ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A trianoni döntéssel kialakított új határvonal kettévágott szervesen összetartozó és pezsgő gazdasági kapcsolatokkal egymáshoz fűződő területeket, így korábban élénk forgalmú utak mentén elhelyezkedő települések néptelenedtek el, váltak isten háta mögöttivé. Az ilyen helységekben élők szinte másodrangú állampolgárnak érezték magukat, főleg a szocializmus éveiben, amikor fejlesztés alig történt náluk, nehezen tudtak elhelyezkedni, alacsony szintű volt az egészségügyi ellátás, még a szabad mozgásukat is erősen korlátozták.

Ezért döbbentett meg az a megkülönböztetés, amiről állampolgári megkeresés révén szereztem tudomást. Információim szerint a magyar-román határon hazánk területére belépő magyar állampolgárok közül a határtól 15 kilométeres sávon belül élőkre a magyar vámhatóság más szabályokat alkalmaz, mint az ennél távolabbi települések lakóira. Így értesültem, hogy hátrányosan diszkriminált honfitársaink például egy karton helyett csak egy doboz cigarettát, egy liter helyett mindössze fél liter égetett szeszt hozhatnak be vámmentesen.

Elképzelhető az a felháborodás, amellyel az ilyen eljárásban részesített honfitársaink előadják sérelmeiket egy-egy képviselői fogadóórámon. A Békés Megyei Hírlap sms-rovata pedig hű tükre volt annak, hogy az érintettek nemcsak méltánytalannak tartják ezt a megkülönböztetést, hanem nagyon kevesen rendelkeztek előzetes információval a szabályváltoztatásról.

Ezen okok összessége sarkallt arra, hogy Göncz Kinga miniszter asszonynak és Draskovics Tibor miniszter úrnak is írásbeli kérdést tegyek fel ebben az ügyben. Sajnos, mindkettejük nevében csak a pénzügyminiszter úr foglalt állást. Nem tudhattam meg, hogy a miniszter asszony európai léptékűnek tartja-e az ilyen megkülönböztetést egy olyan hátrányos helyzetű régióban, mint például Békés megye, ahol a határ még legalább Románia uniós csatlakozásáig inkább elválaszt, ahelyett, hogy összekötne.

Nagyon helyes, hogy az állam egyre több költségvetési pénzt megmozgatva igyekszik a különböző fogyatékkal, hátránnyal együtt élni kénytelen honfitársainkat segíteni. Ebben nemzeti konszenzus alakult ki. Ezek a kétségtelenül hátrányos helyzetű vidéken élő és vámjogszabály által sújtott emberek most úgy érzik, mintha őket duplán büntetnék, pusztán azért, mert a határ mellé születtek. Arra is választ várnak, hogy ez egy olyan bélyeg-e a homlokukon, amely, ha bármelyik nem uniós országból lépnek is be, az eltérő bánásmódot jelenti számukra. Vagyis azt is szeretnék tudni, hogy egy Békés megyei lakost Ukrajnából hazaérve is ugyanolyan hátrányos elbírálás vár, mintha például a szalontai rokonlátogatásból érkezne vissza néhány kilométerre fekvő otthonába. Ha a válasz igen, akkor nagyon látványosan csorbul az az elv, amit Draskovics miniszter úr válaszában olvashattam, mely szerint “a turisták által más vámterületre bevitt fogyasztási javak vámmentesen biztosítsák az utazás időtartama alatt felmerülő személyes fogyasztási szükséglet kielégítésétö, hiszen a fenti esemény során az utazás időtartama között nem elhanyagolható különbség van.

(21.20)

Ha azonban az állampolgárt egy, a lakhelyétől messzebbre eső másik határállomáson már nem tekintik a törvény által meghatározott alanyi kör tagjának, amely esetben a vámmentesen behozható áruk mennyiségét korlátozta a jogalkotó - mint ahogy azt a gyakorlat mutatja -, akkor a szabályozás éppen a célját nem éri el. Vagyis azt, hogy a magánforgalomban behozott áruk ne kerüljenek az illegális kereskedelmi forgalomba, ily módon csökkentve a hazai és uniós költségvetési bevételt, rontva a törvénytisztelő hazai termelők, kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek versenyhelyzetét. Hiszen a feketézni kívánó polgárt egy néhány kilométernyivel távolabb fekvő átkelőhelyen már nem különböztetik meg, így némi többletköltséggel ugyan, de tovább folytathatja tevékenységét.

Rendkívül méltánylandó a törvényalkotók szándéka, amelyet a 2003. évi XXXVI. törvény 65. §-ába beiktatott szabályozás tükröz, vagyis a költségvetés, a termelők, a kereskedők, a szolgáltatók védelme. Ez az elhatározás ezzel a jogszabállyal aligha fog megvalósulni. Ezzel csak a határ menti településeken élők idegeit borzolták ahelyett, hogy segítettek volna rajtuk.

Érdekelne Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter asszony véleménye ezt a témát érintve, de sajnos a kormány egyetlen tagját sem látom, úgyhogy nem kapunk választ erre a feltett kérdésre.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu