KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Az iskolakezdés mindig gondot jelent a szülőknek, de az idei tanévkezdés nehézségei minden elképzelést felülmúlnak választókörzetemben. Egyes vidékeken az '50-es évek szegénységében élnek családok ezrei, sőt ma még rosszabb a helyzet, mivel az '50-es években az embereknek volt munkahelyük, és nem sújtották akkor a családokat közüzemi számlákkal. Azóta elszennyezték a lakosság vizét, hogy fizetni kelljen az ivóvízért is, elvették munkahelyüket, hogy ne tudjanak fizetni. Ez annyira elmés, hogy valószínűleg így lett megtervezve.

Hosszan tudnám sorolni körzetemből a települések neveit, ahol 80 százalékos a munkanélküliség aránya. Talán ezek után van némi fogalmunk, mit jelenthet ezeknek a családoknak a tanévkezdet, amikor a napi betevő falat is súlyos gondot jelent. Szívfacsaró esetek ezreivel találkozunk ezekben a napokban, hiszen nemcsak tankönyv kell egy iskolásnak, amely tankönyvtámogatás amúgy is gyermekszámhoz és nem szociális helyzethez kötött. A beiskolázási támogatás folyósítása pedig a munkáltatón keresztül történne, ha lenne munkáltató.

A maguk is támogatásra szoruló önkormányzatok polgármesterei negyedóránként kérték a segítségemet ezekben a napokban, mert mint ahogy egyikük mondta: megdöbbentő, hogy az EU-tagállam Magyarországon 2004-ben anyagi okból már általános iskolás gyermekek sem tudják elkezdeni a tanévet, a gimnazistákról nem is beszélve.

Szeptember 13-át írunk, és több száz ormánsági gyermek szegénység okán, megfelelő tanszerek híján még nem tudta érdemben elkezdeni a tanévet. Nem hiszem, hogy egy EU-tagállamnak a tankötelezettség terén csupán hatósági kényszerítő feladata lenne. Abban is feladatot kellene vállalnia az államnak, hogy a régi fogalmak szerint szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező családoknál a taníttatási költségek állami átvállalása megtörténjen. Igen, 2004-ben Magyarországon, ahol a lakosság egyharmada a létminimum alatt vegetál, akkor is létezik a nyomor, ha szociológiailag esetleg másként nevezzük.

Talán némi reménységet jelenthet, hogy a különféle nevek alatt immár lassan 50 éve uralkodó párt - híradások szerint - a most készülő új pártprogramjában megfogalmazta: “A Szocialista Párt szolidáris a legszegényebbekkel.ö Legyünk őszinték, ez azért új hang a milliárdosok pártja részéről, hiszen '90 előtt a jogelőd nemhogy szolidáris nem volt, de egy valamirevaló járási párttitkár még pallosjoggal is rendelkezett. A '90 utáni jogutód MSZP a vadkapitalista “mindenkit eltaposniö elvet követte.

A párt miniszterelnök-jelöltjének múlt heti napirend előtti felszólalásában is voltak reményt keltő kitételek - persze nem a “stabil és nagy a jólétö kitételre gondolok -, ezeket idézem: “azoknak jut több, akiknek eddig kevesebb jutottö, “oda adjuk, ahol nagyobb a szükségö vagy “a felső tízezer nagyobb felelősséget vállaljonö. Kérdés persze, hogy nem pusztán retorikai elemekről van-e csupán szó. Ez az elkövetkező napokban már kiderülhet, hiszen mivel jelenleg is az MSZP uralkodik, nem kell kormányváltásra várni, módjukban áll tüstént intézkedniük, hogy minden magyar gyermek bekapcsolódhasson a már elkezdett tanévbe.

Ezek a gyermekek ugyanis nem alamizsnát kérnek, hanem nekik ez jár. Amennyiben még ezt sem adjuk meg nekik, akkor tényleg csak adósságot örökölnek a kormánytól. Érdekes, hogy a mai, KISZ-ből és pártból felemelkedő új földbirtokos és új iparmágnás réteg nem akarja megérteni, hogy a tulajdonnal feladatok és kötelezettségek is járnak. Az egyik ilyen örök kötelezettség volt a jobbágygyermekek taníttatása.

Ezt az örök igazságot talán Tompa Mihály fejezte ki a legszebben egyik versében, idézem: “Az Isten a szegények részét / A gazdagoknál tette le. / Ha földi jóval vagy megáldva, / Akképp sáfárkodjál vele.ö

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu