DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és szeretném tovább folytatni a néhány órával ezelőtt elkezdett értékelését a biztosok beszámolójának. A mostani körben a magam részéről együttesen szeretnék majd beszélni az adatvédelmi biztos úr és a kisebbségi biztos beszámolójáról, részben időtakarékossági okok miatt, részben pedig személyes elfoglaltság miatt is, mert mindenképpen szeretnék mind a kettőre kitérni, de a vita terjedelmes és elhúzódó, még akkor is, ha a képviselőtársak tartják az időkereteket, és a parlament jelenlegi létszáma sem mondható éppen túlzottnak.

Hadd kezdjem az adatvédelmi biztos beszámolójával. Először is hadd szögezzem le azt, hogy nagyon érdekes élmény volt mindig az elmúlt években, amikor Majtényi László volt az adatvédelmi biztos, hogy sokszor az ő beszámolói irodalmi ihletettségben valahogy Orwellre építve kezdődtek, és mindig Orwell derengett fel a háttérben, leginkább a Nagy Testvér problematikája. A Nagy Testvér figyel téged, és nem véletlen, hogy az adatvédelmi biztos gondolkodásmódjában ott van ez a Nagy Testvéri-i figyelem, az a félelem, amely sokunkban van a modern társadalommal kapcsolatban. Valóban, az a bizonyos Nagy Testvér; a személyes adatainkon keresztül a modern technikán, a rádiótelefonokon, a számítógépeken és sok minden máson, a kártyáinkon, amelyek eluralják az életünket, ezeken keresztül, ezeken az adatokon keresztül egyre inkább ellenőrizhetővé válunk.

Az adatvédelmi biztos területe, munkája különösen speciális szerintem az országgyűlési biztosok munkájában. Nagyon élénk figyelem kell hogy kísérje az ő munkáját. Azt gondolom, hogy minden országgyűlési biztos tevékenysége jó értelemben vett korlátokat állít a hatalom elé. A jó értelemben vettet abból a szempontból hangsúlyozom, hogy meggyőződésem szerint mindig helyes, ha a hatalom elé korlátokat állítunk, mert a kiegyensúlyozottság egy hatalmi rendszerben rendkívül fontos. De a biztosok tevékenységének azért van korlátja, hiszen ajánlásokat fogalmaznak meg, és az ő hatáskörük egészen más, mint egy klasszikus végrehajtásban, törvényhozásban vagy éppen a bírói jogalkalmazásban működő személyeké.

Az adatvédelmi biztos tevékenysége viszont, mint ahogy említettem, ebből a szempontból is speciális, mert az ő figyelemfelhívó munkássága még inkább szembesíti a mindenkori hatalmat, a közigazgatást, a körülöttünk lévő világot, ha úgy tetszik, a magánszférát is, hatalmának korlátaival. Csak biztatni szeretném az adatvédelmi biztos urat, hogy ezt a jó hagyományt, amelyet Majtényi László kezdett el, és amelyet Péterfalvi Attila folytat, nagyon helyesen, csak elszántan képviselje a későbbiekben is, mert azt gondolom, hogy a mindenkori hatalmat mindig érdemes kényszeríteni, hogy belenézzen ebbe a tükörbe, és felvonultatni vele szemben mindazokat a korlátokat, amelyek kívánatosak e téren.

Megint csak nem akarok különösebben szemezgetni az esetekből, mert ezt hosszan meg lehetne tenni, és mint ahogy már hangsúlyoztam, különösebb értelmét nem látom, hogy eseteket vegyünk elő itt a vitában. De csak példaszerűen hadd utaljak arra, hogy rendkívül lényegesnek tartom például a mobiltelefonokkal kapcsolatban, a most már képrögzítésre alkalmas mobiltelefonokkal kapcsolatban és a képrögzítéssel kapcsolatos közleményét, ajánlását az adatvédelmi biztosnak, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen típusú képrögzítéshez is köze van a személyes adatokra vonatkozó törvénynek, és nem lehet ezt olyan egyszerűen, mindenféle következmények nélkül megtenni. Azt gondolom, hogy a magyar társadalom kultúrájához is hozzá kell tartozzon az ilyen típusú ismeretek elsajátítása is.

De ugyanide tartozik egy más típusú probléma is, ahol ugyancsak az adatvédelmi biztos helyesen lépett fel, és amely jóval aktuálisabb ügy. Ha már itt utaltam az általános biztosok munkája kapcsán a társadalmi elfogadottságra, a gyorsaságra és a társadalom számára a közjót szolgáló ügyekben való gyors reakciókészségre, akkor itt is hadd emeljem ki, hogy közismert, hogy volt egy olyan bírósági ügy, amelyben az a szégyen fordult elő a magyar bíróságokon, hogy egy önmagát ügyvédnek nevező személy a bírónő származása iránt érdeklődött a tárgyaláson. Rendkívül fontos ezekben az ügyekben is a világos állásfoglalás.

Csak szeretnék dicsérni minden szereplőt, akik ezekben az ügyekben megszólaltak, állást foglaltak, és elmondták azt, hogy van-e helye akár a magyar jogszabályok szerint is, az adatvédelem szabályai szerint is az ilyen típusú kérdéseknek. Nemcsak a jó ízlést és a demokratikus meggyőződést sérti az ilyen típusú fellépés, hanem a hatályos jogszabályainkkal is konfliktusban van. Úgyhogy nagyon helyes szerintem az ilyen típusú ügyekben a gyors és hatásos állásfoglalás.

A parlament számára viszont itt is olvashatunk feladatokat. Tehát ahogy a médiatörvénnyel kapcsolatban az ombudsmanok, az általános ombudsmanok ajánlásai megszülettek, úgy az adatvédelmi biztosnál is olyan lényeges és fontos ajánlások és javaslatok születtek meg, amelyeket bizony a parlamentnek illendő megfontolni, és illik is majd elrendezni. Hadd utaljak itt a parlamenti vizsgálóbizottságok adatkezelésére. Ezt egy rendkívül lényeges ügynek tartom.

Az elmúlt években komoly viták és botrányok is robbantak ki ezzel kapcsolatban, ismert, hogy Magyarországon különböző politikai okok miatt nem sikerült elrendeznünk a pártállami múlttal való őszinte szembenézés ügyét. Sajnos, ennek az esélye, ahogy múlik az idő, egyre kisebb lesz. Az ennek kapcsán kialakult viták és különböző parlamenti bizottságok magatartása, adatkezelése és egyebek révén az adatvédelmi biztos, szerintem nagyon helyesen állapított meg fontos dolgokat, amelyeket viszont a parlamentnek kellene a saját maga számára elrendezni most már, és ami máig is várat magára. A vizsgálóbizottságok egész intézményrendszere nem kellően átgondolt, és a megfelelő jogszabályi háttér nem áll megfelelően és kellő súllyal rendelkezésre ahhoz, hogy a vizsgálóbizottságok úgy működjenek, ahogy az alkotmányosság talaján és a köz által megfogalmazott elvárások szerint kellene hogy működjenek.

Tehát a Szabad Demokraták Szövetsége nevében az adatvédelmi biztos beszámolóját is elfogadásra tudom ajánlani a tisztelt Háznak, annak szellemében, hogy ez megfelel annak a hagyománynak, amelyet megszoktunk ebben a Házban elődjétől, és amely jó hagyomány szellemében az adatvédelmi biztos mindig oroszlánként küzd a fennálló hatalommal szemben a polgárok személyes szabadságáért és adataik megőrzéséért, és szeretném, ha ezt a küzdelmet tovább folytatná.

Most a rendelkezésemre álló idő második részében szeretnék a kisebbségi biztos úr beszámolójára is kitérni, mert Kaltenbach Jenő beszámolóját is különösen fontosnak tartom. Itt hadd emeljem azt ki, hogy Kaltenbach Jenő személyében egy olyan biztos terjesztett beszámolót a Ház elé, aki immáron második ciklusát tölti, és azt kell mondjam, hogy mindannyiunk megelégedésére, sőt általános közmegelégedésre. Magam is, aki régóta tevékenykedem a kisebbségi jogok területén a parlamentben, az emberi jogi bizottság tagjaként, egykor elnökeként, azt kell hogy mondjam, hogy nagyon fontos, rendkívül fontos és példamutató szerepet játszott Kaltenbach Jenő a kisebbségi jogok biztosítása terén Magyarországon. Az a munka, amit ő megalapozott az első ciklusban, és amelyet most visz tovább, szerintem hihetetlen értékekkel bír, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon a kisebbségi jogoknak kialakult azért egy olyan jogvédelmi struktúrája, amelyre bizony méltán büszkék lehetünk.

Ennek az egyik legfontosabb eleme egyébként a kisebbségi törvény, amelyben annak idején még nem ombudsmanként, hanem szakértőként Kaltenbach Jenő részt vett, és sokan tevékenykedtünk annak idején azért, hogy '93-ban a törvény megszülessen. Ma viszont éppen a parlament előtt van, ahogy utalt is rá a biztos úr, a törvény módosítási csomagja, és bizony a módosítás kapcsán már évekkel ezelőtt a kisebbségi ombudsman részéről megfogalmazódtak olyan javaslatok, elképzelések, amelyek alapvetően befolyásolják a gondolkodásmódunkat.

(15.20)

Remélem, hogy az előttünk fekvő törvény vitája nyilván a nyári szünet után folytatódik, mert addig már kevés esély lesz arra, hogy érdemben az Országgyűlés tudja folytatni, de nem is baj, mert ennek egy kiérlelt vitának kell lenni; azt gondolom, vannak kérdések, amelyekről alaposan kell még vitatkoznunk, most nem belemenve a részletekbe, de itt közismerten az úgynevezett regisztráció kérdése az egyik legsúlyosabb vita a törvény kapcsán.

Azt gondolom, hogy e törvényjavaslatnak az ügye és egyáltalán az útja, hogy idáig eljutott, nagyban kapcsolódik a kisebbségi ombudsman elmúlt éves jelentéseihez, amelyekben konkrét ajánlásokat tett arra vonatkozóan, hogy a kisebbségi törvényen mit kellene megváltoztatni. Konkrét javaslatokat tettek le az asztalra a hivatal munkatársai, Kaltenbach Jenő és az ő munkatársai is, hogy milyen törvényi módosításokkal kellene élni.

Az Országgyűlés nevében, azt gondolom, ezt mindenképpen köszönettel kell fogadnunk, az Országgyűlés munkáját segítették és könnyítették meg azzal, hogy ezt az egész vitát egy nagyon gyümölcsöző és értelmes irányba terelték. Úgyhogy azt gondolom, a kisebbségi biztos tevékenysége e téren is kiemelkedő.

Miközben én magam nem szeretnék fukarkodni a dicsérő szavakkal a biztosokkal kapcsolatban, mert munkájukat valóban nagyra értékelem, legyen világos természetesen, hogy amikor az ember e munkákat nagyra értékeli, közben nyilván lehetnek vitás kérdések és olyan ügyek is, amelyeket másként ítélünk meg. Egy ilyen ügyről szeretnék itt szólni, amire Kaltenbach Jenő tett célzást, és ami részben a mai vitában azért lappangóan elő-előkerült, ez pedig az Alkotmánybíróság tegnapi döntése az úgynevezett gyűlöletbeszéddel kapcsolatban.

Én, mint ahogy ezt a Házban jelen levők ismerik, és mint ahogy közismert ez a tény, azon az állásponton voltam és vagyok ma is, hogy az Alkotmánybíróság helyesen döntött, mert magam a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága híveként azt gondolom, hogy a szabadságot és a szólásszabadságot a számunkra mégoly ellenszenves és felháborító nézetek terjesztése ellen és azzal szemben sem lehet korlátozni. Ezért az Alkotmánybíróság döntését helyesnek tartom, és azt gondolom, a szabadság védelme ma a Magyar Köztársaságban szerencsére egy olyan fontos érték, hogy a Magyar Köztársaságnak kell olyan erősnek lennie, hogy kibírja a számára visszataszító, felháborító, antiszemita, rasszista és más szélsőséges nézeteket is. Azt is tudjuk, hogy a magyar jogrend természetesen ismeri a fellépés lehetőségét az ilyen nézetekkel szemben, amennyiben azokból közvetlen erőszak származhat. Tehát azt gondolom, hogy ez a döntés helyes volt.

De érdemes valóban itt a kisebbségi biztos beszámolójánál megállni egy pillanatra, mert világosnak kell lennie annak is, hogy ebből a döntésből nem az származik, hogy a társadalomnak passzívan kellene szemlélnie a kirekesztő megnyilvánulásokat, a kisebbségekkel szembeni kirekesztő megnyilvánulásokat. Ellenkezőleg, ennek a döntésnek egészen más az üzenete. A szabadság mindig egy aktív magatartást feltételez. Azt feltételezi, hogy nem felülről kell várnunk azt, hogy megoldják helyettünk ezeket a problémákat valamiféle jogszabályi változtatással - majd börtönbe zárják a csúnyákat, akik nem tartják be a jogszabályokat. Nem ez fog bekövetkezni, hanem nekünk magunknak kell tennünk azért, hogy kialakuljon a Magyar Köztársaságban egy olyan közéleti elvárás egymással szemben, amely politikailag rekeszti ki e nézetek képviselőit. Ez az egyetlen megoldás. A büntetőjog eszközeivel ez nem megoldható, csak értelmetlenül kreálnánk fölösleges mártírokat. Nem beszélve arról, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus és más kirekesztő nézetek elszánt ellenfeleit is ugyanúgy a vádlottak padjára kellene ültetni. És azt gondolom, hogy ezt senki nem akarhatja ebben az országban.

Tehát mindazok, akik elkötelezettek a kisebbségi jogvédelem mellett... - és a kisebbségi ombudsman is nyilván ilyen, és én ezért az ő álláspontját, amely valószínűleg más, mint az enyém, ahogy a szavaiból kiderül, én tiszteletben tartom, és azt gondolom, hogy ezek az álláspontok mind-mind lehetnek morálisan különösen elfogadhatók a számomra. De én azt gondolom, hogy a szabadság védelme számunkra olyan fontos érték, hogy az teszi igazán felnőtté ezt a társadalmat, ha tudunk élni ezzel az értékkel, és tudunk élni a szabadsággal.

Tehát én a kisebbségi jogvédelem területén is azt gondolom, hogy a szabadságot kell egyfajta központi vezérlő eszmeként elfogadnunk, és a kisebbségek jogvédelmét is a szabadság tiszteletére kell felépítenünk, és ebben látni kell, hogy ez az út küzdelmes, hosszú, kemény csatákon keresztül alakul ki, hogy hogyan lehet oldani azt a hatalmas mértékű előítéletet, amely Magyarországon például a magyarországi romákkal szemben megnyilvánul. Hiszen aki végigolvassa a kisebbségi biztos jelentését, abból is ordítóan látszik, hogy valójában a magyarországi romák a főszereplői a kisebbségi problémáknak Magyarországon, és hihetetlen mértékű előítélet veszi körül őket. Ezeken az előítéleteken jogszabályokkal nem fogunk tudni változtatni, csak tartós, következetes magatartással, személyes példával, a közélet általánosan kialakított szabályaival tudunk változtatni, amely szabályok azonnal, ha úgy tetszik, kirekesztik, klubon kívülivé teszik azon nézetek képviselőit, akik szélsőséges és más népcsoportokat sértő, lealacsonyító nézeteket hangoztatnak.

Mindezekkel a gondolatokkal együtt én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében ezt a beszámolót is a parlament számára elfogadásra ajánlom.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu