HÁRS GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Ház! Tegnapelőtt a külügyi bizottság előadójaként a magyar-szerb kisebbségvédelmi egyezmény tárgyalásakor azt voltam bátor megállapítani, hogy vannak olyan kérdések, amelyek magukban foglalják a konszenzus kialakításának lehetőségét kormánypártok és ellenzék között. Ma ez a bizakodó véleményem egy kicsit megtört, meg kell hogy mondjam. Megtört először akkor, amikor végighallgattuk, végighallgattam azt a színjátékot, amelyet itt Répássy képviselőtársam megzenésítésében volt alkalmunk meghallgatni. Nem először volt erre lehetőségem, a nemzetbiztonsági bizottság tagjaként már sokadszor. Azt a koreográfiát viszont, amit ma hallhattunk és láthattunk, mindenképpen az egyedi esetek körébe sorolom.

Másodszor most, az előző felszólalás alkalmából tört meg ez a bizakodásom. Németh Zsolt képviselőtársam azt mondta, hogy így nehéz lesz - nem, pontosan idézem: nem lesz könnyű - konszenzust kialakítani. Igen, tisztelt képviselőtársam, nekem is ez a véleményem. Mint sokszor, ezúttal is egyetértünk, csak én a másik irányból látom azt, hogy meglehetősen nehéz lesz így konszenzust kialakítani, különösen amikor olyan zárómondatokkal illeti a kormányprogram külpolitikai fejezetét, amit nem fogok elismételni.

(19.00)

Azt szeretném pedig mondani, hogy van olyan területe a politikának, van olyan területe a külpolitikának, ahol megvan ennek az esélye. Eredetileg erről szerettem volna beszélni, és szeretnék most is néhány mondatot erről mondani. Ez pedig a szomszédságpolitika, amely különösen jó lehetőséget kap most. Most, amikor az európai uniós csatlakozással megnőttek a lehetőségeink, és amikor parancsoló kötelességünk, hogy ne legyünk kiindulópontjai, sem pedig gerjesztői vagy akár csendestársai bármiféle feszültségkeltésnek a térségben.

Az első megközelítésben persze óhatatlanul az a gondolata támad az embernek, ha végiggondolja ezt a témát, hogy nemzeti érdekeink eredményes képviseletére az Európai Unión kívüli életben - ami tudjuk, hogy van - sokkal több esélyünk volt, mint most. Én ennek az ellenkezőjét szeretném bizonyítva látni. Azt, hogy most egy nagy európai közösség tagjaként igazán érvényesíthetjük nemzeti érdekeinket. Most van igazi esélyünk arra, hogy gazdasági vagy szellemi, kulturális együttműködésünk kiteljesedjék, egymást jobban megismerjük vagy még jobban megismerjük, mert eléggé ismerjük egymást a szomszédokkal, ezt be kell ismerni. Most van igazi esélyünk arra, hogy a kölcsönös bizalom elmélyedjen. Nemcsak történelmünk kapcsolódik ezernyi szálon egymáshoz, hanem a jelenünk és a jövőnk is. Ezt mondom, remélem, hogy nem tisztelt képviselőtársaimnak, hanem sokaknak a parlamenten kívül, hogy bárhogy is szeretnék, a térképen sem fog belátható időn belül megváltozni a helyünk. Ezért van továbbra is szükség a regionális és a szubregionális együttműködés olyan formáira, tisztelt Németh képviselő úr, mint a visegrádi együttműködés. Az a rossz hírem van, hogy nem szűnt meg a visegrádi együttműködés, csak természetes, hogy amikor valamennyi visegrádi ország a NATO és az Európai Unió tagja velünk együtt, akkor ennek a formáit megfelelően át kell alakítanunk, és ez nekünk érdekünk elsősorban.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy meggyőződésem szerint eredményes szomszédságpolitikát nem folytathatunk sem az adott szomszéd országokban élő magyarság, sem a hazánkban élő kisebbségek érdekképviseletének vállalása nélkül. Ugyanis ők, határon túli magyarok és Magyarországon élő kisebbségek egyaránt a legfőbb és legközvetlenebb letéteményesei és alanyai a kétoldalú kapcsolatoknak, és ők lehetnek a leghasznosabb segítői az európai uniós tagság további szomszédokra való kiterjesztésének. Köszönöm a figyelmet, tisztelt elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu