DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 2002. évi hangulatot és annak gazdasági környezetét nem lehet elszakítani a 2003-ban történt eseményektől, különösen a Nemzeti Bank ehhez kapcsolódó politikájától.

(12.30)

A 2002. évben az a hangulat volt, amire nagyon jól emlékszem, amikor az MSZP képviselői még ellenzékben voltak a bizottságban, hogy mindenáron többletköltésre kívánták szorítani az akkori kormányzatot. Csak emlékezzünk arra a bértáblát meghatározó táblázatnak a benyújtására, amely jelentős béremelkedéseket szeretett volna előidézni!

Úgy látom, arra már Keller László nem emlékszik, hogy azt akkor valóban leszavaztuk, és ezt aztán a választásokon folyamatos demagógiával sikerült is abba az irányba terelni, hogy lám, a polgári kormány adhatna pénzt a közalkalmazottaknak, de bezzeg majd mi fogunk adni, ha odakerülünk, és ennek eredményeképpen az önkormányzati választások előtt ezt meg is tették valóban, amihez mi is hozzájárultunk - ezt nagyon fontos hozzátenni -, azért, mert azt gondoltuk, hogy önöknek valami van a tarsolyukban, amitől talán más gazdaságpolitikai pályát, még szélesebb pályát tudnak bemutatni, mint ami 2002 tavaszán látszott és az akkori költési viszonyok engedték.

Önök valóban elköltötték a pénzt, csak éppen leállították azokat a motorokat, amelyek ennek a gazdasági hátterét megteremtették volna, illetve a világgazdasági folyamatok nem úgy alakultak, ahogy önök kalkuláltak. Ezt egyébként önök maguk is elismerték.

Ebből kifolyólag végül is az, hogy ez a helyzet létrejött, bátor döntés volt 2002 nyarán a pénzköltésre, a kiadások megnövelésére. Ráadásul az volt a probléma, hogy 2004-2005-2006-ra áthúzódó hatásaival már nem számoltak, és ennek eredményeképpen, egy jelentős túlköltekezés eredményeként kellett a Nemzeti Banknak ezt ellensúlyoznia. Köszönöm.

Forrás: parlament.hu