VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Elnök Úr! Képviselő Úr! Nem válaszolni szeretnék erre, hiszen teljes egészében egyetértek ezen szép és nemes gondolatokkal. Azt gondolom, hogy minden magyar ember szívéből beszélt, ezért engedje meg, hogy néhány mondattal én is továbbfűzzem ezeket a sorokat.

A magyar nyelv és a magyar kultúra ápolása, talán ebben is mindenki egyetért, nemzeti ügy, mindannyiunk közös ügye és közös felelőssége. Éppen ezért sokakban jogosan vetődhet föl az aggódás, hogy mi lesz a sorsa ennek a nyelvnek, ennek a kultúrának az Európai Unióban. Az Európai Unió mind a nyelvet, mind pedig a magyar kultúrát vagy a nemzetek kultúráját tiszteletben tartja, azt nem kívánja befolyásolni, sőt erre a sokszínűségre épít. Ha csak a nyelvet nézzük, nézzük meg a baszk, a katalán vagy az ír nyelvet: nemhogy hanyatlana ez a nyelvi kultúra, hanem a felvirágoztatás bársonyos mezején van, és most kezd kiteljesedni. Egyre többen tanulják ezeket az érdekes, izgalmas nyelveket. S Magyarország nemcsak az Európai Unió gazdasági és szociális közösségének, hanem a kulturális közösségnek teljes jogú tagjaként kíván az elkövetkezendő időszakban az Európai Unió tagja lenni. Ehhez persze természetesen csak a magyar nyelven és a magyar kultúrán keresztül vezethet az út.

Említettem az előbb a közös felelősséget, ebben a minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának felelősségét is szeretném megemlíteni. Talán önök által is, képviselő úr által is ismert, hogy az elmúlt 15 év legnagyobb léptékű, és azt hiszem, legszebb pályázatát írta ki az idén, az Édes anyanyelvünk című pályázatot. Hihetetlen népszerűségre tett szert ez a pályázat, mert több mint 3 ezer pályázó küldte be négy kategóriában a műveket, különböző alkotásokat, és nagyon sok szép eredmény született. Nemsokára elkezdődik az Édes anyanyelvünk II. című pályázat; ezek mind százmilliós nagyságrendben próbálják az anyanyelv ápolását, a magyar dráma írását, a magyar vers születését és különböző pedagógia kutatások elvégzését serkenteni mindazok érdekében, amit képviselő úr is fölvetett.

A közeljövőben, és ezt nagyon nagy szakmai eredménynek tartom, és mint volt színházigazgató, nagyon büszke is vagyok rá, várhatóan sikerül kiírnunk a drámaírókkal és a színház vezetőivel közösen egy úgynevezett drámaírói és színházi pályázatot.

(9.20)

Molnár Ferenctől vettük a példát, aki úgy írta a darabokat színpadra, hogy benn ült a színházban, nézte őket két napig, utána egy napig otthon írt, utána visszament, korrigált, és ezek a darabok be is lettek mutatva. Tehát erre a pályázatra a drámaíró és a színház csak közösen pályázhat, és akkor van esély arra, hogy sok értékes, bemutatott magyar dráma születik, és nagy színpadon bemutatott magyar dráma, mert ma az új kortársdrámák egy jelentős része szobaszínházakban, kamaraszínházakban vagy pincékben kerül előadásra. Ezzel is szeretnénk mindazt a célt, amit képviselő úr felvetett, és mellyel teljes mértékben egyetértek, az édes anyanyelvünk ápolását segíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu