DR. JÁRAI ZSIGMOND, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bank 2001., 2002. és 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolót összevontan kívánom beterjeszteni. Felszólalásom első részében a monetáris politika kereteit meghatározó tényezőket, illetve az infláció csökkentésében elért eredményeket ismertetem, a második részben pedig a Magyar Nemzeti Bank egyéb feladatairól, gazdálkodásáról kívánok röviden számot adni.

Összefoglalóként előrebocsáthatom, hogy az igazgatóság értékelése szerint a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége az említett három évben eredményes volt, fő célkitűzéseit az egyébként nagyon nehéz körülmények között is teljesítette.

Magyarországon lényegesen közelebb kerültünk az árstabilitás eléréséhez, az áremelkedések az 1990-es évtized végének 10 százalék körüli értéken beragadt évi üteméről 4-5 százalék körülire csökkentek. Az átlagos infláció az idén ugyan ezt körülbelül 2 százalékkal meghaladja és 7 százalék körül lesz, ez azonban szinte kizárólag az év elején bekövetkezett adóemelések miatt van. 2005-ben elemzésünk szerint az infláció újra évi 4-5 százalékos értékre csökken majd.

A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásában a beszámolási időszak éveire kitűzött célokat elértük, a bank működési költségei a 2001. évihez képest reálértékben mintegy 30 százalékkal csökkentek. Átalakult a bank szerkezete, megváltozott a döntéshozatali eljárás, racionális lett a gazdálkodás. Ma már elmondhatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank az Európai Unió tagállamainak jegybankjaitól elvárható, korrekt módon működik.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években a Magyar Nemzeti Bank által folytatott monetáris politika kereteit külső és belső tényezők egyaránt befolyásolták, sok szempontból meghatározták. Az egyik legfontosabb meghatározó tényező az volt, hogy Magyarország egyre inkább bekerült a globális piacok működési körforgásába. Még az 1990-es években is számos olyan korlátozás volt életben, amelyek a külföldiek forintbefektetéseit vagy a magyar állampolgárok devizabefektetéseit nehezítette, korlátozta. 2001-ben szűntek meg teljes egészében az 1931-ben, a világgazdasági válság hatására bevezetett és azt követően hetven esztendőn keresztül különböző indokokkal és módszerekkel életben tartott devizakorlátozások, ekkortól mondhatjuk, hogy a magyar forint teljes mértékben konvertibilis.

Az óriásira növekvő, globalizált piacok hatása a kis magyar gazdaságra és annak fizetőeszközére, a forintra igen erőteljes. Sajnos, sokan még ma sem értik, hogy a nemzetközi piacok napi értékítéletének kitett kis és törékeny gazdaságban az egyes gazdaságpolitikai fejlemények hatásait a piacok azonnal mérik és értékelik, és ez az értékelés a magyar beruházások és államkötvények keresletében és kínálatában, a forint árfolyamában, a piaci hozamokban, a kamatszintben azonnal megjelenik.

Magyarország közeledése az Európai Unió felé 2001-2002-ben egyfajta piaci eufóriát váltott ki, a magyar kötvények, a magyar forint kereslete jelentősen megnőtt. Majd 2003-ban és 2004-ben, amikor ugyan európai uniós tagok lettünk, de a stabilitási és növekedési egyezmény feltételeitől, az euró bevezetésétől távolodtunk, ez a befektetési kedv egyfajta szkepticizmusba fordult. Kétségtelen azonban, hogy európai uniós tagságunk ma is egyfajta védőernyőt jelent számunkra, a piacok ugyanis azt feltételezik, hogy egy uniós tagország mégiscsak megfontolt gazdaságpolitikát folytat, a kilengések ellenére előbb-utóbb visszatér az Unió más tagállamai által is elvárt gazdálkodási fegyelemhez.

2001-ben új monetáris politikai rendszert alakítottunk ki, amely négy fő pilléren alapult. Először is a 2001-ben elfogadott új Nemzeti Bank-törvény biztosította a jegybank európai értelemben vett függetlenségét, és a jegybank fő feladatának az árstabilitás elérését tette. Másodszor: a jegybank áttért az inflációs célkövetés rendszerére, amelyben általában másfél-két évre előre, a kormánnyal közösen egy inflációs célt tűzünk ki, és ennek eléréséhez rendeljük aztán a különböző monetáris politikai eszközök alkalmazását. Harmadszor: az MNB felhagyott a forint korábbi folyamatos gyengítésének politikájával, és a forint árfolyamát egy plusz-mínusz 15 százalékos sávon belül a piac értékítélete határozza meg. Negyedik pillérként pedig még 2001-ben az MNB javaslatára a kormány úgy döntött, hogy az Európai Unió közös pénzét, az eurót, annak mind a vállalkozásokra, mind pedig a magánszemélyek számára kedvező hatásai miatt a lehető leghamarabb, 2006-ban vagy 2007-ben kívánjuk bevezetni Magyarországon.

2001-ben az e keretek között kialakított monetáris politika különösen sikeresnek mondható volt, a forint árfolyama erősödött, az infláció pedig jelentősen csökkent.

A gazdaságpolitika hazai fejleményei is nagymértékben befolyásolták a monetáris politika mozgásterét. Sajnos, az elmúlt esztendőkben követett gazdaságpolitika következményeként az euróbevezetés dátuma egyre távolabb, egészen 2010-ig tolódott, a költségvetési fegyelem nagymértékben fellazult, különösen 2002-ben és 2003-ban a bérek a termelékenység növekedésénél sokkal gyorsabb növekedése óriási inflációs nyomást eredményezett, a fogyasztás túlzottan gyors növekedése a fizetési mérleg hiányának elszabadulásához vezetett, kialakult az ikerdeficit, és nagymértékben megnőtt az ország adóssága.

(9.50)

A gazdaságpolitika céljai és a valóság egymástól elszakadtak, az Európai Uniónak benyújtott konvergenciaprogramokat sorra nem teljesítettük. Magyarország kockázati megítélése nagymértékben romlott.

A 2002-ben a Magyar Nemzeti Bank ellen megindított politikai és egyéb támadások, az ezek kapcsán kialakult konfliktusok tovább rontották a befektetők bizalmát, csökkentették a gazdaságpolitika és a monetáris politika hitelességét. A média nagy részében, egyes politikai körökben és gyakran úgynevezett kormányhoz közel álló körökben is sűrűn megkérdőjelezték a Nemzeti Bank függetlenségét, az alacsony infláció elérésének szükségességét, a viszonylag erős forintárfolyam helyességét és szükségességét. (Keller László: Soha nem kérdőjeleztük meg…) Ezek a viták tovább növelték a befektetők bizonytalanságát. Kétségtelen, hogy a hitelesség romlásához hozzájárultak a kormány és a jegybank között megkötött rossz kompromisszumok is, például a 2003 közepén bejelentett sáveltolás vagy az azt követően előtérbe került szűk árfolyamsáv fenntartása.

Tisztelt Képviselők! Úgy gondolom, hogy különösen értékesek azok az eredmények, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája ilyen nehéz körülmények mellett elért. Az áremelkedések évi üteme 2003-ban 4-5 százalékra csökkent, és előrejelzésünk szerint ezt az értéket 2005-ben is tartani tudjuk majd, annak ellenére, hogy mint mondtam, a 2004-ben bevezetett áfa- és jövedékiadó-emelések az idén meggyorsították, 7 százalék körülire emelték az inflációt, de úgy látjuk, hogy a maginfláció és a gazdaságban lezajló folyamatok lehetővé teszik azt, hogy jövőre újra egy alacsonyabb inflációs pályára térjünk vissza.

A forint árfolyama az ingadozások ellenére viszonylag stabilnak mondható, az időszak egészében a plusz-mínusz 15 százalékos sáv erős oldalán volt, a Magyar Nemzeti Bank tehát teljesítette az alkotmányban és a jegybanktörvényben leírt legfőbb feladatait: hozzájárult a magyar forint értékének megőrzéséhez, és jelentős lépéseket tett az árstabilitás elérésében. Mi Magyarországon a mi körülményeink között az árstabilitást évi 3 százalék - 3 plusz-mínusz 1 százalékos inflációnak értelmezzük, tehát valahol 2 és 4 százalék között gondoljuk, hogy van Magyarországon az árstabilitás. Ettől nem voltunk messze 2003-ban, és reményeink szerint 2005-ben újra viszonylag közel kerülhet ehhez a magyar gazdaság.

Bízom abban is, hogy Magyarország európai integrációja az euró bevezetésével 2010-től valóban teljessé válik majd. Mindenesetre mi a Magyar Nemzeti Bankban a magunk részéről mindent meg fogunk tenni ennek a célnak az eléréséért.

Számos kritika fogalmazódott meg az elmúlt években a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikáját illetően. Sokan sokféleképpen kifogásolták, hogy miért olyan magas a kamat ma Magyarországon. Való igaz, hogy a 11 százalékos jegybanki alapkamat a nemzetközi környezethez képest magasnak nevezhető. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Sajnos, azt kell mondanom azonban, hogy az Európai Unió 25 tagállama közül ma Magyarországon a legmagasabb az infláció (Dr. Katona Béla: Ez nem igaz!), és a magas kamat tükrözi azt a piaci bizonytalanságot és bizalmatlanságot, amely a magyar gazdaságpolitikával szemben fennáll. (Dr. Katona Béla: Egyszerűen hazudik!)

Valamennyien örülnénk annak, ha a gyors ütemben növekvő magyar államadósságot a külföldi és a hazai befektetők alacsonyabb kamat mellett is hajlandók lennének finanszírozni. Ehhez azonban elsősorban az államháztartás helyzetének stabilizálására, a magas hiány csökkentésére és a gazdaságpolitikával szembeni bizalom helyreállítására lenne szükség. Ez növelhetné meg a külföldi befektetők bizalmát a magyar forintban, és eredményezhetné azt, hogy alacsonyabb kamatszint mellett is finanszíroznák a magyar állam adósságát.

Valóban igen jelentős az államháztartás kamatkiadása, amely 2004-ben csaknem 900 milliárd forintra tehető a 2001. évi 714 milliárd forinttal szemben. Ez a növekedés azonban egyáltalán nem a kamatok növekedése miatt következett be, bármilyen hihetetlen is, az államadósság átlagos kamata az elmúlt években jelentősen csökkent. Egy forint államadósság után 2001-ben 9,6 százalék, 2004-ben pedig 7,7 százalék kamatot fizettünk.

A költségvetés kamatkiadásainak 170 milliárd forintos növekedése egyértelműen az államadósság óriási növekedése miatt következett be, magasabb adósság után még az átlagosan alacsonyabb százalékos kamatszint mellett is nagyobb összegű kamatot fizetünk. Az európai statisztika szerint számolt államadósság 2001 decemberében mintegy 8 ezer milliárd forint volt, ma pedig meghaladja a 12 ezer milliárd forintot. Kevesebb mint három év alatt 51 százalékkal nőtt az államadósság, ami döntően a költségvetés hiányát finanszírozta.

Még rosszabb a helyzet az ország nettó devizaadósságát tekintve, amely ma az egyik legnagyobb kockázati tényezőként említhető. 2001-ben a nettó devizaadósság a bruttó hazai termék 15 százalékát tette ki, ez 2004-re a bruttó hazai termék 25 százalékára emelkedett, ami már megközelíti az 1995-96. évi szintet.

Meg kellene érteni végre, hogy az államháztartás magas hiánya mekkora bizonytalanságot okoz a gazdaságban. Egyrészt növeli az inflációs nyomást, másrészt pedig két oldalról is emeli a kamatkiadásokat. A hiányt az államadósság növelésével lehet finanszírozni, a megnövekedett adósság után több kamatot kell fizetni. De ha a piac a hiányt fenntarthatatlannak ítéli, nemcsak a kamattömeg nő meg, hanem az átlagos kamatláb is. Ez a bankok egyik tulajdonsága; minél nagyobb szüksége van valakinek a hitelre, annál drágábban adják. Az egyensúlytalanság így visszafogja a gazdaság növekedését, túlzott terheket ró a gazdaságra, de még a jövő generációkra is.

Tisztelt Országgyűlés! A monetáris politika kérdéskörén túllépve örömmel mondhatjuk, hogy ma Magyarországon erős és stabil pénzügyi közvetítői rendszer működik. A bankok és egyéb pénzintézetek alapvetően biztonságosan, hatékonyan, az európai szabályoknak megfelelően működnek. Vannak feszültségek, például a lakossági hitelek túlzottan gyors növekedése, vagy a devizahitelek rendkívül gyors ütemű növekedése. Ennek ellenére azonban azt mondhatjuk, hogy a pénzügyi rendszer stabil Magyarországon, a pénzforgalom lényegében zökkenőmentes, az ország devizatartalékai jelentősek, a tízmilliárd euró körüli tartalékszint alapvetően megfelel a gazdaság igényeinek, azt a Nemzeti Bank a nemzetközi szabályoknak megfelelően kezeli. A Magyar Nemzeti Bank felelősségi körében működő statisztikai rendszer jó, megfelel az Európai Központi Bank követelményeinek.

A hazai fizetőeszköz, a forint kibocsátásával és forgalmazásával kapcsolatos tevékenység az MNB-ben racionálisan és fennakadásmentesen működik. A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodása során kitűzött céljait elérte, a működési költségeket jelentős mértékben - mint mondtam, reálértékben mintegy 30 százalékkal - csökkentette a három esztendő alatt. Folyamatosan megtisztítottuk a bank profilját valamennyi nem jegybanki tevékenységtől: ma már nem kezeljük az állam beragadt adósságait, nem veszünk részt az állami hitelfelvételekben, nem adóztatjuk a bankokat a korábbi piacellenes módon a kötelező tartalék után fizetett alacsony kamattal. Részben ennek a profiltisztításnak, részben pedig a racionálisabb gazdálkodásnak köszönhető, hogy jelentős mértékben csökkent a dolgozói létszám - a 2001 év eleji 1300 főről mostanra 980-ra - és a bank működési költsége. Valamennyi, a jegybank számára végzett tevékenységet újrapályáztattuk, ezzel is nagymértékű költségmegtakarítást értünk el.

Tisztelt Országgyűlés! Elmondhatom tehát, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége az elmúlt három esztendőben mind a monetáris politikát, mind a bank gazdálkodását tekintve eredményes volt, céljainkat a nehéz körülmények mellett is elértük, illetve az infláció ez évi gyorsulásáért a jegybank nem tehető felelőssé.

Kérem önöket, hogy beszámolómat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu