SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megfogadom az ön intelmeit, ez az utolsó kétperces, bármi hangzik is el válaszul. Ha Révész Máriusz képviselőtársam figyelt az Ivanics képviselő úr, bizottsági kisebbségi előadó által elmondottakra, akkor ő azzal kezdte, hogy örült, hogy a gazdasági bizottságnál nem jött az elő, hogy az állam eleve rossz tulajdonos, és a “magánö eleve jó tulajdonos.

(20.10)

Valóban, ez nem hangzott el a gazdasági bizottságban, és itt se ebből indulunk ki. Természetesen nem ebből indulunk ki, de azt látnunk kell, hogy Magyarországon nem hasonlítható össze egy állami tulajdonú cég helyzete mondjuk egy franciaországival. Miért? Az egyik okot mondtam: azért, mert itt az államnak nincs pénze a fejlesztésekre, és nincs pénze arra, hogy az elmúlt időszak hiányait most pótolja. Másodrészt: itt egy állami cég vezetőivel szemben jellemzően kormányszínektől függetlenül politikai elvárások vannak. Az állami cégek menedzsmentjei a politikai széljárásnak vannak kitéve, és természetesen a dolog természetéből fakadóan ennek igyekeznek megfelelni. Harmadrészt - ez a harmadik ok -: Franciaországban nem érvényesítik azt, hogy az állami szociálpolitikát az állami ellátó cégeken keresztül jelenítik meg.

Ez a három különbözőség már épp elég ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy nem azonos az állami cég helyzete Franciaországban, és nem azonos az állami cég helyzete a mi országunkban vagy a mi régiónkban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ettől függetlenül nyilvánvalóan oka van annak, hogy a franciaországi állami tulajdon is egy kivétel. Minden ilyen vita során a francia állami tulajdonra hivatkozunk. Az is egy kivétel a világ nyugati felén, nem az a jellemző, és ennek nyilván jó oka van.

Forrás: parlament.hu