DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jogalkotás történetében vannak olyan mérföldkövek, amikor hosszú évekre szóló, előremutató jogszabályok születnek. Ilyennek tekinthető az 1957. évi IV. törvény is, amely immár közel ötven éve meghatározza a jogalkalmazók közigazgatási munkáját. Most mégis a leváltására készülünk, és ha ennek okait vizsgáljuk, több indokot is megvizsgálhatunk.

Manapság szinte minden változást az Európai Unióhoz való csatlakozással magyarázunk, de jelen esetben ez nem állná meg a helyét, mivel az Európai Unió a tagállamok közigazgatási berendezkedését és az ezzel kapcsolatos működési szabályokat nemzeti hatáskörben tartja, és csak ajánlásokkal igyekszik felhívni a követendőnek vélt eljárásokra a tagállamokat. Azt, hogy mégis új közigazgatási eljárási törvényt kívánunk alkotni, a gyökeresen megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok indokolják.

Az egyik legfőbb ok, hogy változik a hatóság és az állampolgár egymáshoz való viszonya, amelynek legszemléletesebb példáját az alá-fölérendeltségi viszony halványulásában lehet felfedezni. A másik okot a rohamos technikai fejlődésben látom, amelynek során a közigazgatásban is hagyományosnak tekinthető papír alapú ügyintézésről egyre inkább áttérhetünk az elektronikus ügyintézési módokra. A harmadik indokot abban látom, hogy olyan új jogintézmények jelenhetnek meg, amelyek a korábbi, szintén hagyományosnak nevezhető államigazgatási ügyintézést meghaladják, és alkalmazkodnak a mai kor kívánalmaihoz.

A közigazgatási hatósági eljárási törvényt többéves előkészítő munka előzte meg, így mondhatjuk, hogy egy átgondolt és korszerű törvényjavaslat fekszik az asztalunkon.

A törvényjavaslatról önkormányzati aspektusból szeretnék szólni. Talán furcsa, hogy az érdemi jogintézmények vizsgálatát megelőzően rögtön a hatálybalépéssel kezdem a mondanivalómat. A törvényt elfogadása után jelentős, több mint féléves késéssel tervezik hatályba léptetni, ami megítélésem szerint teljességgel indokolt, hiszen a törvény működéséhez biztosítani kell a személyi és tárgyi feltételeket. Nem másról van szó, mint arról, hogy a helyi önkormányzatok köztisztviselőinek gondolkodásmódját kell átalakítani az új törvény alkalmazására.

Ennél sokkal nagyobb problémát jelent az új jogintézmények alkalmazásához szükséges többletforrások előteremtése, hogy mást ne említsek, az informatikai háttér biztosítása. Nem véletlen, hogy ezt mintegy ötéves átmeneti időszak előzné meg, és a javaslat X. fejezetében szabályozott elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás rendelkezéseit csak 2008-tól alkalmaznák teljeskörűen. Ez az időszak elég kell hogy legyen a szükséges feltételrendszer megteremtésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a már jelzett önkormányzati aspektusból vizsgáljam a javaslat jogintézményeit is.

(20.40)

Mindenekelőtt az alapelvekben megfogalmazott, törvénnyel kapcsolatos elvárásokra gondolok. Amikor az imént szemléletváltásról beszéltem, pontosan az eljárási alapelvek gondolkodásba és gyakorlatba történő átültetésére utaltam. Minden jogalkalmazónak tisztában kell lennie azzal, hogy a köz érdekéből a köz szolgálatában áll. Szeretném kihangsúlyozni a „
szolgálatö kifejezést. A közigazgatás nem önmagáért, hanem az állampolgárokért, jelen esetünkben a potenciális ügyfelekért működik. Ezt a logikát követve terjeszti ki az ügyfél fogalmát szinte a végletekig a javaslat, elismerve ügyféli jogállását mindazoknak, akiknek érdekeit érinti az adott közigazgatási hatósági eljárás.

Persze, itt azonnal fel kell hívnom a figyelmet a jóhiszemű joggyakorlás követelményeire. A törvény rendelkezéseit a hatálybalépés után minden egyes településen ugyanúgy kell végrehajtani. Már most látható, hogy ebben problémák várhatóak a személyi és dologi feltételek különbsége miatt. Képzeljük el a kistelepülés ügyintézőjét, aki előtt egy külföldi személy saját anyanyelvén kívánja hivatalos ügyeit intézni, a törvény nyelvhasználati jogosultságára való hivatkozással. Ne áltassuk magunkat, ez nehézségeket fog okozni. Nem biztos az sem, hogy minden esetben tartani lehet majd az ügyintézési határidőket, például az ügyfél ötnapos értesítési kötelezettségénél. Gondot okozhat a szakhatósági állásfoglalások hivatalból és ráadásul szűk határidővel történő beszerzése. Sorolhatnám még a konkrét példákat. Mindezek miatt nagyfokú toleranciára lesz szükség a törvény alkalmazása során, és ezt a toleranciát mind az ügyfelektől, mind az ügyintézőktől joggal elvárhatjuk.

Önkormányzati emberként szeretném kiemelni a törvényjavaslat néhány új jogintézményét. Nevezetesen, a hatósági közvetítő és a hatósági szerződés törvénybe iktatásáról beszélek. A jogfejlődés eredményeként megfigyelhető, hogy a közigazgatási jog a polgári jog irányába mozdul el, melynek során a hatóság és az ügyfél kapcsolata egyenrangú felek kapcsolatává alakul át. Azt pedig senki sem vitatja, hogy ennek a világon a legáltalánosabb, elterjedt formája a szerződés. Az önkormányzatok egyébként gúzsba kötött mozgási szabadságát nyitja meg, hogy a köz érdekében olyan többletszolgáltatások teljesítésében állapodhatnak meg, amelyekre amúgy módjuk nem lenne.

Önkormányzati vonatkozásban nem félek a korrupció lehetőségétől sem, hiszen az ilyen szerződések jóváhagyása testületi döntéssel születik meg, amely egyeztetési folyamat eredményeként jöhet létre. A társadalmi kontroll meglétét biztosítja a testületi ülések nyilvánossága és sok esetben a közbeszerzési eljárás is. A közigazgatási szerződés lehetősége túlmutat a már ismert felek közötti egyezség jóváhagyásán. A lényege az, hogy jó az ügyfélnek, mert megvalósíthatja elképzeléseit, és jó az eljáró hatóságnak is, mert érvényesíteni tudja a közakaratot. Ugyanezt gondolom a hatósági közvetítő tevékenységről is, amelynek más jogterületen már megvannak a megfelelő intézményei.

Szeretném felhívni a figyelmet egy olyan problémára, amely az eljáró hatóság mulasztása esetén önkormányzati körben fölvetődhet. A törvény helyesen szankcionálni rendeli az eljáró hatóság mulasztását. Jogdogmatikai problémát is felvet azonban az önkormányzati hatósági ügyek kérdése. Az önkormányzati törvény megalkotása óta adósak vagyunk az önkormányzati hatósági ügyek fogalmának megalkotásával, körülírásával. Önkormányzati hatósági ügyben elsődlegesen a képviselő-testület jár el, és csak az önkormányzat által alkotott rendelet alapján ruházható át ez a hatáskör önkormányzati bizottságra, polgármesterre, településrészi önkormányzatra.

Az önkormányzati hatósági ügyben a képviselő-testületek döntése lehet késedelmes is. A kérdés az, hogy ilyen esetben hogyan lehet szankcionálni a testület késedelmét. Az Alkotmánybírósághoz, bírósághoz való fordulás lehetősége nem éppen az eljárás gyors lezárását ígéri.

Az önkormányzati eljárások egyik legnagyobb problematikáját azok végrehajtása jelenti. Ezért jó az a kezdeményezés, amely a végrehajtó szolgálat létrehozásával kívánja megerősíteni és meggyorsítani a végrehajtást. Támogatható az is, hogy a végrehajtó szolgálatot a kistérségekben javasolja létrehozni a törvény.

Támogatandónak ítélem és szintén az önkormányzatok eszköztelenségét csökkenti a közigazgatási határozatok ellen megindított keresetek felfüggesztő hatályának megszüntetése is. Az önkormányzati szakemberek jól ismerik annak ódiumát, hogy a már elbírált eljárások jogorvoslati fórumrendszerén keresztül évekig még el lehet húzni a végrehajtást, miközben ennek politikai hordaléka helyi szinten a tehetetlenség vádjával az önkormányzatra hull.

Tisztelt Ház! A közigazgatási hatósági eljárási törvényről szóló javaslat hosszú évek előkészítő munkája során alakult ki. Létrehozásában a legkiválóbb jogtudósok működtek közre. Véleményt nyilvánítottak gyakorló közigazgatási szakemberek és önkormányzati döntéshozók. Ezért azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy érdemi vita után fogadjuk el a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu