DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ez a politikai vitanap arra a kérdésre irányul, arra a kezdeményezésre jött létre, amely azt a kérdést tette fel, hogy megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Elsőként ezzel a kérdéssel szeretnék vitatkozni. Nem értem és nem érzem ezt a kérdést megalapozottnak. Az a véleményem, hogy 2004. május 1-je után a kérdést másként kell feltenni. Azért kell másként feltenni, mert Magyarország eleget tett a csatlakozási követelményeknek, nem szabad a magyar társadalmat elbizonytalanítani, nekünk önbizalommal és eredményeink tudatában kell az Európai Unióba belépni. Szeretném, ha ezt mindjárt a vita elején tisztáznánk, és szeretném, ha minél többen egyetértenénk ebben, és ez határozná meg a vita további menetét.

Mi saját magunkhoz képest is felkészültünk, de felkészültünk a többi kilenc új tagállamhoz képest is, és az összehasonlítás számunkra egyáltalán nem kedvezőtlen. A mi felkészülésünk eredményeit a legutolsó időszakban, 2004 áprilisának végén is elismerték az Európai Bizottságban és másutt is, és ennek az értékelésnek az eredményeként hangzott el az, hogy szóba sem jöhet velünk kapcsolatban a védzáradék bármely területen történő alkalmazása. Ez pedig egyértelmű bizonyítéka a felkészültségünknek.

Hosszú és nehéz volt ez az út. Akik forgatták az országjelentéseket - külügyminiszter úr utalt rá -, tudják jól, hogy éveken keresztül visszaköszönő problémákkal kellett megküzdenünk. A Kopint-Datorg elemzésére szeretném felhívni az önök nagyra becsült figyelmét, amiben tizennégy súlyponti problémát azonosítottak, amelyek évről évre visszatértek, és ezeket lassan, szívós, kitartó munkával kellett megszüntetnünk. Tehát, képviselőtársaim, aki lebecsüli az ország felkészülési eredményeit, az elbizonytalanítja a magyar társadalmat, és aláértékeli a magyar társadalom erőfeszítéseit. Hiszen sokszor elmondtuk, és komolyan gondoljuk, hogy Magyarország európai uniós tagsága öt kormány tevékenységének eredménye, de végső soron a magyar társadalom erőfeszítéseinek köszönhető. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Felkészültségünk megítélését végül is három fő területen lehet istenigazából lemérni. Az egyik az ország versenyképessége, a másik a jogharmonizációs teljesítményünk, a harmadik pedig az, amit elértünk az úgynevezett intézményépítésben, vagy csúnyábban, de EU-sabban fogalmazva az úgynevezett adminisztratív kapacitások kiépítésében.

Az első témakörről nálam hozzáértőbb kollégáim nyilvánvalóan részletesen szólnak majd. Az ország versenyképességének megítélése kapcsán annyit szeretnék elmondani, hogy Magyarország évek óta része az európai egységes piacnak. Külkereskedelmünk 75 százaléka a tagállamokban realizálódik, ez számunkra évről évre jelentős pozitívummal zárul, 5 milliárd, 4 milliárd euró pozitívumot tudunk évenként magunknak. Ebből az következik, hogy a magyar gazdaság tulajdonképpen képes arra, hogy az egységes európai piac nyomását és követelményeit teljesítse, illetőleg kibírja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar gazdaságban mindenhol, minden szférában azonosak a versenyfeltételek, és nem kellene ezen tudatosan változtatni, segíteni. Különösen a kis- és középvállalkozások számára fontos, hogy a kormány folyamatosan megadja a szükséges támogatást. Ez tükröződik azokban a hitelprogramokban, amelyek 2003-ban az Európa-terv keretében vagy az idén január 15-étől kerültek kiírásra több száz milliárd nagyságrendben. Végezetül, képviselőtársaim, 2006 végéig 1350 milliárd segítheti elő az ország felzárkózását az Európai Unió átlagos színvonalához.

Ami a jogharmonizációt illeti, államtitkár úr az igazságügyi tárca képviseletében beszélt erről. Meggyőződésem, hogy a magyar jogrendszer átalakult, alkalmas a közösségi életben való részvételre. Több mint száz olyan törvényünk született, amely szándékkal jogharmonizációs feladatokat old meg. Hozzá kell tennem, ezek a törvények nemcsak azért jöttek létre, mert külső harmonizációs kényszer nehezedett ránk, hanem azért, mert ezek a törvények elengedhetetlenül fontosak a magyar társadalom modernizációjához, korszerűsítéséhez. Több mint ötszáz olyan alsóbb szintű jogszabályunk van, amely már jogharmonizációs záradékkal rendelkezik, tehát a jogi átalakítás és a jogi alkalmazkodás feltételeit meggyőződésem szerint jól teljesítettük.

Megteremtettük a csatlakozás alkotmányos feltételeit, és ez nem volt könnyű, kedves képviselőtársaim. 2002 decemberében módosítottuk az alkotmányt, megteremtettük a csatlakozáshoz szükséges alkotmányos feltételeket, még akkor is, ha a vitában az ellenzéki oldalon sokan úgy tettek, mintha nem értenék az Európai Unió működésének lényegét. Ezért is sikerült olyanra az alkotmány szövege, mint amilyen, amire túlságosan büszkék nem lehetünk, de túl vagyunk rajta. Megteremtettük a legfontosabb törvényeket, amelyek szintén az alkotmányos feltételekhez sorolandók. Ezek közül szeretném kiemelni azt a hétfői határozathozatal után remélhetőleg elfogadásra kerülő törvényt, amely a kormány és a parlament viszonyát rendezi az uniós ügyekben. Rendkívül nagy jelentőségűnek tartom a kormány oldaláról is és a parlament oldaláról is. Megteremtettük a kormány ellenőrzésének feltételeit, és az Országgyűlés nyomon tudja követni a közösségi jogalkotást, valamint a kormány állásfoglalásait a közösségi jogalkotásban való részvétel során. Hasonlóképpen módosítjuk a Házszabályt, amely az Országgyűlés alkalmasságát biztosítja majd, hiszen új feladatokra kell felkészülnünk, megváltozik az Országgyűlés élete. Talán még nem minden képviselőtársunk tudja, hogy milyen jelentős feladattöbblettel kell számolni az Országgyűlés tevékenységében.

Ehhez visszatérően szeretnék még egy gondolatot elmondani, kedves képviselőtársaim. Sokan kritizálják a magyar politikai elitet, hogy bizonyos éretlenséget mutat. Ennek bizonyára van alapja, de szeretném elmondani, hogy valamennyi kormány időszakában minden kétharmados törvény megszületett az Országgyűlésben, amely a csatlakozás szempontjából fontos. Ez tény, és nem elhanyagolható eredmény.

Ami pedig az intézményépítés feladatait, helyzetét, eredményeit illeti: kétségtelen - többen utaltak rá, és nyilván még lesz is erről szó -, hogy nagyon nagy elmaradásokkal kellett számolnunk, különösen azon a hangsúlyos területen, amely a közösségi forrásokhoz való hozzájutás intézményi rendszerét jelentette, hiszen kulcskérdés számunkra, hogy hozzá tudunk-e jutni azokhoz az összegekhez, amelyeket az Unió különböző alapjaiból igénybe tudunk venni. Nos, ezt az intézményrendszert szinte az utolsó pillanatban kellett kialakítani, a nemzeti fejlesztési tervet megalkotni, a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt létrehozni, és olyan intézményeket, amelyek működése az Unió szempontjából garanciális jelentőségű, a növény-egészségügyi és állat-egészségügyi ellenőrző állomások létesítésétől kezdve a határellenőrzésig.

Külön szeretnék szólni, tisztelt képviselőtársaim, a bíróságokról. A bíróságok az első olyan része az államszervezetnek, amely közvetlenül találkozik a csatlakozás után jelentkező új feladatokkal. Avarkeszi képviselőtársam részletesebben fog erről szólni. Óriási kárt jelentett az, hogy az igazságszolgáltatási reformot az előző kormány 1998-ban leállította, mert ezzel a magyar igazságszolgáltatás alkalmasabbá válásának a folyamata szakadt meg. Óriási hiba és óriási kár, hogy a bíróságok költségvetési támogatása 1998-2002 között gyakorlatilag csökkent, akkor, amikor a legnagyobb arányú fejlesztésre lett volna szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom, hogy fordítsunk a vita menetén. Inkább arra koncentráljunk, és arról beszéljünk, vajon Magyarország miként állja majd meg a helyét az Európai Unióban mint új tagállam. Szeretnénk az Unió megbecsült tagjai lenni, gondolom, ebben valamennyien egyetértünk a parlament mindkét oldalán.

(10.00)

Megbecsült tagok akkor tudunk lenni, ha ezt a pozíciót kivívjuk magunknak - ehhez józan, mértéktartó politizálásra van szükség.

Javaslom, tisztelt képviselőtársaim, arról beszéljünk, hogy hogyan tudjuk megnyerni szövetségeseinket a nemzeti érdekeink érvényesítéséhez, hogyan vegyünk részt az Unió jövőjének formálásában, milyen legyen ez az új Európai Unió, mi felel meg a mi érdekeinknek; hogyan használjuk ki az Unió új szomszédságpolitikájából kínálkozó lehetőségeket, egybekapcsolva Magyarország földrajzi helyzetével; hogyan segítsük az alkotmányozási, az európai alkotmányozási folyamat befejezését; hogyan segítsük azokat a szomszéd országokat, amelyek a környezetünkből szeretnének az Unió tagjaivá válni - nem kell hangsúlyoznom, milyen fontos számunkra, hogy ez a bővülés tovább folytatódjon -; miként, milyen pozíciót alakítsunk ki a 2007-2013 közötti pénzügyi perspektíva vitájában, amely az Unió hét évre szóló új költségvetését alapozza meg, ez létkérdés számunkra; és mit tegyünk a szociális Európa erősítéséért, mit tehetünk a szociális Európa erősítéséért, a lisszaboni, a göteborgi folyamat továbbviteléért és erősítéséért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül azt a tapasztalatomat szeretném megosztani önökkel és a hallgatókkal, nézőkkel, akik követik ezt a vitát, hogy jól fogadtak bennünket az Európai Unióban. Egy év tapasztalatai alapján mondhatom, hogy a magyar megfigyelők jó pozíciót vívtak ki maguknak, megbecsült tagjai lettek az Európai Parlamentnek; jól fogadták a magyar biztost is, a magyar bírákat, akiket a magyar kormány delegált a különböző testületekbe, tehát egy jó induló pozícióval számolhatunk. Elismerésre méltó az a teljesítmény, amelyet a magyar képviselők és a magyar kormány az európai alkotmányozási folyamatban fel tudtak mutatni. Ennek a közös erőfeszítésnek az eredményeként várhatóan bekerül a kisebbségi jogok garantálása az európai alkotmányos szerződésbe; azt hiszem, ennél nagyobb politikai sikerre nem számíthattunk.

Tehát ezt a tendenciát kellene folytatni az Unión belül, és erre jó alkalom kínálkozik június 13-án, amikor a magyar társadalom illusztrálhatja, hogy elkötelezett az európai integráció és az Európai Unió ügyei iránt, felelősséget érez azért, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb intézményének létrehozásában nagy számban vegyen részt. Mert higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a választás Európáról szól, Európa jövőjéről szól, bárki bármit mond ezzel kapcsolatban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu