SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemre méltóan egyoldalú leltárát adta Varga Mihály az ez évi adóstruktúra-változások egyes lépéseinek: gondosan kitért mindazokra az intézkedésekre, amelyek vagy költségvetési meghatározottság vagy EU-s intézkedések okán terhelő jellegűek voltak, ugyancsak figyelmet fordítva arra, hogy megemlítésre se kerüljön egyetlen pozitív intézkedés sem. Ez idáig, mondjuk, természetesnek mondható, szokványosnak, az azonban talán már nem, hogy a negatívumok között Varga Mihály szükségét érezte, hogy a telekadóról is megemlékezzen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha körülnézek ebben a teremben, úgy látom, hogy az összes jelen lévő képviselő közül egyedül Varga Mihály volt az, aki tehetett volna a telekadó ügyében, a telekadót egyedül ő akadályozhatta volna meg annak idején. Ugyanis a telekadó bevezetését egy európai uniós irányelv írja elől. Ez alól lehetett volna mentességet kérni, de még az Orbán-kormány idején, tekintettel arra, hogy az adótárgyalások 2001 júniusában fejeződtek be. Az Orbán-kormány, amelynek ekkor a pénzügyminisztere volt Varga Mihály, egy lépést sem tett a telekadó elkerülése ügyében, így azután az új kormány már mozgásképtelen volt (Tállai András: Béna!), ha akart volna se tehetett volna semmit, hiszen a telekadót az előző kormány elfogadta.

Ezen túlmenően még megemlíteném, hogy a telekadó az esetek 80 százalékában nem kerül alkalmazásra, hiszen a telekügyletek 80 százaléka magántulajdonosok között bonyolódik le, erre pedig a telekadó nem vonatkozik. Még azt is megemlíteném, hogy az ingatlanpiac nálunk már régóta piaci árakon, szabadpiaci mechanizmusok keretében működik. Tehát egyáltalán nem bizonyos az, hogy ez a telekadó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) adott esetben érvényesíthető egy adott adásvétel keretén belül; ha az eladók piaca van, akkor érvényesíthető, ha a vevők piaca van, akkor nem érvényesíthető.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

Forrás: parlament.hu