DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomnak nem tervezett részében vagyok kénytelen reagálni a Kovács képviselő úr és Avarkeszi albizottsági elnök úr között kialakult vitával kapcsolatosan arra, hogy valóban méltatlan sietséggel lett lezárva az albizottsági munka, még akkor is, ha esetleg alkalom nyílik arra, hogy ezt tovább folytassuk október hó folyamán.

Ugyanis az történt, mint ahogy a két héttel ezelőtti kisebbségi vélemény megfogalmazásakor volt alkalmam elmondani, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot oly hirtelen tette a tisztelt Ház asztalára más előterjesztés hiányában, hogy nem volt alkalma az albizottságnak a munkáját érdemben befejezni. Avarkeszi elnök úr június 14-én valóban kérte az albizottság tagjait arra, hogy módosító javaslatot szövegszerűen megfogalmazva szíveskedjenek elkészíteni annak érdekében, hogy azokat a szeptember eleji albizottsági ülésünkön érdemben meg tudjuk tárgyalni. Csak, elnök úr, nem volt szeptember 1-jén ülés, és azóta sem volt egyetlen albizottsági ülés sem. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem volt módosító indítvány!)

A dolog úgy néz ki, hogy a Házszabályból következett volna az a törvényszerűség, és nem is gondoltam arra, hogy ön a Házszabályt meg kívánja kerülni vagy esetleg nem kívánja követni. Ez albizottság meghatározott célra alakul, mint egy vizsgálóbizottság, és erre vonatkozóan a Házszabály egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a bizottság a munkáját jelentés készítésével zárja le, vagy ezen túlmenően még országgyűlési határozati javaslatot lehet tenni. Ezt higgyék el nekem, nemcsak azért, mert már láttam bizottságot, vezettem is, de az úgynevezett lakásmaffia-bizottság is, amely szintén ilyen típusú albizottság volt, ennek a metódusnak megfelelően dolgozott. De nem baj, még van arra lehetőségünk, hogy véleményt mondjunk albizottsági szinten.

De meg kell állapítsam, hogy maga az az időpont, ami gyorsan előhozta ezt a törvényjavaslatot, és például az az időpont, ami azt jelenti, hogy most, este tíz órakor tárgyaljuk, ennek az igen fontos törvényjavaslatnak az általános vitája most zajlik, érdektelenség mellett, ez a méltánytalan, amit ennek a jogszabálynak a fontossága, kiemelt volta nem indokolt. Sőt, az ellenkezőjét indokolta volna, hogy most már áttérjek magára a legendás '57. évi IV-esre. Az a joghallgató, aki az '57. évi IV-esből nem bukott meg az egyetemen, mert hol két éven keresztül, tehát négy féléven keresztül, hol három éven keresztül, hat féléven keresztül tanították az egyetemen legendás hírű tanszékvezetőkkel; aki ebből a tantárgyból nem bukott meg, azt tulajdonképpen a többi egyetemista ki is golyózta saját maga közül. Aki viszont letette a szigorlatot az államigazgatási eljárásban, arról mindenkinek az volt az általános véleménye, hogy valami galaktikus karambolnak kell történnie ahhoz, hogy ne tudja megszerezni a jogi diplomát. Vízválasztó volt az államigazgatási eljárási törvény, mindenki nagyon tartott tőle, de nagyon szerette is a jogászok nagy része, hiszen legendás jogszabály volt, érthető volt, világos volt, logikus volt, jó szándékúnak nevezhető. Nagyon nehéz anyag volt, de szép volt.

Azért hívják '57. évinek, bár a Rákosi-rendszer után, annak tarthatatlansága után dolgozták ki, de '56-os évi IV-es törvénynek... - szóval, '56-ot másért szeretjük. '57-et sem e miatt a törvény miatt szeretjük, de rajtaragadt ez az '57. évi IV-es. Ezzel kevesebb bajom van, mint az 1949. évi alkotmányunk törvényével.

(22.00)

A nagy probléma akkor jelentkezett, amikor a joghallgatók, elvégezve az egyetemet, kikerültek a munka területére, általában a közigazgatásban kezdtek el dolgozni többségükben, miután lévén az ügyvédség zárt pályának minősült akkoriban is, és rájöttek arra, hogy amit ők tanultak hat féléven keresztül, az a gyakorlatban nem működik, nem létezik, az ország, a környezetük és a világ, amit megismerhettek, az a zárt világ nem az államigazgatási szabályok szerint épül fel és dolgozik.

Ugyanis, emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőtársaimat, nem az államigazgatási eljárási törvény volt a szabály a Kádár-diktatúrában, hanem a tanácstörvény. Minden jogásznak rá kellett arra jönni, hogy kérem szépen, a mi országunkban és végül az egész Kádár-rendszerben a tanácstörvény szerint működtünk, és amit most nem akarok paragrafusban leírni, az a következőt jelentette: reggel a tanácselnök bement a tanácsházára, megitta a kávéját, utána fölemelte a telefont, áttelefonált a pártbizottságra, és megkérdezte a pártbizottsági elvtársakat, hogy mi a feladat mára. Ha azt mondták a kerületi pártbizottságon például, hogy ma különösebb feladat nincsen, akkor a tanácselnök letette a telefont, behívatta a vb-titkárt, és azt mondta neki, hogy kedves vb-titkár elvtárs, ma semmi teendőnk nincsen. Az ország úgy is működött, ahogy működött, és az eljárási szabályok változtak évről évre, módosítások voltak, hogy teljesen kiismerhetetlenné váljanak.

Na, ennek a korszaknak, hála istennek, vége lett, addig módosították, javították, reformálták ezt az egész szabályozást, hogy valahogy mégis eldöcögtünk idáig, és hála istennek, hogy a törvény itt fekszik előttünk, mert erre a törvényre szükség van. Új törvényre van szükség mindenképpen, időszerűre, előremutatóra, ügyfelet és hatóságot egyaránt kedvelő törvényre van szükség. Én úgy fogalmaznék, hogy elsősorban ne is állítsuk szembe a hatóságot az ügyféllel, mondjuk azt, hogy önkormányzatbarát törvényre van szükség. A törvény nagy részében úgy néz ki, teljesíteni kívánja ezt az elvárást magával szemben.

Az a baj a törvénnyel, mint ahogy képviselőtársaim is pedzegették, hogy a hatálybalépéssel van baj. Nem időszerű a társadalmi közeg, hogy ez a törvény életbe lépjen, két okból sem. Egyrészt a közigazgatási reformnak ez egyik része lenne, egy szabályozási része, és ez a közigazgatási reform, amit Medgyessy elvtárstól kezdve Lamperth Mónika miniszter asszonyig nagy dérrel-dúrral beharangoztak, ez megbukott. Tehát a szabályozásra sincs most szükség, mert nem alakult át Magyarországon a közigazgatás szervezete. Nem kell elmondanom, hogy se régiók, se kistérségek, semmi nincs az égadta világon, ez a törvénytervezet megvan, és ezt 2005. július 1-jén rá akarják szabadítani arra a bürokrata apparátusra, amely erre nincs fölkészítve. Egyáltalán nincs fölkészítve, sőt a jelenlegi kormányzat most arra készül, hogy ezeket az embereket 10 százalékkal még le is építi.

Ha egy új törvényt, egy új szabályozást be akarok vezetni, akkor legalább megtartom azokat az embereket, akiktől elvárom azt, hogy majd alkalmazzák ezt a törvényt mindenki javára; nem, most 10 százalékát elküldöm. Persze, megspórolok egy csomó felkészítési, átképzési pénzt, de ennek az lesz a következménye, hogy a fűnyíró elven szétnyírt közigazgatás elbizonytalanodik, és hosszú éveken keresztül még azt sem fogjuk megtudni, hogy az a törvény, amit mi most jónak ítélünk meg, valójában fungál-e rendesen, előreviszi az ország működését, vagy nem.

Minél hamarabb ki kellene ennek a dolognak derülni, de fordítva kell felülni a lóra, először képzést kell tartani, folyamatosan föl kell készíteni mindenkit arra, hogy egy feltehetően újabb 30-40 évre szóló törvénnyel kell hogy megismerkedjünk, megbarátkozzunk, és meg kell szeretnünk, és utána szabad csak bevezetni. Maga a törvény azért már itt a hatálybalépésnél pedzegeti, hogy egyes dolgok csak 2006. január 1-jén lépjenek életbe, mások pedig azonnal vagy 2008. január 1-jén.

Nem értek például azzal egyet, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek most hirtelenjében kell megcsinálni azokat a saját magukra vonatkozó rendeleteket, amelyekről hallottunk a képviselőtárstól. Arról van szó, hogy jogokat kell gyakorolni a képviselő-testületnek. A legtöbb képviselő-testület ezeket a jogokat azonnal delegálni fogja a polgármesternek, a bizottságnak, menekülni fog tőle, mert nincs felkészítve.

Tehát a javaslatom általánosságban véve egyrészt a törvény szövegével kapcsolatos - remélem, a bizottsági elnök úr is megfogadja, és még összedugjuk a fejünket, és ezt mint alelnök is kérem tőle -, másrészt a hatálybalépés időpontja legalább 2007. január 1-jére tevődjön át, és addig képezzük az embereket, ismertessük meg a jogszabályt, fogadtassuk el, egyeztessük és javítsuk ki, és azt követően 2007. január 1-jétől működjön egy új államigazgatási eljárási törvény. Erre megvan mind a két félben, kormánypártiakban és ellenzékiekben is a jó szándék. Nem sürget semmi más, nincs európai uniós kényszer ebben az ügyben, ebben egy józanul felfogott érdeket kell közösen képviselnünk, és az 2007-ben prognosztizálja, hogy életbe tud ez a törvény lépni, és azonnal tud fungálni.

Itt tenném hozzá zárszónak, hogy ennek a törvénynek aztán még rengeteg különös eljárási mellékszabálya lesz, azoknak az elkészítését is inkább el kellene kezdeni, és jó lenne a különleges szabályokat az általános szabályokkal együtt látni.

Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket, és arra kérek mindenkit, hogy ebben a törvényalkotási munkában a legnagyobb felelősséggel, mértéktartással és kellő óvatossággal járjunk el, hogy olyan törvényünk legyen, ami 2050-ig működteti a mi kis országunkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu