SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzési eljárás, a közbeszerzés intézménye rendkívül fontos intézmény, mondhatni, hogy a piacgazdaság egyik legalapvetőbb intézménye, azonban nem csodaszer; nem bizonyosság, hanem csak lehetőség arra vonatkozóan, hogy a közpénzeket a leghatékonyabban, a legnyilvánosabban, a legátláthatóbb módon és a legtisztességesebb, egyenlő versenyesélyeket biztosító módon költhessük el, mely esetben nyilvánvaló, hogy a verseny, a tisztességes, egyenlő feltételeket biztosító verseny árleszorító hatása érvényesül.

A közbeszerzés mint eljárás, mint intézmény tehát nemcsak alapvető fontosságú, hanem nyilván mindannyiunk közös érdekében áll alkalmazása. Ez még akkor is így van, ha vannak egyes hangok, amelyek kifogásokat fogalmaznak meg a közbeszerzési eljárással kapcsolatban, mert azt mondják, hogy lassú, hogy nem is biztos, hogy annyira költséghatékony lenne, hogy bonyolult eljárás. Sőt, vannak egyes, egész szélsőséges vélemények, mert ilyet is hallhattunk, olvashattunk az elmúlt időszakban, amelyek egyenesen a korrupció melegágyaként jelölik meg úgy en bloc, globalizált módon a közbeszerzést, a közbeszerzési eljárást.

Ezen utóbbi vélemények nyilván nemcsak szélsőségesek, elfogadhatatlanok, hanem nehezen bizonyíthatók és megalapozhatók, még akkor is, ha tudjuk, hogy persze néha esik folt a közbeszerzési eljárásba vetett hitünkön, a közbeszerzési eljárás tisztaságán és becsületességén. Hiszen olvashatunk és hallhatunk különféle médiákban ezzel kapcsolatos, nem éppen szívet melengető történeteket, amelyeknek egy része elképzelhetően igaz, azonban mindez nem jelenti azt, hogy az intézmény vagy éppen az ezzel foglalkozó törvény lenne rossz, használhatatlan.

(11.00)

Úgy gondolom, a kotta jó; az, hogy néha a zenészek belőle hamisan játszanak, nem azt jelenti, hogy a kottát el kell dobni. A rendelkezésünkre álló törvény - ez eddig a parlamenti vitából is kiderült - elfogadható, sőt, talán merészebben is fogalmaznék: jónak mondható.

Ami problémát észlelünk, az inkább az alkalmazás, az ellenőrzés és a szankcionálás területén mondható el, és persze az is kétségtelen, hogy ahhoz, hogy a törvény minél hatékonyabban tudja kifejteni áldásos hatását, szinte folyamatos igazításra van szükség nálunk is meg más országokban is. Nálunk ’95-ben született meg a közbeszerzésről szóló alaptörvény, és gyakorlatilag azóta minden évben módosítottuk. Az elmúlt évben éppen háromszor - mint erről már itt szó esett a vitában -, hiszen módosítottuk a költségvetési törvénnyel, az úgynevezett üvegzsebtörvénnyel, és módosításnak nevezhető az is, hogy megszületett az új közbeszerzési törvény, mint egy totális módosítás.

Sőt, már előttünk van a törvény újabb módosítása, amit épp a napokban kaptak meg a képviselők az igazságügy-miniszter úr előterjesztésében, melyből vélhetően még ez évben vagy a jövő év elején egy újabb törvénymódosítás lesz. Ez azonban a szokásostól eltérően alapvetően nem annak köszönhető, hogy rosszul mérjük föl a helyzetet, rossz törvényeket hozunk, rossz alapfeltételekből kiindulva rossz döntéseket hoz a parlament, ami persze megesik gyakorta. De ebben az esetben sokkal inkább arról van szó, hogy a magyar közbeszerzési törvény változtatásaival igyekszünk harmonizálni jogszabályunkat az európai uniós irányelvekkel, és mivel az Európai Unió sincs láthatóan megelégedve az Európai Unióban meglévő közbeszerzési törvények hatékonyságával, vagy legalábbis mindig talál tökéletesítésre szoruló részt, az Európai Unió is újabb és újabb irányelveket vagy irányelv-módosításokat fogalmaz meg, a dolog természetéből fakadóan pedig nekünk ezeket alkalmazni, harmonizálni kell, május 1-je óta meg különösen. De talán nem is baj, hogy ez így van, hiszen ez a közös törekvés mind európai uniós szinten, mind hazai szinten azt mutatja, hogy igyekszünk utánamenni és a lehető legjobban biztosítani azt, hogy a közbeszerzési törvény és a közbeszerzési eljárás valóban a tőle legjobban elvárható módon működjön, hatékony, átlátható, nyilvános és egyenlő esélyt biztosító legyen.

A vita során rengeteg szám került idézésre, és aki a vitánkat esetleg követi, az bizonyára ezeket a számokat nehezen tudja követni, ezért én nem annyira egy-két számot ismételnék el - bár óhatatlanul talán ez is elő fog fordulni -, hanem inkább a tendenciákat emelném ki.

Szinte minden felszólaló, mondhatni, minden felszólaló előadásában hangot kapott, hogy miközben 1995 és 2002 között a közbeszerzési eljárások száma, és értéke folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott, addig 2003-ban úgy tűnik, hogy megtorpanás történt, hiszen az elmúlt évben 2002-höz viszonyítva csökkent a közbeszerzési eljárások száma és csökkent a közbeszerzési eljárásokkal odaítélt befektetések értéke. Ez kétségtelenül így van. Berényi elnök úr röviden kitért arra, hogy ennek jól nyomon követhető okát látszik jelenteni, hogy 2002-ben egy hirtelen újdonságként megjelent az autópályák közbeszerzési versenyeztetése, és ez nem jelenti azt, hogy ez a versenyeztetés, ami nagy tömegű megrendelést jelent minden évben, így fog ismétlődni. Célzást tett arra is, hogy bizonyos takarékossági intézkedések következtében 2003-ban bizonyos költségvetési visszafogottságra került sor.

Én azt gondolom, hogy ez utóbbi nem általában igaz, hanem ha a jelentésbe belenézünk, láthatjuk, hogy ez az érvelés mennyire alátámasztható. Hiszen ha a központi költségvetés közbeszerzési értéke közel a harmadára csökkent 2002-ről 2003-ra virradóan, a helyi önkormányzatoknál pedig körülbelül a 60 százalékára, akkor azt láthatjuk, hogy itt valóban jelentős takarékossági intézkedést valósított meg a kormány, ami visszaköszön abban is, hogy kevesebb pénz került odaítélésre közbeszerzések formájában is. Ezt lehet vitatni, meg lehet rosszallóan megemlíteni példaként, ugyanakkor van a dolognak egy másik igazságoldala is, hogy általában a takarékossági intézkedéseket, különösen amikor költségvetési meghatározottságunk okán erre szükség van, üdvözölni szokták.

A másik felmerült kérdés, hogy az eljárásokon belül milyen a megoszlása a nyílt és a tárgyalásos eljárásnak, hiszen a nyílt eljárást tartjuk az igazi közbeszerzési pályázati formának, noha természetesen a tárgyalásos eljárás is törvényes, és arra sokszor óhatatlanul szükség van, amikor nagyon gyorsan vagy nemzetbiztonsági megfontolások alapján kell pályázatot kiírni. De mégis, valóban a nyílt eljárások számának aránya az összes eljáráson belül általában minősíteni szokta, hogy jó irányba mennek-e el a közbeszerzések vagy nem. Valóban, 2003-ban a nyílt eljárások száma csökkent viszonylag - nem sokat, egy keveset -, a tárgyalásosoké pedig növekedett, de ha azt tudjuk, és ez is elhangzott számszerűsítés nélkül, hogy az EU-beli arányokhoz képest ez még messze jobb, hiszen az EU-ban a rendelkezésemre álló adatok szerint körülbelül 55-56 százalékos a nyílt eljárások száma, itt pedig arról beszélünk, hogy 80-ról csökkent 76-ra az eljárások száma szerint, míg az eljárások értéke szerint 79 százalékról 73 százalékra, akkor látjuk, hogy ez nagyon is viszonylagos romlás, ha romlásnak nevezhető egyáltalán. Kétségtelen, hogy a teljesség kedvéért helye van a megemlítésnek, de annak is, hogy ez nem jelent, nem jelenthet kedvezőtlen tendenciát, nem értékelhető kedvezőtlen tendenciaként.

(11.10)

Az elhangzott és sok előttem felszólaló előadásában ismételt számok mellett két másikat szeretnék kiemelni a jelentésből. Az egyik azt mutatja, hogy a kis- és középvállalkozók részesedése a közbeszerzési eljárások területén milyen jelentős. A magyar kis- és középvállalkozóknak a közbeszerzési eljárásokban darabszám szerint 65 százalék a részesedésük, az értéket tekintve pedig 54. Ez nagyon jelentős, azt mutatja, hogy a kis- és középvállalkozói réteg alapvetően részt vesz a közbeszerzési pályázatokban. Másrészt pedig azt látjuk, hogy a külföldiek részvétele eddig nem igazán volt említésre méltó, 4,3 százalék darabszám szerint, illetve 6,5 százalék érték szerint. Ez a jövőben nyilvánvalóan növekedni fog, hiszen EU-taggá válásunkkal kinyílt a tér, Magyarországon is az eddiginél jóval inkább megjelennek a külföldi pályázók, hiszen a közbeszerzési pályázatokat kötelező lesz közzétennünk az EU hivatalos lapjában, de persze fordítva is igaz a dolog, a magyar vállalkozók számára is nagyobb tér nyílik meg.

A Közbeszerzések Tanácsának előttünk lévő jelentését mi is jónak értékeljük, azt elfogadásra javasoljuk. Egy dolgot kis apró kritikaként hadd említsek meg: talán olvasmányosabb vagy érdekesebb lett volna a jelentés, ha a közbeszerzési törvény bizonyos jellegzetes megsértésének tipikus eseteit is olvashattuk volna benne, hiszen tudjuk, hogy a Kbt. sérült pár alkalommal a közbeszerzési eljárás mellőzése, a revolvingszerűen feltöltődő keretszerződések, a hirdetményekben és dokumentumokban meglévő ellentétek vagy éppen az ajánlatok értékelése okán. Talán kevésbé lett volna elméleti, ha mindegyik mellé egy-egy jellemző esettanulmányt vagy példát is megemlített volna a jelentés.

Összességében a Szabad Demokraták Szövetsége jónak találja, támogatja az előttünk lévő jelentés elfogadását, és egyúttal mi is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik ezen a területen dolgoztak mindannyiunk hasznára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu