elősegíti; illetve természetszerűleg támaszkodva mindazon előcsatlakozási alapra, amely emögött van, a teljes költségvetési fedezetnek a biztosítása.

Egyetlenegy rövid mondatban összefoglalva: a nemzeti fejlesztési terv sehol nem tartott; az intézményrendszer kiépítése, amely ’99-ben kezdődött meg a szakemberképzéssel, egyetlenegy elemében nem volt jelen, amikor ez a kormány átvette a munkálatokat; a strukturális és kohéziós alapok átvételének jogszabályi előkészítése tekintetében három kormányrendeleten kívül egyetlenegy jogi, törvényi háttere nem volt. Mondok egy-két példát: olyat kellett megcsinálnunk, mint az államháztartási törvény módosítása, a költségvetési törvény módosítása, hogy egy-két jelentős dolgot megemlítsek. Ami például az előcsatlakozási alapokat jelenti, a PHARE-program előrehaladása nagyon jó volt, gyakorlatilag teljes mértékben sikerült felhasználni - ezt folytattuk tovább -, de az az ISPA-program 2003-ban érte el azt a szintet, amit az Európai Unióban felhasználhatónak lehetett nevezni.

Azt gondolom, ez mindenféleképpen azt bizonyítja, hogy ez a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy ezeket az anyagi forrásokat Magyarország megkapja. Ha szükséges, szívesen átadok egy listát is arról, hogy a csatlakozó országok közül mily mértékben Magyarország az első a pályázatok kiírása és felhasználása területén. Tulajdonképpen ennyit röviden a múltról - szívesen vitázom erről, hogyha valakinek ellenérve van.

A jövőre való tekintettel viszont azt gondolom, hogy a kormány előterjesztése alapján a magyar parlamentnek mindenféleképpen foglalkoznia kellene azokkal a sorskérdésekkel, hosszú távú stratégiákkal, amelyek a magyar jövőt igazából véve meghatározni tudják. Mi itt nyolc olyan fő területet szeretnénk az önök kedves figyelmébe ajánlani, tisztelt ellenzéki képviselő urak, amelyekben ezt az együttműködést mindenképpen szeretnénk kiépíteni. Az egyik természetesen, alapvető nemzeti kérdésként Magyarországon az egészség, az ifjúság, a gyermek, a család fő kérdéscsoportja, az a csoport, amely nélkül igazán nincs jövője a nemzetnek.

A másik az aktivitás, a foglalkoztatás, a munkaügyek kérdése, az, ami Magyarország részéről a munkán keresztül történő részvételt egyáltalán meg tudja erősíteni az Unióban a jövőben. A harmadik ilyen fő terület annak az okos magyar társadalomnak a felépítése, amely az oktatás, a tudomány, ezen belül a felsőoktatás kérdéskörével, a továbbképzéssel, a hosszú távú, folyamatos képzéssel foglalkozik. A negyedik ilyen fő terület - a lisszaboni folyamat folytatásaként - annak a bizonyos információs társadalomnak a felépítése, ennek alátámasztásaként Magyarországon a kutatás-fejlesztés, az innováció megerősítése.

A következő lényeges csoport, amelyről szintén javaslom lefolytatni a vitát, Magyarország versenyképességének a megerősítési lehetősége, a gazdaság, ezen belül kiemelt ágazatok, mint a turizmus és több ilyen területnek a megerősítése. A versenyképesség szempontjából természetesen nagyon fontos a következő terület, az agrárium- és a vidékfejlesztés, amely az országot képes egységben, „
alulról fölfeléö felépíteni. Nem utolsósorban meg kell említeni azt a környezetfejlesztést és infrastruktúra-fejlesztést, amely nélkül nincs kapcsolatrendszer Európával, nincs felzárkóztatási folyamat. És van egy olyan témakör, amely az utóbbi időben nagyon sokszor elhangzik, és amelyre az Unió nagyon komoly hangsúlyt kíván fektetni, az urbanizációs folyamat, a települések fejlődésének folyamata, általában a városiasodás alapvető kérdésköreinek biztosítása.

Én ezeket tartom az olyan együttműködési fő témaköröknek, amelyek kapcsán a fő irányokban valóban közös megegyezésre kellene jutni, hiszen ezek jelölhetik ki Magyarország számára azt a biztonságos jövőt, amelynek a megteremtése továbbra is mindenféleképpen - gondolom, függetlenül attól, hogy ki milyen padban ül - szükséges volna Magyarországnak.

Befejezésül tehát azt mondanám, hogy olyan lehetőségek nyílnak meg számunkra, amely lehetőségek kihasználása elengedhetetlenül megköveteli az együttműködést mind a két oldalról. Mi erre készek vagyunk, és kérjük szépen, hogy az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaink tegyenek gesztust ebbe az irányba, várjuk szakértőiket az együttműködés érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu