VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelkezésemre álló öt percben igyekszem néhány szót arról szólni, hogy Magyarország versenyképességben, gazdasági előkészítettségben mennyire tud megfelelően csatlakozni az Európai Unióhoz. Nyilván ezt csak résztémában tudom megtenni, de engedjék meg, hogy ennek kapcsán egy olyan aktuális témáról is szóljak, amely a napi sajtóban, gazdasági szaklapokban elég nagy helyet foglal el, ez pedig az euró bevezetése.

Közismert tény, hogy Magyarország az európai uniós csatlakozás után két esztendővel tud először csatlakozni az euróövezethez. Nem minden ország használ eurót, közismert tény, hogy olyan európai uniós országok, mint például Nagy-Britannia, Dánia vagy Svédország, az euróövezethez nem csatlakoztak, vagy nem kívánnak csatlakozni. Éppen Svédországban volt erről nem olyan rég egy népszavazás. Nos, az a négy legfontosabb kritérium, amely a gazdaság versenyképességéről, a gazdaság állapotáról is képet ad, ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy egy ország két esztendővel a csatlakozás után euróval tudjon fizetni, csatlakozhasson az euróövezethez, Magyarország tekintetében sajnos az elmúlt két esztendőben rossz irányba változott.

Nézzük meg ezt a négy feltételt: államadósság, államháztartási hány, infláció, kamatok. Ezek a legfontosabbak, vannak még ezen túl is feltételek, de elsősorban ezek azok, amelyek alapján egy ország erre a csatlakozásra érett vagy nem érett. Nos, azt kell látnunk, hogy ebben a négy feltételben Magyarország rosszabbul áll. Miért is? 2002-ben Magyarország bruttó hazai termékhez viszonyított államadóssága 53,5 százalékot ért el. Két esztendővel később, most, ez az államadósság-mérték 59 százaléknál tart, és megközelítette a kritikus 60 százalékos szintet, amit a maastrichti konvergenciakritériumban előirányoztak.

Az államháztartási hiány tekintetében sem jobb a helyzet; nagyon kemény, négyesztendős munka volt, '98 és 2002 között az államháztartási hiány mértéke folyamatosan csökkent. 2002-ben azonban ez a folyamat megtorpant, és 2003-ban sem sikerült lejjebb vinni a hiány mértékét. Emlékezzünk rá, 4,5 százalékos hiányprognózissal indult 2003, a parlament ennyit hagyott jóvá, aztán év közben folyamatosan hátrált le a kormány erről a számról, először 4,8, majd 4,9, aztán decemberben 5,2, hogy aztán a tényleges szám 5,6 százalék legyen. És ami szintén nem valósult meg, hiszen néhány héttel ezelőtt hallottuk, hogy 5,9 százalék lett az államháztartás hiánya, ami jóval felette van a 3 százalékos maastrichti elvárásnak.

Sajnos, ugyanez a helyzet a kamatok és az infláció tekintetében is. Én most idő hiányában az inflációt emelném ki ezek közül. Közismert tény, hogy az infláció a legalacsonyabb jövedelműeket sújtja leginkább, a nyugdíjasokat, gyermekes családokat, kis jövedelműeket, hiszen kevésbé tudnak védekezni a pénzromlás mértéke ellen, az áremelkedések ellen. Nos, ebben a tekintetben is, amíg 2002 májusában 4,6 százalékos inflációról beszélhettünk, most, 2004 februárjában 7,1 százalékos, majd márciusban 6,6 százalékos infláció volt, jóval magasabb egyébként annál, mint amit nyugdíjemelésben január 1-jével a nyugdíjasoknak adtak, és sajnos jóval magasabb annál, mint amit két esztendővel ezelőtt, egy következetes gazdaságpolitika eredményeként el tudtunk érni.

Ebből a szempontból tehát sajnos azt kell megállapítanunk, hogy konvergencia helyett divergencia van, felzárkózás-közelítés helyett távolodás jellemezte az elmúlt két évet, ez pedig a magyar gazdaságnak nem használt, mint ahogy nem használt az uniós felkészülésünknek sem. Érzékelhető, hogy ez a négy terület olyan terület, amely az emberek számára, a gazdaság számára is kedvező. Nemcsak azért kellett volna a kormánynak ezek teljesítésére törekednie, mert kell, szükséges az euró bevezetéséhez, hanem azért is, mert ez az állampolgároknak is jó.

Még egy fél mondat talán arról, hogy néhány héttel ezelőtt olvashatták: készült egy pénzügyminisztériumi anyag arról, hogy Magyarország vajon nettó befizető lehet-e a csatlakozáskor vagy sem. Ez az első olyan anyag, amely végre komolyan foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy Magyarország akár nettó befizetője is lehet az európai uniós csatlakozásnak. Mi, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 2003 augusztusában hívtuk fel a figyelmet arra, hogy amennyiben nem történnek meg a szükséges lépések, akkor sajnos Magyarország akár nettó befizetővé is válhat. Van ma már egy olyan kormányzati anyag, egy kormányzati tanulmány, amely ezt alátámasztja. Érdemes lenne tehát ezzel is foglalkozni a tisztelt Háznak ahhoz, hogy ezt a sajnálatos helyzetet elkerüljük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(12.00)

Forrás: parlament.hu