SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Itt a vita vége felé, amikor már jól bent járunk az időben, azt hiszem, érdemes egy kis időt szakítani arra, hogy foglaljuk össze, hogy nagyjából miről is beszélgettünk, milyen kérdések vetődtek fel, milyen kérdésekre kell megtalálnunk közösen a szakmai-politikai válaszokat ahhoz, hogy az elkövetkezendő időszak feladatait is helyesen tudjuk meghatározni.

Úgy gondolom, hogy egyik alapvető kérdés, amiről itt ebben a vitában eddig szóltunk az, hogy mi a monetáris politika felelőssége a magyar gazdaságpolitikába vetett bizalom elmúlt év folyamán végbement gyengülésének. Kinek mi a felelőssége ebben a folyamatban? Vitatkoztunk arról is - és azt hiszem, erre is meg kell találni a választ -, hogy mennyiben tekinthető megfelelő választásnak az infláció erőltetett, rövid távon történő, gyors mérséklését az árfolyam túlzott erősítésével elérni kívánó monetáris politika. Mekkora versenyképességi és növekedési veszteség volt a következmény, és mik a hosszú távú hatásai? Kérdés az is, hogy meg lehetett volna-e előzni a 2003. januári spekulációs támadást gyorsabb kamatcsökkentéssel 2002 második felében.

Mi az oka a jegybank aszimmetrikus reagálásának az árfolyam gyengülésére, amikor egy gyors kamatemelést hajt végre, illetve erősödés esetén a késleltetettebb lépéseknek, amikor egy nagyon lassú kamatmérséklés történik? Meg kell vizsgálnunk azt, hogy mennyiben nehezítette az árfolyam és a hozamok változékonysága a gazdasági szereplők előrelátását, gazdasági kalkulációját, és milyen veszteségekkel járt ez számukra.

Összevethető-e ez a veszteség az infláció mérséklődéséből származó esetleges pozitív hatásokkal? Mi az egyenlege a két dolognak? Mert akkor tudunk valós képet látni. Hol kellene lennie a kamatszintnek a mai reálgazdasági folyamatok alapján?

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Melyek a 2003. évi spekulációs támadások nyomán 6 százalékponttal megemelt, és azóta csak 1,5 százalékponttal mérsékelt jegybanki alapkamatszint reálgazdasági és pénzügyi következményei? Mekkora többletkiadást okoz ez az államháztartásnak? Milyen kedvezőtlen hatásai vannak a gazdaság egyéb szektoraira? Itt gondolhatunk a lakosság devizaeladósodási veszélyeire vagy a gazdaság szereplőire gyakorolt hatásokra. Mekkora hatása van a fizetési mérlegre a magyar állampapírok külföldi befektető által kivitt kamatjövedelem egyenlegét rontó hatása?

Meg kell vitatni azt is - és erről már államtitkár úr is beszélt -, hogy milyen tanulságai vannak a 2003. évi monetáris politikai lépéseket követő ellentmondásos kommunikációnak. Mindez mennyiben csökkentette a monetáris politika hatékonyságát, és hogyan változtatta a befektetők viselkedését? Mennyiben korlátozza a monetáris politika mozgásterét a magas kamatszint következtében az árfolyam erős széle közelében tartózkodó forint? Hogy itt visszautaljak Molnár László utolsó hozzászólására: a Magyar Nemzeti Bank független, de közpénzekkel gazdálkodó intézmény. Ki és milyen célszerűségi, hatékonysági vizsgálatokat végezhet a jegybank beruházási és működési költségeiről? Itt például a sokat vitatott, több milliárd forintos emissziós beruházásról is szó lehet. Meg kell találni a válaszokat ezekre a kérdésekre azért, hogy tovább tudjunk lépni.

A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája 2001-2002 folyamán az árfolyam erőltetett felértékelésével szorította le az inflációt. Ez hozzájárult a magyar gazdaság külpiaci versenyképességének romlásához, illetve a 2002 nyarán megemelt jegybanki alapkamat lassú mérséklése 2003 elején a forint elleni jelentős spekulációs támadáshoz vezetett. A 2002 nyarán és november végén bekövetkezett spekulációs támadások után a jegybank összesen 6 százalékponttal megemelte az alapkamatot, azonban az árfolyam azóta bekövetkezett változása, stabilizációja ellenére is csak igen lassan, több részletben, összesen 1,5 százalékponttal mérsékelte a kamatot.

(13.10)

Így a magyar jegybanki alapkamat a 2003. év elejinél 4,5 százalékponttal nagyobb, és meg kell állapítani, hogy ez az Európai Unióban a legmagasabb. (Varga Mihály: De a hiány is!) Parancsol? (Varga Mihály: A hiány is.) Beszélhetünk a hiány mértékéről is - azért van nálunk magasabb hiánnyal rendelkező állam, ahol a hiány tendenciája, tehát a növekedése is ellentétes a magyar csökkenés tendenciájával. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Dél-Afrikában.)

Ahogy jegybankelnök úr is beszélt róla, a KSH adóváltozásokat kiszűrő árindexe nem jelezte az infláció emelkedését, így a mai kamatszintre tekintve a reálkamatok történelmileg is magas, 4-6 százalék körüli szinten vannak. Ilyen kamatszint mellett a gazdálkodók, a lakosság is inkább devizahitelt vesz fel, ami a jegybankelnök úr által is megerősített árfolyamkockázat miatt igen előnytelen, a pénzügyi rendszer kockázatait növeli. De beszélhetnénk a magas kamatnak a költségvetési kamatkiadást növelő tételeiről is. Ha egy kicsit előrenézünk, akkor azt tudjuk mondani, hogy 2005-ben akár a GDP 0,5-0,6 százalékával is, tehát több mint 100 milliárd forinttal ronthatja ez az egyenleget, vagy ha a mostani témákat vennénk elő, akkor a kedvezményes lakáshitelek kamattámogatása 2004-ben mintegy 55 milliárd forinttal rontja a költségvetés pozícióját, illetve a költségvetés tervezésénél a kiigazítás terheit is növelik a kamatok, hiszen az elsődleges nem kamat jellegű kiadásokat erőteljesebben kell csökkenteni a magasabb kamatok miatt, ami szintén problémát jelez.

Úgy gondolom, hogy a múlt megfelelő elemzése után nézhetünk egy kicsit a jövőbe is előre, és ha abban egyet tudunk érteni, hogy a jövő évben a konvergenciakritériumok szempontjából minden mutató javulni fog, minden fél előrejelzése alapján, tehát csökkenni fog az infláció, csökkenni fog az államháztartási hiány, csökkenni fog az államadósság GDP-hez mért mértéke, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a negyedik konvergenciakritérium, amelyre gyakorolt hatás a jegybankelnök úr kezében van, a kamat is megfelelő módon csökkenhet, és ezzel a jegybankelnök úr is hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar gazdaságban zajló folyamatok még jobb irányba indulhassanak el.

Tehát minden lehetősége megvan arra jegybankelnök úrnak, hogy a számára rendelkezésre álló eszközrendszerrel élve a jövőben annak a törvényi kötelezettségének is eleget tudjon tenni, amelyet a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi törvény úgy fogalmaz meg, hogy az MNB egyik feladata, hogy támogatja a kormány gazdaságpolitikáját.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu