DR. BARÁTH ETELE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam, Frakcióvezető-helyettes Úr! Azt gondolom, hogy miután ön parlamenti képviselő, látja, megvannak a formái annak, hogy kérdést tegyen föl a kormánynak, és a kormányfő vagy egy államtitkár erre önnek itt válaszolhat. Azt gondolom, hogy ezeknek a harcoknak, amiket önök folytatnak, nem az utca a terepe, hanem a parlament.

Egyébként nem sokat beszélt arról a címről, amit címként adott, ezért ha megengedné, több részletben próbálnék válaszolni. Az egyik, ami a szakmai kérdéseket és a cég referenciáit illeti; egész pontosan ön is a televízióból, sajtóból értesült róla, hogy egy olyan cégről van szó, ahol a fiatalok - akik olyan fiatalok, hogy Kennedy elnök volt már abban a korában, 37 éves korában, mint az én fiam - mintegy tízéves gyakorlattal rendelkeznek. Egy nagy nemzetközi vállalatnál szerezték ezt a gyakorlatot, és már ott kapcsolatban voltak ezekkel a cégekkel ugyanezekben a szabályozási kérdésekben, mint amit ön mondott.

Nekem nem tisztem, hogy helyettük védjem meg mindazt a tevékenységet, amit mondanak, de azért egy-két elemét kiemelném annak, amit az újságban ön is elolvashatott. Az egyik az, hogy nem itthon dolgoznak, hanem külföldön. Az a pénz, amit ön olyan soknak tart, azért van, mert ott is van kihelyezett irodájuk, és ott lobbiznak. A lobbitevékenység az Európai Unióban bevett gyakorlat, és ehhez csak azt szeretném mondani, hogy nagyon jó volna, ha önök is, parlamenti képviselők előbb-utóbb megtanulnák, hogy ez a feladat az ország javát szolgálja.

Ezekben a nyilatkozatokban benne volt az is, hogy semmi közük nincs semmilyen hazai pályázathoz, nem vesznek részt rajta, nem írnak pályázatot, nem segítenek senkinek ilyen módon pénzhez jutni, nem foglalkoznak pénzzel. Szabályozási kérdésekkel foglalkoznak kint. Ha tehát önnek egyszerűen kéne hogy válaszoljanak, amit persze már megtettek, akkor a válasz lényege az, hogy semmilyen pénzt nem visznek, hanem pénzt hoznak; hoznak a magyar gazdaság fellendülése érdekében.

Azt, hogy őket választották ezek a jeles cégek, ezek a referenciát adták, és ön pontosan tudja, hogy egy ilyen tevékenységnél nem a cégnek van referenciája, hanem azoknak az embereknek, akik azt a tevékenységet folytatják. Ha egy ön egy építészt föl akar vállalni magának a saját háza érdekében, akkor természetesen nem azt fogja megnézni, hogy az a cég milyen referenciával rendelkezik, hanem az építész, aki az ön házát meg fogja tervezni, milyen jó építész, és ez egy ilyen jellegű személyes tevékenység.

Ami azt illeti, hogy nem érezzük-e összeférhetetlennek: nem, mert semmilyen köze nincs az állam tevékenységéhez. Ezek a szervezetek nem állami vállalatok, akiktől ezeket a megbízásokat kapták.

Én egyébként hihetetlen arrogáns magatartásnak tartom azt, hogy valaki elmegy a Deutsche Telekom magyarországi cége elé az utcán sajtótájékoztatót tartani, ahelyett, hogy bemenne hozzájuk, kérdéseket tenne föl, vagy ön, képviselőtársam, bejönne hozzánk a hivatalba és kérdéseket tenne föl. Nyitva áll az ajtó, bármilyen információt megszerezhetnek, hogy van-e bármilyen kapcsolata velünk vagy azzal a tevékenységgel, amit én egyébként végzek.

Ön egyébként sajnos azt a címet adta a hozzászólásának, hogy jóléti rendszerváltás. Azt szeretném önnek mondani, hogy a kormány egészen idáig 24 százalékkal növelte a bérek vásárlóértékét, eltörölte az adót a minimálbér után, 50 százalékkal emelte a közalkalmazottak bérét, visszaadta a nyugdíjasoknak a 19 ezer forintot, amit a Fidesz elvett tőlük, bevezeti a 13. havi nyugdíjat, 50 százalékkal emeli az özvegyi nyugdíjat, 30 százalékkal növelte a családi pótlékot, ingyen tankönyvhöz juttatta a rászoruló gyerekeket, és folytathatnám tovább: például egy gyermek után 800 ezerre, két gyermek után 2 millióra, három gyermeknél 3,2 millió forintra emelte a szociálpolitikai támogatást.

Én tehát azt gondolom, hogy ha ön föltesz egy ilyen kérdést, hogy mi is tulajdonképpen ez a jóléti rendszerváltás, erre néhány adatból most megkaphatta ezt a választ. De ha nem kapta volna meg a választ, és nem tudná, hogy miről szól a történet, elmondanám az én szubjektív válaszomat és az erkölcsi alapot, amiért önnek válaszolok.

Több mint három héttel ezelőtt itt a parlamentben a kormány nevében felkértem az ellenzéki pártokat, hogy vegyenek részt abban a munkában, ami az Európai Unióhoz történő magyarországi csatlakozás igazi előnyeit képes kihasználni. Magyarul, kértem önöket, hogy vegyenek részt abban a munkában, ami a 2013-2015-ig terjedő magyar jövőt kell hogy meghatározza - alapvető sorskérdéseket -, amivel ki tudják majd teljesíteni ezt a bizonyos rendszerváltást, amire az egész magyar lakosság, népesség, polgárság, állampolgárság vár.

Miután nem kaptam itt választ önöktől, írtam egy levelet is a frakcióvezetőknek, így a Fidesz frakcióvezetőjének is, arra sem kaptam választ. Tudja, kedves képviselő úr, egy ilyen választási kampányban nekem az az érzésem, hogy azért vesznek elő önök ilyen érveket, mert nem hajlandók a tisztességes, normális együttműködésre, arra, ami igazán erkölcsi alapú. Azért, mert önök nem hisznek abban, hogy vannak tisztességes politikusok, vannak tisztességes emberek, akik a haza javáért és az ország javáért dolgoznak!

Az a kérésem, hogy először válaszolják meg ezeket a kérdéseimet, és utána vegyenek maguknak olyan erkölcsi alapot, hogy az utcán szólítanak föl minket a legegyszerűbb kérdésekben, amik tulajdonképpen nem is kérdések. (Nagy taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu