MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én úgy látom, hogy abban valamennyien maximálisan egyetértünk, hogy a vállalkozásoktól beszedett járulékot a vállalkozásoknak kell felhasználniuk. S az a hivatal, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, amelynek elnökét itt üdvözölhetjük a parlamentben, azt gondolom, átérzi annak a felelősségét, hogy az a pénz, ami ide befolyik, valóban a magyar gazdaság szerkezetátalakítását és a magyar gazdaság fejlődését szolgálja.

(20.30)

Azt gondolom, hogy meg kell nekik adni a bizalmat. Akkor is meg kell adnunk a bizalmat, ha általában nincs jó véleményünk. A régmúlt és a nem olyan régmúlt tapasztalata, hogy ha az állam létrehoz valamilyen bizottságot, hogy az mennyire piackonform módon osztja el a pénzeket - elnök úrtól elnézést kérünk, de mi ebből indulunk ki -, az állam nem jól, nem piacszerűen szokott ezekkel a pénzekkel gazdálkodni. De azt gondolom, hogy meg kell adnunk ennek a hivatalnak ezt a bizalmat, különösen azért, mert Magyarországon igen nagy szükség van egy olyan katalizátor szerepre, ami a magyar gazdaság dinamizálódását, a technológiai váltást elősegíti.

Van néhány olyan kérdés, amelyben már egyetértettünk. Összefoglalnék néhány olyan dolgot, amiben ha együttműködünk és egyeztetünk a hivatallal és a minisztériummal, akkor nagyon jó törvény jöhet létre.

Az úgynevezett belföldi off-shore cégek szempontjából én sem látom semmiféle indokát annak, hogy mentesítsük ezeket a cégeket a járulékfizetés alól. Úgy látom, hogy ebben egyetértés is van. Úgy látom, abban is, hogy a kisvállalkozások járulékbefizetés alóli mentesítését fontoljuk meg, gondoljuk végig. Ez mindössze 690 millió forintot jelentene, de azoknak a vállalkozásoknak, annak a nagy tömegű vállalkozásnak, amelyik ezt befizetné, igen nagy segítséget jelentene, ha ez alól őket mentesítenénk. Az első negyedévi járulékbevételek alapján ez 690 millióra tehető. Ha nem engedjük ki a belföldi off-shore cégeket a járulékfizetés alól, ez mintegy 500 millió forintot jelent, tehát gyakorlatilag majdhogynem kompenzálja a kiesést.

Végig kellene gondolnunk, hogy a negatív üzemi eredményű, veszteséges gazdasági társaságok egyáltalán teljesítsenek-e járulékfizetést. Közgazdasági szempontból nem sok értelme van, mert csak növelik a veszteségeiket, de azért ezt kicsit jobban át kell gondolni.

Nagyon fontosnak tartanánk, hogy megrendelt kutatás-fejlesztési tevékenység költségét is el lehessen számolni járulékfizetési kötelezettségként. Azt gondoljuk, hogy a törvény eddig indokolatlanul különböztette meg a megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenységek elszámolását a nem költségvetési vagy közhasznú szervezettől megrendelt kutatási-fejlesztési költségekkel szemben, amelyet eddig is elismert. Ezen a 2 és 4 százalékon majd fogunk vitatkozni, és el fogunk jutni egy olyan határig, ami elfogadható a hivatalnak is, és a vállalkozóktól is viszonylag kis összeget használ fel.

Nagyon fontos azt is pontosítani, hogy a járulékmentesség, ahogy a jogalkotói cél ezt meg is fogalmazza, ne csak az első évre, hanem az előtársasági időszakra is értelmezhető legyen. Ezek már finomítások, de ezekben a kérdésekben tudunk egyeztetni. Ha mindezeket átgondoljuk, akkor olyan módosítások születhetnek, amelyek a magyar gazdaság fejlődését szolgálják, és ha a hivatal figyelembe veszi a vállalkozások piacérzékenységét - márpedig a vállalkozásoknál van a legjobb helyen a pénz, mert ők vannak a piacon, ők ismerik a piacot, tudják, hogy mit fejlesszenek, és az általuk létrehozott fejlesztések rögtön gazdasági eredményt termelnek, rögtön beépülnek a gazdaságba, és ezáltal szolgálják Magyarország rövid és hosszú távú érdekét -, a vita ellenére ebből a törvénymódosításból még egy jó is kijöhet. Közösen nyesegessük, nemesítsük ezt a törvényt, és akkor ez valamennyiünk számára elfogadható lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu