DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bejelentkeztem normális hozzászólásra is, tehát akkor is fogok szólni, de ehhez az egyszeri térítéshez, hogy mennyi az elég, mennyi a kevés, mennyi a sok, és a kártalanítások dolgában, azt gondolom, illik szólni, és fölhívni a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy egy tényleges szemléletváltás kellős közepén vagyunk, amikor ezt a törvényt alkotjuk. Egy olyan állapotban, amelyikben a természet védelmét, a tájgazdálkodást a mezőgazdaságot kizárólag árutermelésben tételező logikával állítjuk szembe, ezek a hozzászólások értelmezhetőek és igazak. Viszont ez költségvetési értelemben egy parttalan, jogalkotási értelemben egy elég nehezen kezelhető helyzetet teremt, mert párhuzamosan rögtön megjelenik az az igénye a kártalanítást kifizető költségvetésnek, hogy akkor ott bizony minél nagyobbak legyenek a korlátozások, hogy minél kevesebb kár keletkezzen, mert nyilván ezt a bizonyos kárt kell majd megfizetni.

Éppen ezen ellenérdekeltség megszüntetésére is szolgál az a fajta gondolkodás, ami egy másik törvényjavaslat, nevezetesen, a természetvédelmi törvény kapcsán jelen van az Országgyűlésben, hogy nem feltétlenül a kártérítésekben, kártalanításokban gondolkodjunk, hanem abban, hogy az érintett területek kezelőjével tisztázzuk a közös célunkat - mert itt meg lehet határozni közös célokat -, és folyamatosan azt dotáljuk, hogy a közös célnak megfelelően tartsa karban azt a területet. Ez nem egyszeri térítés kérdése, nem kártalanítások kérdése. Kétségtelen tény azonban, hogy kellően előregondolt céltételezéseket jelent, és a térítések folyamatos karbantartását. De azt gondolom, hogy ez egy olyan finanszírozási rendben, ami például az Európai Unióban is megy ilyen célokra, teljesen természetesen lekövethetővé válthatna.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu